Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

„Kényelmesen tetszik feküdni?” „Igen.” „Minden rendben van?” „Igen, köszönöm szépen.” „Akkor hozom a vért” – mondta doktornőm.

Csak múlnak a percek, és ágyam mellett az állványon „életre” várva függ a két adag vér. A megnyitó csapocska és a szabályozó szerkezet is működik. Tekintetem figyeli az első vércsepp indulását. Nem sok olyan élethelyzet van, amelyet nem lehet szavakba önteni, de ez egy ilyen pillanat, amikor felsóhajt az ember: „Köszönöm, Uram, hogy van emberem!” A doktornő halk mondata is visszhangozta érzésemet: „Megható.”

Hívő emberként vért kapni olyan hálára indít, amelyben jelen van a sok véradó életére való áldáskívánás is. Imádságom pedig azon az éjszakán így kezdődik: „Jézusom, neked egy csepp véred is elég az emberiség megtisztítására, meggyógyítására…” Hiszem, tudom, hogy nekem is jutott a jézusi vérből.

„Hogy tetszik lenni?” – kérdezi az ismét belépő doktornő. „Köszönöm, jól vagyok.”

A friss híradásban hallottam: ma 2460 ember adott vért. Köszönjük.

Nagy Tiborné

::Nyomtatható változat::