Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Ösztöndíjasként lehetőségem nyílt arra, hogy május 1-jétől két hetet egy németországi gyülekezetben töltsek. Választásom a Frankfurt am Main közelében lévő Andreasgemeindére esett, amelynek vezetője, dr. Klaus Douglass oly nagy érdeklődést váltott ki Magyarországon is az új reformációról szóló könyvével. Amikor olvastam (úgy is, mint kötelező tananyagot), bennem is kérdéseket vetett föl, és némi kételyt ébresztett: tényleg lehetséges 96 pontba foglalt téziseit a gyakorlatban megvalósítani?

A gyülekezet jelmondata: „Egy álom az egyházról” (Ein Traum von Kirche). Mielőtt arra gondolnánk, hogy mindez csupán álmodozás, amelynek semmi gyakorlati értelme nincs, lássuk a tényeket! Tizenhét évvel ezelőtt, mielőtt Klaus lett a lelkész, az istentiszteletet húsz-harminc idős ember látogatta. Ma kétezer-négyszáz az aktív tagok száma, és körülbelül kétszáznyolcvan-háromszáz önkéntes segíti a négy lelkész és a négy-öt fizetett munkatárs szolgálatát…

A következő célok irányítják a gyülekezet életét és működését: „Istent megismerni” (evangélizáció és misszió), „Egymással élni” (közösség), „Hitben növekedni” (tanítványság), „Másokért itt lenni” (szolgálat, diakónia), „Istent teljes szívvel szeretni” (imádság és spiritualitás). Ezen célok szerint vannak felosztva a lelkészek és nem lelkész vezetők között a munkaterületek és a felelősség.

Klaus Douglass a „menedzser”, a gyülekezetépítési koncepció kitalálója, és ő koordinálja a többiek munkáját is. Kai S. Scheunemann felelős a misszióval, evangélizációval kapcsolatos dolgokért (ő volt az én főnököm is gyakorlatom ideje alatt). Markus Bomhard foglalkozik a lelkigondozással, Anke Wiedekind pedig a munkatársak személyes és egymás közötti problémáival. Rajtuk kívül egy-egy laikus vezető áll az ifjúsági és a gyerekmunka élén, illetve szervezi a diakóniát és az idősekkel való foglalkozást.

Minden vasárnap három különböző istentiszteletet tartanak: az elsőt hagyományos liturgiával délelőtt, délután és este pedig egyet-egyet modern zenével, egyszerűsített formában. Ezenkívül havonta egyszer szervezik meg a legnagyobb frankfurti moziban a keresők számára az úgynevezett „GoSpecial”-t, amelyen rendszeresen négyszáz-hatszáz ember vesz részt – olyanok, akiknek a többsége nem jár semmilyen gyülekezetbe. Vannak természetesen nagy létszámú gyermek- és ifjúsági istentiszteletek is.

A tulajdonképpeni pasztorális feladatokat, a gyülekezeti tagoknak a hétköznapokban való támogatását körülbelül ötven házi csoport látja el. Az emberekkel való mindennapi kapcsolattartásban segít a „Hetedik mennyország” nevet viselő könyvesbolt is, ahol többek között szociális tanácsadás és lelkigondozói beszélgetések is zajlanak.

Az éves költségek mintegy felét fedezi a tartományi egyháztól kapott öszszeg, a másik felét (például egyes munkatársak teljes fizetését) saját gyülekezetépítési alapítványukon keresztül teremtik elő.

A gyülekezet hitvallását Klaus Douglass „trinitáriusként” definiálja, ezzel elhatárolva magukat a liberális, evangelikál és karizmatikus irányzatoktól, amelyek sokszor a Szentháromságnak csak egy-egy személyét emelik ki, mintegy „kedvenc istenükként”.

Az adatok mögött egy olyan közösség áll, amelynek a tagjai otthonuknak érzik, rendszeresen megtöltik a templomot, törődnek egymással a házi csoportokban, elviszik gyermekeiket a három gyerek- vagy a két ifjúsági csoport valamelyikébe, magukkal hívják barátaikat a keresők számára szervezett alkalmakra…

Egy gyülekezet, amely ad, szolgál, él és növekszik. Egy megvalósult álom, amely Istent dicsőíti, és biztatást jelent számunkra: igen, így is lehet.

Adámi Mária

::Nyomtatható változat::