Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Cím egy újság május 18-i számában: „Megkeresztelték”. De a megkeresztelt nem a cumit rágja, hanem majd a kőzetet, Budapest alatt. Mindezt tetézi, hogy egy névadó verseny alapján keresztelték meg.

Álljunk meg egy szóra! Jézus mondja: „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül…” (Mk 16,16a), de egy metrófúrópajzs nem „aki”. Egy keresztelő pedig annyira nem névadó ünnepély, hogy ezt hangsúlyozandó a lelkész fennhangon megkérdezi a gyermek már meglévő nevét, közvetlenül mielőtt kiszolgáltatja neki a keresztség szentségét.

Az újszülöttek számára rendezett névadó ünnepség olyasféle relikvia egy letűnt korból, mint a mendemondák szerint kátrányból készült csatos Bambi, a bizarr ízű ömlesztett csokis sajt és egyebek. Ahogy a kereszténység megtartott egyes pogány ünnepi időszakokat, csak egészen más tartalommal töltötte meg őket, az ateizmus ugyanígy a keresztény ünnepi alkalmakat igyekszik átértelmezni.

Nálunk egészen a hetvenes évekig a kereszténység fokozatos kihalásával számoltak. A karácsonyból fenyőfaünnepet faragtak. Manapság már mifelénk is karácsonyig, akarom mondani, a fenyőünnepig téblábol a Mikulás, ateista adventként lehet várni, hogy milyen fogyasztási cikkeket tesz az örökzöld alá.

A keresztelőt sem tüntették el teljesen, hanem ateista módon átértelmezték, és lett belőle névadó. Hogy aztán, amikor a kis ateista felcseperedik, akkor a Miatyánk helyett majd azt imádkozhassa, hogy jöjjön el az ő saját országa, de még véletlenül sem a mi Atyánké.

Kétségtelen újdonság, hogy míg korábban a keresztény dolgokat ateista változatukkal igyekeztek elfödni, 1989 óta inkább a profán hétköznapi dolgokba keverik bele a kereszténységet: raktárakat szentelnek, metrófúrópajzsokat keresztelnek. Valójában ezzel is koptatva, esetenként nevetségessé téve a keresztény fogalmakat.

Prőhle Péter

::Nyomtatható változat::