Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Hogyan éljek? Talán ez az ember legősibb, örök kérdése. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) minden évben mennybemenetel ünnepének a hetében rendezi meg akadémiai napjait. Tavaly Rimaszombatban az Európai Unió régiós politikája, a régiók nyújtotta, főként gazdasági perspektívák voltak a középpontban. Idén Tatán pedig – mintegy a másik, a humán oldalt hangsúlyozva – az ember, az életmódja, életvezetése és ez iránti felelőssége volt a fő téma.

Kiváló újítás volt, hogy a program feltüntette a reggeli áhítatok igéit – az egyik áhítaton Franko Mátyás tatai lelkészünk szolgált –, így a résztvevők is készülhettek. Talán ezért is volt szinte teljes az ezen alkalmakon való részvétel.

Illúzió lett volna azt gondolni, hogy ma rendezhető olyan konferencia hazánkban, melyben nem jelenik meg a politikai megosztottság. De az összmérleg mégis, e téren is kedvező volt – egyrészt kétségkívül az ökumenikus spirituális egységnek köszönhetően. Nyugat-Európa országaiból, az Egyesült Államokból, a Kárpát-medencéből (Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Vajdaság) érkezett több mint száz résztvevő az Istenre való figyelésben közösségé formálódott. Másrészt az előadások és ezúttal főként a kerekasztal-beszélgetések magas színvonala zárta ki az aktuálpolitikát – ennek a beengedése amúgy is ellentétes az EPMSZ alapszabályával.

A hét egyik csúcspontja kétségkívül a hagyományos mennybemenetel ünnepi kirándulás volt, amely ezúttal Pannonhalmára vezetett. A gyönyörű bazilikában az istentiszteleten Várszegi Asztrik főapát hirdette az igét. „A hegyen élték át a tanítványok és éljük át most mi a pannonhalmi magaslaton a mennybemenetel csodáját. Visszatérve a völgybe erről kell bizonyságot tennünk. Nem a magyarok istenét – mint sokan teszik –, hanem az élő Jézus Krisztust követve, imádva” – fejtette ki a főapát. Az igehirdetés szólt az egyiptomi kopt keresztényekről is, akik talán azért is őrizték meg az első keresztényekre emlékeztető tiszta hitüket, mert egyházuk mindig üldözött volt, soha nem volt hatalmi helyzetben.

Pannonhalma kulturális értékein, így a gazdag könyvtáron kívül a résztvevők megismerhették az új törekvéseket is.

Management by Jesus címmel a monostor üzleti stratégiájáról szólt a főapát és a gazdasági vezető, Hortobágyi T. Cirill perjel. A második világháború előtt az apátságnak hatvanezer hektár földtulajdona volt; ez olyan bevételt nyújtott, amely minden feladatot finanszírozott. Most más világot élünk; ma a főmonostor ötvenkét hektárnyi területen szőlőt termeszt, a termést pedig modern üzemben dolgozza fel. Az akadémiai napok résztvevői meg is csodálhatták ez utóbbit, és megkóstolhatták a minőségi borokat.

Hardi Titusz, a gimnázium igazgatója a hagyományos, híres bencés nevelés mai helyzetét ismertette Test, szellem és lélek műhelye Pannonhalmán címmel. – Mindez arról üzent, hogy a keresztény gondolkodásnak, életvezetésnek van helye, üzenete a 21. század új kihívásokkal teljes világában, legyen szó gazdaságról vagy hagyományos humán értékekről.

A vasárnapi megnyitótól csütörtökig, tehát mindennap az egyén, problémái, felelőssége nézőpontjából zajlott a program. Ízelítőül csak a kerekasztalok témáit, illetve résztvevőit említem: Környezetünk és a fenntartható fejlődés (Jaskó Tamás geológus, Lányi András író, Nagy Boldizsár nemzetközi jogász); Bioetikai dilemmák (Czeizel Endre genetikus, Józan Péter demográfus, Orosz Gábor Viktor teológus; ezt a disputát e sorok írója vezette mint orvos).

Topolánszky Ákos református lelkész, drogpolitikai szakértő, aki az árnyékos oldalon szolgál, hihetetlen kerekasztalt hozott össze. Arcát, nevét vállalva szemben ült velünk a HIV-pozitívak – az AIDS-betegek – képviselője; a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Szervezetének ügyvezetője és egyik munkatársa, aki öt évig maga is érintett volt; az egy évtizedes heroinfüggőségéből megszabadult és most a drogprevencióban dolgozó munkatárs, illetve a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum képviselője. Egyedül a homoszexuálisok képviselője maradt távol ígérete ellenére, a téma azonban így is többször előjött.

Megrendítő élmény volt a mai élet veszteseivel való találkozás, megrendítő volt szembesülni az életmódkultúra súlyos devianciáival – és persze saját előítéletességünkkel, álszentségünkkel.

Őszinte vallomások hangzottak el az egymást átfedő gondokról, a kisiklott életutakról, az egyének nem vitatható felelősségéről, de a társadalom – benne olykor a családok – meghökkentő, szeretetlen reakcióiról is. Nemcsak a drogfüggők, hanem általában a pszichiátriai betegek gondozásában is megnyilvánul ez. De szó esett a társadalomban, az egészségügyben tapasztalható pozitívumokról is, amelyek egy részének a megléte pillanatnyilag, az éppen zajló egészségügyi reform folyamatában kétségessé vált.

Talán az volt a legmegdöbbentőbb információ, hogy a prostituáltak kilencven százaléka az állami gondozottak közül kerül ki, akikre – amint nagykorúvá válnak, és el kell hagyniuk az otthonokat – szinte a kapuban várnak az erre szakosodott bűnözők. Az az örök igazság is elhangzott persze, hogy férfiak nélkül nem létezne prostitúció.

Több lelkész hangsúlyozta, hogy az egyházak nem esketik meg, hanem megáldják – legalábbis ahol bevezették ezt – a homoszexuális párokat. Czeizel Endre elmondta, hogy a homoszexualitás nem öröklődik, de van némi biológiai háttere is, felfedezték a hajlam kialakulásában szerepet játszó gént.

Az akadémiai napokat kísérő szokásos gazdag kulturális programból kiemelkedett Hajdú Szabolcs Fehér tenyér című filmje, melynek értékelése önálló írást igényelne. A hallgatóság a vetítés után a rendezővel beszélgethetett az életrajzi elemeket is tartalmazó filmről.

A konferencia zárónapján az Állam, társadalom, egyház: közös felelősség címet viselő kerekasztal-beszélgetés volt hivatott szólni arról, hogy miként segíthetnek, illetve mennyiben kell, hogy segítsenek ezek az intézmények az emberek helyes életmódra való szocializálásában. Résztvevői Gombár Csaba szociológus, Kálmán Szabolcs teológus, Ötvös József lelkész (Marosvásárhely), Pfitzner Rudolf pszichológus (München) voltak; az eszmecserét Szöllössy Pál jogász (Zürich) vezette.

A vita mintegy válasz is volt Bogár Lászlónak A globalizáció mint evolúciós zsákutca című, az első nap elhangzott – szinte apokaliptikus víziót felvázoló – előadására, amely helyeslést és elutasítást egyaránt kiváltott. A globalizáció realitás, a veszélyei egyértelműek. Erről is szóltak az ökológiai, bioetikai stb. kérdések vitái. Az autonóm, egészséges személyiség – elfogadva a globalizáció előnyeit – képes kell, hogy legyen a lokális értékek (nemzeti kultúra, nyelv, családi élet…) erősítésével helytállni az új kihívások között. Kétségtelen az egyéni felelősség, de ennek sajnos ma nálunk erőteljesen korlátot szab a leszakadó társadalmi csoportok nagy száma, a nagyarányú szegénység.

De a humán szféra minden ágában (egészségügy, oktatás, kultúra, tudomány, sport) bekövetkezett költségrobbanás is arról üzen, hogy az állam – beleértve az önkormányzatokat is – nem vonulhat ki ezen területek finanszírozásából. A civil szféra és benne az egyházak sokféle úton segíthetnek. A kisközösségek megtartó ereje ma is élő tapasztalat. A pszichológia társas támogatottságnak nevezi a válságból leginkább kivezető utat.

Reménység szerint jövőre Horvátországban, egy Eszék melletti fürdőhelyen, Bizovácon kerül sor – április 27. és május 3. között – az akadémiai napokra. Hat év után – a rotációs elvnek megfelelően – Jaskó Tamás befejezte elnöki tevékenységét; a szabadegyetem új elnökévé a közgyűlés Varga Pál református lelkészt (Németország, Dietenheim) választotta meg, aki egyébként 2000 óta a nyugat-európai protestáns lelkészek szervezetének az elnöke.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::