Szószóró

Hozzászólás a cikkhez

„Csókolom, egy öt kilométeres kiegészítő bérletet szeretnék vásárolni!” „Tanuló vagy hallgatói bérletet?” „Diákbérletet.” „Olyan nincs! Egyetemista vagy középiskolás?” „Egyetemista.” „Akkor 1630 forint lesz.” „És csókolom, mennyi lenne, ha középiskolás lennék?” „500 forint…” – Ez a beszélgetés köztem és egy vasútállomás pénztárosa között játszódott le. Korábban elég lett volna a párbeszéd első mondata, és a kezemben tudhattam volna a bérletemet. Igaz, az még tíz kilométeres volt, de árban akkor is csak ötöde a most kifizetettnek. Pedig „csak” 17 százalékos emelkedés volt…

Azt mondták, hogy a felsőoktatásban részt vevő diákokra külön oda kell figyelni. A „jövő nemzedéke” ezt akkor örömmel fogadta. Aztán jött a tandíj, a megemelkedett kollégiumi díjak, az államilag finanszírozott helyek csökkentése, most meg a drasztikus jegyáremelés. Erre sokan még mindig azt mondják, hogy most jó egyetemistának lenni!?

A vonatra felszállva elképzeltem, ahogy a hallgatók a vállukra veszik az Oktatási és Kulturális Minisztérium első emberét, majd együtt „Éljen május 1-je” felkiáltásokkal átvonulnak a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium elé. Ott a miniszter sportos ingben, nyakkendő nélkül, helikopteréről köszönti a gyalogos egyetemistákat, és egy rövid időre leszáll az épület elé, hogy fogadja a gratulációkat. Az utcában a bankok külön konstrukcióban hirdetik az egyetemistáknak szóló kedvezményeket. A diákoknak hitelező központ táncos produkcióval osztja a hallgatóknak az aktuális húsz-huszonöt ezer forintot. Minden nagyon idilli, a fiatalok felszabadultak, a közelgő vizsgaidőszak sem foglalkoztatja őket. Hazafelé minden diák megveszi a busz- és vonatjegyét, még marad pénze egy hamburgerre és üdítőre is. Felszáll a pontosan induló, tiszta, légkondicionált járatra, és a menetrendben megadott utazási idő leteltével leszáll a tiszta váróteremmel és mellékhelyiséggel ellátott célállomáson.

A gondolataim szétszéledtek, amikor belépett a kocsinkba a kalauz. Bejelentette, hogy a biztonsági kábelt, amely a pálya mellett párhuzamosan fut a sínnel, ismeretlenek megbontották, így csak lassan, fél-háromnegyed órás késéssel érünk be a pályaudvarra. „Gyorsabb, ha innen busszal mennek” – mutatott a buszmegálló felé. Sokan leszálltunk, és kocogva éppen elértük a beérkező autóbuszt. Épphogy felszálltunk rá, csukódtak az ajtók. Majd megszólalt egy hang: „Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni!” „Tanulót vagy hallgatóit?”

Györe Balázs

::Nyomtatható változat::