Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Csaba László Miklós evangélikus család hetedik gyermekeként született. Érettségit 1925-ben a Békéscsabai Ágostai Hitvallású Evangélikus Rudolf Főgimnáziumban tett, teológiai tanulmányait 1925–1929 között Sopronban folytatta a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Karán. Lelkésszé 1929. október 7-én avatta D. Raffay Sándor püspök a Deák téri templomban.

A fővárosi gyülekezetnek 1934. augusztus 31-ig volt segédlelkésze, közben azonban – 1933 februárjától – a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudomány Karának történelem–földrajz szakos rendes hallgatója lett. Nevesebb professzorai közül Mályusz Elemér történész és Cholnoky Jenő geográfus volt rá figyelemre méltó hatással. Történelem–földrajz szakos középiskolai tanári oklevelének kelte 1936. május 20. (Vallástanár lelkészként már 1932. október elsejétől több székesfővárosi iskolában szolgált.)

Csaba László 1939 februárjában óraadó tanárként került kapcsolatba a Budapesti Evangélikus Gimnáziummal. 1946-ban választották a fasori gimnázium rendes tanárává, és itt – az intézmény 1952. évi megszüntetéséig – evangélikus vallástant, földrajzot, történelmet, gazdasági és társadalmi ismereteket tanított. Ő volt az iskola exhortátora és az ifjúsági gyámintézet társelnöke. (Hittant 1952 nyaráig a Budapesti Evangélikus Leánygimnáziumban is tanított.)

A gimnáziumi vallástanítás során nemcsak egyházi vonatkozású általános műveltséget adott át, de a keresztény hit tudatos átélését, vallásos meggyőződésünk és szilárd lelki tartásunk életre szóló alapjait is közvetítette. A fasori gimnázium szellemiségét sugározta a közismereti tárgyak tanítása során is. Egyetemi színvonalú földrajz-, történelem- és közgazdaságtan-órái szintén életre szóló útravalót adtak.

Számos tanártársával és diákjával egyetemben élete legfájóbb, lélekbe markoló megpróbáltatása volt a Budapesti Evangélikus Gimnázium „hitetlenségből fakadó” megszüntetése 1952-ben. Harminchét évnyi kényszerszünet után azonban megérhette az evangélikus gimnázium 1989. évi „feltámadását”, azaz újraindítását is.

A szeretett fasori alma materétől megfosztott pedagógust a XVI. kerületi Állami Corvin Mátyás Gimnáziumba helyezték, ahol 1967-ig, nyugdíjba vonulásáig tanított történelmet és földrajzot. Mátyásföldön is megállta a helyét, kiváló munkájáért többször kitüntették.

Csaba László Miklós 1944. június 1-jétől 1945. szeptember 25-éig főhadnagyi rangban tábori lelkészként szolgált. 1945-ben egy kórházvonattal Ausztriába ment, ahol angol fogságba került, de lelkészi hivatását folytathatta a fogoly honvédek között. A táborokat motorkerékpárral látogatta. 1945 szeptemberében tért haza – családjához.

Hautzinger Etelka Veronikának, a nálánál négy évvel fiatalabb székesfővárosi tanítónőnek még 1934. október 27-én fogadott örök hűséget a Deák téri templomban, dr. H. Gaudy László szolgálatával. László fiuk 1935-ben, András 1938-ban, Gábor 1946-ban született. Mindhárman egyetemet végeztek. 1991-ben Csaba Lászlónak nyolc unokája volt, dédunokái születését azonban már nem élhette meg.

Isten kegyelméből több mint nyolc évtized adatott neki; életútja sokak számára példaértékű.

Dr. Vitális György

::Nyomtatható változat::