e-világ

Éljünk természetesen!

Hozzászólás a cikkhez

A nyers gyümölcsök jobbára önmagukban is élvezhetőek, a főzés nélkül is fogyasztható zöldségek jó része szintén. Az egészséges táplálkozásról szóló cikksorozatban eddig tárgyalt élelmiszercsoportok zöme azonban élvezhetetlen lenne, ha elkészítésükhöz (főzés, sütés) nem használnánk sót, friss és/vagy szárított fűszernövényeket. Amellett, hogy megízesítik az ételt – élvezetessé és változatossá téve az étkezést –, utóbbiak értékes hatóanyagaik révén váltják ki szervezetünkre gyakorolt jó hatásukat.

A fűszer- és gyógynövények különféle aromás anyagokat, illóolajokat, vitaminokat, színanyagokat, szerves savakat, ásványi anyagokat, természetes antibiotikumokat tartalmaznak. Természetesen nem erre gondolunk elsősorban, amikor egy-egy fűszert kézbe veszünk.

„Ahány ház, annyi szokás” – tartja a mondás. Naponta tapasztalhatjuk, hogy az emberi ízlés rendkívül széles skálán mozog. Vágyunk azokra az ízekre, illatokra, amelyek talán a régi, letűnt időket idézik, amikor még a nagymama főztjét ettük. De mindenki más és más ízt talál igazán ínycsiklandónak.

Mindenképpen szükséges, hogy betartsuk a változatosság és a mértékletesség elvét, amikor a különféle fűszerekhez nyúlunk. Szegényes az a konyha, amelyik csak sót, borsot és paprikát használ. Ugyanakkor egészség helyett „betegséget eszünk”, ha mértéktelenül fogyasztunk belőlük. Különösen is igaz ez a sóra, melyből Magyarországon sajnos az ajánlott mennyiség többszörösét fogyasztjuk, megterhelve ezzel szív- és érrendszerünket.

Ismerkedjünk meg új fűszerekkel! Használatuk által csökkenthetjük a sóbevitelt, és az sem mellékes, hogy majdnem mindegyikük emésztésjavító hatású is.

Gyógyteákat, borogatásokat, pakolásokat kisebb-nagyobb rendszerességgel mindannyian használunk; inhalálni is szoktunk. Sajnos általában csak akkor jutnak eszünkbe ezek a természetes, gyengéd gyógymódok, amikor az orvosságok már nem használnak. A középkori szerzetesek kolostorkertjei máig híresek a bennük megtermelt és gyógyító céllal felhasznált fűszer- és gyógynövényekről. Keresztény emberként feltétlenül érdemes ma is magunk, családunk, ismerőseink érdekében ezt a csodálatos tudástárházat feltérképezni és a bennük rejlő értékeket kiaknázni. A teák mellett érdemes kísérletezni a gyógylikőrökkel, fűszeres olajokkal és ecetekkel.

Végül nézzük meg – a helyhiány miatt természetesen a teljesség igénye nélkül –, hogy mely fűszer- és gyógynövények azok, amelyeket nagy kár volna mellőzni sütés-főzés közben, s amelyeknek egy részét otthon is termeszthetjük (kiskertben, balkonládában)!

Hagyományos magyar konyha: petrezselyem, metélőhagyma, fokhagyma, majoránna, kakukkfű, vasfű, fűszerpaprika, kapor, torma, mustár. Mediterrán ízvilág: bazsalikom, oregánó, tárkony, babérlevél, kömény, zsálya, édeskömény. Keleti, ázsiai ízvilág: gyömbér, kurkuma, Cayenne-bors, csili, szerecsendió, kardamom, koriander, csillagánizs. Gyógynövények: kamilla, levendula, borsmenta, citromfű, cickafark, csalán, édeskömény, zsurló. Gyógyhatású zöldségek és gyümölcsök: homoktövis, fekete bodza, áfonya, fekete ribizli, hársfa, cékla, fokhagyma, sütőtök.

Ne felejtsük el, hogy a szárított gyógy- és fűszernövények legfeljebb két évig tarthatóak el sötét üvegben, papírzacskóban. Időnként nézzünk szét a fűszerpolcokon, és selejtezzünk, mert előszeretettel költöznek be oda „hívatlan vendégeink”, az élelmiszermolyok.

Bogdányi Mária

::Nyomtatható változat::