Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Száz évvel ezelőtt, 1907. augusztus 10-én született Szarvason Balczó András evangélikus lelkész. Édesapja, Balczó György vasúti pályamunkás, édesanyja Kergyik Judit volt. Házasságukból tíz gyermek született. Az édesapa korai halála után a nyugdíj nélkül maradt édesanya látta el gyermekeit. A legkisebbik volt András, aki Szarvason, a gimnáziumban érettségizett, majd a soproni evangélikus teológián szerzett lelkészi oklevelet.

A kiskőrösi gyülekezetben lett segédlelkész 1931. szeptember 1-jén. 1933-ban Nyíregyházára került, majd 1934. március 18-án a szülőhelyéhez közeli Kondoroson iktatták be parókus lelkésznek. 1934. szeptember 14-én kötött házasságot Paulinyi Edit tanítónővel. Házasságukból négy gyermek született: Edit iparművész, Ildikó mérnök, András olimpiai és világbajnok öttusázó, a nemzet sportolója és Zoltán mérnök, műegyetemi tanár.

A nyíregyházi evangélikus gyülekezetbe 1940 januárjában került vissza. Püspöki másodlelkész lett Túróczy Zoltán püspöksége alatt. Ellátott egy lelkészkörzetet, és felügyelt a nyíregyházi evangélikus elemi iskolákra. Túróczy Zoltán erre az iskolára mondta, hogy a világ legnagyobb evangélikus iskolája az ötvennyolc pedagógusával. A két gimnáziummal együtt ekkor Nyíregyházán száz evangélikus pedagógus működött.

Amikor Nyíregyházán 1952-ben megszűnt az evangélikus püspökség, Balczó Andrást a gyülekezet meghívta parókus lelkésznek. Ezt a tisztet látta el 1962. július 1-jéig, amikor váratlanul meghalt. Még nem volt ötvenöt éves sem. A nyíregyházi Északi temetőben fekszenek földi maradványai. Az evangélikus Nagytemplomban az oltár közelében szerepel a neve az egykori lelkészek között.

E sorok írója személyesen emlékszik rá, amikor Balczó 1933-ban Nyíregyházára került. Akkor kezdődtek az evangélikus elemi iskola dísztermében a gyermek-istentiszteletek, amelyeket a segédlelkészek tartottak. Életem első lelkészeként tartom számon segédlelkész társával, Szilády Jenővel együtt, aki később a pesti szlovák evangélikus gyülekezet lelkésze lett. Húgomnak 1943-ban ő volt a konfirmáló lelkésze. Családunkat is felkereste, amikor édesapám súlyos betegségben szenvedett. Nemcsak én, hanem az egész gyülekezet szeretettel emlékezik meg száz évvel ezelőtt született lelkészéről.

Dr. Reményi Mihály

::Nyomtatható változat::