Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Hogy milyen kapcsolat van a rádió és Paul Gerhardt között? Kitalálni bizonyára nem lenne könnyű, ám aki ott volt Aszódon az Evangélikus Egyház Petőfi Gimnáziuma és Kollégiumában október 12-én, az megtudta a választ. Minden egy hideg délelőttön kezdődött, ez év január elsején, amikor is Homoki Gábor tanár a Kossuth rádióban dr. Fabiny Tamás püspök újévi igehirdetését hallgatta. A prédikációban elhangzott egy mondat: „2007 Gerhardt Pál-emlékév lesz, születésének négyszázadik évfordulóját ünnepeljük! Kérem, hogy egyházunk gyülekezetei és intézményei méltóképpen emlékezzenek meg erről az eseményről.”

Mondhatjuk, hogy e rádiós igehirdetés „következménye” volt az Aszódon megrendezett Paul Gerhardt-énekverseny, amelyen a Magyarországi Evangélikus Egyház kilenc oktatási intézményéből mintegy ötven diák vett részt.

A kiírás szerint a szervezők az evangélikus középiskolák tanulóiból, illetve az általános iskolák felső tagozatosaiból álló háromfős csapatok jelentkezését várták; az egyik csapattagnak indulnia kellett az énekversenyen.

A rendezvény nyitányaként a versenyzők és az őket kísérő iskolalelkészek, énektanárok együtt csendesedtek el a gimnázium dísztermében Simon Attila áhítatán. Az iskolalelkész kiemelte, hogy a verseny nemcsak egy letűnt kor embereihez való kirándulás, hanem egyben találkozás is: találkozási pont a múlttal, egymással és Jézus Krisztussal.

Az áhítat után dr. Roncz Béla igazgató köszöntötte az egybegyűlteket, majd kezdetét vette az énekesek egyéni versenye. Minden indulónak két szabadon választott éneket kellett előadnia Paul Gerhardt Evangélikus énekeskönyvünkben megtalálható énekei közül a Szebik Imréné elnök, illetve Fabiny Tamás és Mekis Ádám tagok alkotta zsűri előtt.

A versenyzők színre lépését Fabiny Tamás előadása követte. A püspök kijelentette: minden tisztelete azoké a tanároké, lelkészeké, akik felkészítették a gyerekeket. Az egyházi iskolák igazi kincse lehet – fejtette ki továbbá –, ha a hittan- és az énekóra összekapcsolódik. Éppúgy, mint a templom és az iskola, mely Aszódon tényleg egy karnyújtásra van egymástól. Kiemelte továbbá, hogy Paul Gerhardt énekeiből sokan kaptak vigasztalást életük határhelyzeteiben – gondoljunk csak Bonhoefferre vagy Albert Schweitzerre –, épp ezért az énekköltőnek méltó helye van Luther és Bach mellett.

Az előadás után a csapatversenyek következtek. Két-két kategóriában tizenöt, egyenként háromfős csapat küzdött meg egymással. Az énekszerző hányatott sorsát, életének egy-egy mozzanatát felidéző szituációs játékok, illetve az írásbeli feladatok, tesztkérdések megoldása során kitűnt a diákok felkészültsége, kreativitása.

E sorok írójának kérdésére Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész mint a délutáni csapatversenyt értékelő egyik zsűri tagja kiemelte: az énekeskönyvi énekek sokkal közelebb kerülnek a fiatalokhoz, ha megismerik keletkezésük hátterét és az író, énekszerző indíttatását. Szebik Imréné pedig úgy nyilatkozott, hogy mindenki győztesen tér haza a versenyről. Győztesen, mert ez a fajta időutazás felfrissítette a gyerekeket és mindazokat, akik eljöttek. A zene szépségének, a csaknem négyszáz éves dallamoknak ma is van üzenetük. Egyházunkban az éneklésnek nemcsak múltja van – fejtette ki –, hanem jövője is. Erre méltó bizonyíték volt az énekelni szerető fiatalok serege és az egyetlen fiú résztvevő, Papp Attila ötödik osztályos nyíregyházi versenyző mosolya, jókedve.

A verseny a díjátadóval, majd úti áldással zárult.

A helyezettek névsora megtalálható a http://eszak.lutheran.hu internetes oldalon.

Czöndör István

::Nyomtatható változat::