Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Amikor a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője, Vekerdy Lilla a fővárosba költözött, a gyűjtemény szakfelügyeletét ellátó Evangélikus Országos Múzeum akkori igazgatója, id. dr. Fabiny Tibor – a soproni gyülekezet vezetőivel történt egyeztetés után – az intézmény vezetésével, illetőleg a gyűjtemény gondozásával Szála Erzsébetet bízta meg, aki azóta is töretlen hűséggel végzi ezt a különleges szolgálatot. Immár kereken húsz esztendeje…

– Miként fogott hozzá a feladathoz? Emlékszik még, mik voltak az első tennivalók?

– Első tennivalóm természetesen az volt, hogy elődömtől átvegyem a gyűjteményeket, áttekintsem a könyvtári, levéltári, múzeumi katalógusokat. Ezt követően felmértem a még leltározatlan anyag nagyságát, és hozzáfogtam a hiányok pótlásához. Elkészítettem a térképek, az oklevelek és az ősnyomtatványok katalógusát. De összeállítottam a könyvtári és levéltári anyag legfontosabb, restaurálásra szoruló műveinek jegyzékét is. Ennek alapján indult meg azután pályázati forrásokból a könyvek és iratok szakszerű helyreállítása. Ezt a munkát a Soros Alapítvány műhelye végzi a számunkra.

A működés feltételein is javítani kellett. A gyűjteményben nem volt telefon, fax, másológép, nem volt számítógép. A múzeumnak nem volt riasztórendszere, és nem voltak állandó múzeumi teremőrök sem. A könyvtárban és a múzeumban nem működött a fűtés. A múzeum állandó kiállítása – amelyet még dr. Friedrich Károly rendezett – szintén frissítésre, felújításra várt. Mindez mára már – sok-sok pályázati támogatással – megvalósult.

– Milyen előképzettséggel vállalta el a soproni gyűjtemény vezetését?

– Történelem, könyvtár és népművelés szakon szereztem diplomát, és elvégeztem az Evangélikus Teológiai Akadémiát is. Tudománytörténetből doktoráltam a Műegyetemen, s habilitáltam a Nyugat-magyarországi Egyetemen. Van antikváriusi és idegenvezetői szakképesítésem is. Sokéves muzeológusi gyakorlattal is rendelkeztem már, amikor átvettem a soproni evangélikus múzeum, könyvtár és levéltár vezetését.

– Hogyan sikerült összeegyeztetnie ezt a nem kevés munkával járó szolgálatot világi hivatásával, és vannak-e kapcsolódási pontok a kettő között?

– Gondos szervezőmunkával, sok energiával és szeretettel. Teremőreink és Varga Imréné szaklevéltáros személyében szerény anyagi lehetőségeink ellenére is sikerült olyan munkatársakat találni, akik elkötelezetten szolgálják gyűjteményünk ügyét.

Ami a kapcsolódási pontokat illeti, 1996-tól a soproni egyetem művészeti intézetének, majd a pedagógiai főiskolának a tanára, az integráció óta pedig a Nyugat-magyarországi Egyetem pedagógiai karának főigazgatója, dékánja lettem. Művelődéstörténetet, egyháztörténetet, tudománytörténetet oktatok leendő pedagógusoknak, művészeknek. Az oktatáshoz kapcsolódóan hallgatói csoportjaink minden esztendőben megtekintik vezetésemmel a gyűjteményt. Számos olyan szakdolgozat is készült, amelyhez levéltárunk anyaga szolgáltatta a kutatás alapját. Az egyik szakdolgozat, amelynek témája a szociális célú evangélikus adományok és az adományok segítségével működő szociális intézmények a 19. századi Sopronban és környékén, most fog megjelenni a Soproni Szemle hasábjain.

De vannak más „érintkezési pontok” is. Négy esztendővel ezelőtt – az Evangélikus Hittudományi Egyetem gesztorálásával és tanárainak közreműködésével – kidolgoztuk és bevezettük az evangélikus hittanár-hitoktató képzést. Az első évfolyam jövőre kap majd diplomát. Jelenleg a hittanár-nevelő tanári mesterszak kimunkálásán dolgozunk. A képzést 2008 szeptemberében szeretnénk elindítani az EHE-vel való együttműködés keretében.

– Visszatérve a soproni gyűjteményre, egyházunkban ez az egyik leggazdagabb. Miben rejlik a gazdagsága?

– A soproni gyűjtemény az ország legjelentősebb vidéki gyűjteménye. A levéltári anyagot a 16. század közepe óta gyűjti, őrzi. Lang Mátyás lelkész idején kezdődött kialakulni a múzeumi – elsősorban liturgikus – tárgyak összegyűjtése. Mind a levéltári, mind a muzeális anyagot gondosan őrizték évszázadokon át. A levéltári iratanyag legrégebbi darabjai az 1540-es évekből maradtak ránk. Itt kezdtek először keresztelési és halotti anyakönyveket vezetni.

A könyvtár több mint nyolcezer kötetes anyaga az 1950-es évek elején került át az egyházközséghez, amikor az evangélikus líceumot államosították. Ősnyomtatványok, régi magyar nyomtatványok, jeles történeti és gyakorlati teológiai művek, folyóiratok egyaránt megtalálhatók a gyűjteményben.

– A gyűjteményi munka területei közül melyiket műveli a legszívesebben?

– A kiállítások rendezését. Nagyon szeretek tárlatvezetéseket is tartani. Diákcsoportoknak, felnőtteknek egyaránt szívesen mutatom be a soproni gyülekezet történetét. A vendégkönyv tanúsága szerint sokaknak jelentett élményt a gyűjtemény megtekintése. Máig boldogan őrzöm például Benedek István dicsérő sorait.

– Az Ön számára mely tárgyak vagy dokumentumok a legérdekesebbek, és miért?

– Van egy csodálatos feszületünk. A kereszt ébenfa, Krisztus teste pedig, illetve a talapzatán az utolsó vacsorát ábrázoló kis dombormű ezüstből készült. Az augsburgi Thelot mester alkotása 17. századi gyűjteményünk egyik legszebb darabja. A másik egy remek ékköves kehely, amely Gálffy Ádám adománya volt gyülekezetünknek. Ezt a barokk kelyhet évente egyszer ma is használjuk a konfirmáció alkalmával.

Azután ott van Lackner Kristóf képe a halottas ágyán. Furcsa, hogy éppen ez a legkedvesebb festményem? Kétségkívül sötét tónusú, komor alkotása ez egy ismeretlen festőnek a 17. század közepéről. Ám a történet maga, ahogyan hosszú idő után előkerült, s mindaz a történeti tény, amelyet e kép a soproni evangélikusság, a soproni polgárok múltjához, a város történetéhez hozzákapcsol, nos, mindez együttesen teszi számomra oly kedvessé e művet.

– Egy intézményhez kötődő szolgálatból húsz esztendő önmagában is tiszteletre méltó idő – még a hűség városában is. Mint a múlt értékeinek gyűjtője, őrizője és gondozója milyen tervekkel tekint a jövőbe? Avagy kevésbé személyessé téve a kérdést: mik a gyűjtemény lehetőségei a közeljövőben?

– Hogy csak a legfontosabbakat említsem, folytatni kívánjuk kiadványaink sorát. Az elmúlt években megjelentettük Hanzmann Károly lelkészünk kéziratos munkáját két kötetben Helyzetrajz és adalékok a soproni ágostai hitvallású evangélikus egyházközség 1900–1950. évi történetéhez címmel, s az idei esztendőben kiadtuk a mű mutatóit is. Jelenleg Hrabovszky György lelkész huszonhárom kötetes iratanyagának közreadásán dolgozunk.

Tovább kell munkálkodnunk a korszerű múzeumi leltári kartonrendszer kialakításán is. Rendszeresen készítünk pályázatokat, mert csak ezen az úton tudjuk a szükséges forrásokat biztosítani gyűjteményfejlesztési, állagmegóvási, közreadási munkánkhoz.

Állandó kiállításunk is átrendezésre szorul, hiszen több mint tízéves. Felmerült a lehetőség, hogy a jövőben a kiállítás, valamint az egész gyűjtemény új épületbe költözhet. Ha e terv megvalósul, hatalmas munkát kíván majd, melyhez nélkülözhetetlen lesz az országos evangélikus gyűjtemények szakmai és anyagi támogatása, valamint a soproni gyülekezet áldozatvállalása, miként az volt az elmúlt húsz esztendő során.

Őszintén reméljük, hogy gyűjteményünk és munkánk a történelmi múlt iránt érdeklődő közönség és a jelenben gyökereiket kereső fiatalok számára egyaránt fontos lesz továbbra is. Mint aki kegyelmi ajándékot kapott, szeretnék jól sáfárkodni, munkálkodni a soproni evangélikus gyülekezet gyűjteményének kincseivel.

HB

::Nyomtatható változat::