Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Ez a rövid bibliai könyv művészi érzékenységgel megírt családtörténet. Főszereplője két asszony: Naomi és a menye, Ruth. Naomi éhínség miatt családjával együtt elhagyni kényszerül a júdai Betlehemet, és a Jordánon túli Móáb vidékén talál menedékre. Ekkor azonban szörnyű veszteségek érik: meghal a férje és két felnőtt fia is, akik már Móábban alapítottak családot. Az elkeseredett özvegy elhatározza, hogy visszatér szülőföldjére. Idősebb menye – logikusan – más utat választ, új életet akar kezdeni. Fiatalabb menye, Ruth azonban meghalt férje iránti hűségből és anyósa iránti szeretetből úgy dönt, hogy elhagyja szülőföldjét, és követi Naomit Betlehembe. Ruth hűsége elnyeri jutalmát: Naomi „távoli rokona”, Boáz személyében jószívű férjre és új otthonra talál. Ruth hamarosan megszülető gyermeke a család fennmaradásának új záloga, s ez a keserű sorsú Naomiban is új reményeket és Isten iránti hálát ébreszt.

Az ókori ember számára a gyermektelenség egyet jelentett a társadalmi halállal: a családjukra támaszkodni nem tudó özvegyek a Biblia világának legkiszolgáltatottabb emberei voltak. Naomi számára ezért volt megváltó jelentőségű Ruth érthetetlenül hűséges szeretete, amely végül révbe ért, és a nemzetség továbbélését jelentő unoka megszületésével igazolást nyert.

Naomi történetén keresztül a könyv minden olvasója számára világossá válik, hogy a hűséges Isten nem hagyja el az övéit, hanem még a reménytelen magányból is nem várt boldogságot teremthet. Isten ezúttal Ruth emberi ragaszkodását és hűségét használta fel ehhez. Ebben a zsidókról és móábitákról szóló ószövetségi elbeszélésben felvillan valami abból, hogy egykor majd leomlanak a népeket elválasztó korlátok, és Krisztusban mindannyian Isten népévé lesznek.

A hűséggel kapcsolatban ma igen sokaknak vannak keserű tapasztalatai. Lehetséges egyáltalán emberi kereteink között „örökké tartó hűségről” beszélni? Tartunk tőle, hogy a hűséges embert kihasználják. Félünk attól a pillanattól, amikor az önként vállalt hűség észrevétlenül terhes kötelességteljesítéssé válik. Mégsem valótlan azt állítani, hogy mindannyian tántoríthatatlanul erre várunk, és ebben reménykedünk.

„A hűséget próbáló ember tudja, hogy reménytelen versenytársa az abszolút hűségű Istennek.” (Vasadi Péter)

Magyar Bibliatársulat

::Nyomtatható változat::