Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 08
- Ruth könyve – a hûség
Élõ víz
Hozzászólás a cikkhez
Ruth könyve – a hûség
Ez a rövid bibliai könyv mûvészi érzékenységgel megírt családtörténet. Fõszereplõje két asszony: Naomi és a menye, Ruth. Naomi éhínség miatt családjával együtt elhagyni kényszerül a júdai Betlehemet, és a Jordánon túli Móáb vidékén talál menedékre. Ekkor azonban szörnyû veszteségek érik: meghal a férje és két felnõtt fia is, akik már Móábban alapítottak családot. Az elkeseredett özvegy elhatározza, hogy visszatér szülõföldjére. Idõsebb menye – logikusan – más utat választ, új életet akar kezdeni. Fiatalabb menye, Ruth azonban meghalt férje iránti hûségbõl és anyósa iránti szeretetbõl úgy dönt, hogy elhagyja szülõföldjét, és követi Naomit Betlehembe. Ruth hûsége elnyeri jutalmát: Naomi „távoli rokona”, Boáz személyében jószívû férjre és új otthonra talál. Ruth hamarosan megszületõ gyermeke a család fennmaradásának új záloga, s ez a keserû sorsú Naomiban is új reményeket és Isten iránti hálát ébreszt.
Isten és a hûség
Az ókori ember számára a gyermektelenség egyet jelentett a társadalmi halállal: a családjukra támaszkodni nem tudó özvegyek a Biblia világának legkiszolgáltatottabb emberei voltak. Naomi számára ezért volt megváltó jelentõségû Ruth érthetetlenül hûséges szeretete, amely végül révbe ért, és a nemzetség továbbélését jelentõ unoka megszületésével igazolást nyert.
Naomi történetén keresztül a könyv minden olvasója számára világossá válik, hogy a hûséges Isten nem hagyja el az övéit, hanem még a reménytelen magányból is nem várt boldogságot teremthet. Isten ezúttal Ruth emberi ragaszkodását és hûségét használta fel ehhez. Ebben a zsidókról és móábitákról szóló ószövetségi elbeszélésben felvillan valami abból, hogy egykor majd leomlanak a népeket elválasztó korlátok, és Krisztusban mindannyian Isten népévé lesznek.
Erõnk felett
A hûséggel kapcsolatban ma igen sokaknak vannak keserû tapasztalatai. Lehetséges egyáltalán emberi kereteink között „örökké tartó hûségrõl” beszélni? Tartunk tõle, hogy a hûséges embert kihasználják. Félünk attól a pillanattól, amikor az önként vállalt hûség észrevétlenül terhes kötelességteljesítéssé válik. Mégsem valótlan azt állítani, hogy mindannyian tántoríthatatlanul erre várunk, és ebben reménykedünk.
„A hûséget próbáló ember tudja, hogy reménytelen versenytársa az abszolút hûségû Istennek.” (Vasadi Péter)
Magyar Bibliatársulat
::Nyomtatható változat::
|