Szószóró

Hozzászólás a cikkhez

Elérkeztünk az egyházi év végéhez. Valljuk meg őszintén, ezzel keveset foglalkozunk, mert bennünket sokkal inkább az új érdekel. Gondolataink már az adventi koszorú készítése körül forognak, ezzel párhuzamosan megkezdjük a karácsonyra való készülődést is. Rendet rakunk magunk körül, majd elkezdjük dekorálni a lakást, végül indul „szeretethadjáratunk”: harcolunk az ajándékokért, megküzdve a tömeggel és a hideggel. Nézzünk körül, ki hogyan éli meg ezt az időszakot, ki hogyan készülődik!

„Már októberben végiggondolom, kinek mit fogok ajándékozni. Novemberre mindent megveszek, így a december a lelki feltöltődés szakasza lehet”– meséli egy lány.

„Van egy fiókom, oda gyűjtöm egész évben, amit kapok, vagy ami már nem kell. Mindig ebből ajándékozok karácsonykor. Így megmarad a zsebpénzem, mert nem szórom szanaszét hirtelen és meggondolatlanul a drága karácsonyi vásárokban” – hallom egy fiútól.

„Decemberben kezdek el vásárolgatni, sokszor még karácsony előtt is eszembe jut valaki, akinek még nem vettem semmit. Ilyenkor lerohanok egy könyvesboltba, ott mindig találok valami megfelelőt. Emlékszem, egyszer két órát álltam sorba a kasszánál. De nem bántam meg! Ez is hozzátartozik az ünnephez”– emlékszik vissza egy másik fiatal.

„Nem adok ajándékokat senkinek, csak a szüleimnek és a testvéremnek. Szerintem az ünnep nem az értelmetlen, pénzfecsérlő ajándékozásról szól. Már évek óta nem veszek részt az értelmetlen kacatok ajándékozásában (mécses, bögre, zokni, sál, hűtőmágnesek…) Így igazán van időm lelkiekben felkészülni”– így egy egyetemista.

„Alapanyagokat vásárolok, majd főzők, sütök – a munkám mellett –, végül úgy kifáradok, hogy szinte már csak odaesek az ünnepi asztalhoz. Aztán megyek mosogatni, és készülök a további vendégségekre. Ha vége van az ünnepeknek, csak akkor tudok leülni, és akkor bontom ki az ajándékokat, akkor nézem meg a képeslapokat is…”– vallja egy családanya.

„Sajnos az ünnep egybeesik a vizsgaidőszakkal, úgyhogy a takarítás után mindig tanulnom kell. Csak épp megállok a feldíszített fánál, vacsorázunk, aztán megyek vissza tanulni. Különben lelkiismeret-furdalásom van, hogy mással töltöm az időm” – hallottam egyszer egy igen szorgalmas diáktól.

Talán még nem késő elgondolkodni azon, hogy idén milyen karácsonyt szeretnénk, és mit kell tennünk annak érdekében, hogy amire vágyunk, meg is valósuljon. Talán még nem késő tervet készíteni, így készülni. Ki ne szeretne átélni hitélményt: a mienkét megelőző szeretetet, elfogadást? Ki ne szeretné látni a meglepetés örömét szeretteinek arcán, majd részt venni meghitt, ünnepi, családi és baráti közösségekben? De jó épülni és másokat építeni!

Kezdjünk el készülődni, hogy elképzeléseink valóra váljanak. Ezen az úton legyen velünk Isten áldása, aki hozzánk készülődik, mert mint mindig, most is ő lép először, ő jön elénk, tárt karokkal, hogy átöleljen. Mert tudja: igazából semmi másra nincs is szükségünk, csak arra, hogy átmelegítsen bennünket karjaiban, szótlanul, mint az álmából fölébredt gyermekét az anyja, hogy aztán szépen tegyük tovább a dolgunkat, ott, ahol vagyunk, azokkal, akikkel vagyunk…

Balog Eszter

::Nyomtatható változat::