Szószóró

Hozzászólás a cikkhez

Elérkeztünk az egyházi év végéhez. Valljuk meg õszintén, ezzel keveset foglalkozunk, mert bennünket sokkal inkább az új érdekel. Gondolataink már az adventi koszorú készítése körül forognak, ezzel párhuzamosan megkezdjük a karácsonyra való készülõdést is. Rendet rakunk magunk körül, majd elkezdjük dekorálni a lakást, végül indul „szeretethadjáratunk”: harcolunk az ajándékokért, megküzdve a tömeggel és a hideggel. Nézzünk körül, ki hogyan éli meg ezt az idõszakot, ki hogyan készülõdik!

„Már októberben végiggondolom, kinek mit fogok ajándékozni. Novemberre mindent megveszek, így a december a lelki feltöltõdés szakasza lehet”– meséli egy lány.

„Van egy fiókom, oda gyûjtöm egész évben, amit kapok, vagy ami már nem kell. Mindig ebbõl ajándékozok karácsonykor. Így megmarad a zsebpénzem, mert nem szórom szanaszét hirtelen és meggondolatlanul a drága karácsonyi vásárokban” – hallom egy fiútól.

„Decemberben kezdek el vásárolgatni, sokszor még karácsony elõtt is eszembe jut valaki, akinek még nem vettem semmit. Ilyenkor lerohanok egy könyvesboltba, ott mindig találok valami megfelelõt. Emlékszem, egyszer két órát álltam sorba a kasszánál. De nem bántam meg! Ez is hozzátartozik az ünnephez”– emlékszik vissza egy másik fiatal.

„Nem adok ajándékokat senkinek, csak a szüleimnek és a testvéremnek. Szerintem az ünnep nem az értelmetlen, pénzfecsérlõ ajándékozásról szól. Már évek óta nem veszek részt az értelmetlen kacatok ajándékozásában (mécses, bögre, zokni, sál, hûtõmágnesek…) Így igazán van idõm lelkiekben felkészülni”– így egy egyetemista.

„Alapanyagokat vásárolok, majd fõzõk, sütök – a munkám mellett –, végül úgy kifáradok, hogy szinte már csak odaesek az ünnepi asztalhoz. Aztán megyek mosogatni, és készülök a további vendégségekre. Ha vége van az ünnepeknek, csak akkor tudok leülni, és akkor bontom ki az ajándékokat, akkor nézem meg a képeslapokat is…”– vallja egy családanya.

„Sajnos az ünnep egybeesik a vizsgaidõszakkal, úgyhogy a takarítás után mindig tanulnom kell. Csak épp megállok a feldíszített fánál, vacsorázunk, aztán megyek vissza tanulni. Különben lelkiismeret-furdalásom van, hogy mással töltöm az idõm” – hallottam egyszer egy igen szorgalmas diáktól.

Talán még nem késõ elgondolkodni azon, hogy idén milyen karácsonyt szeretnénk, és mit kell tennünk annak érdekében, hogy amire vágyunk, meg is valósuljon. Talán még nem késõ tervet készíteni, így készülni. Ki ne szeretne átélni hitélményt: a mienkét megelõzõ szeretetet, elfogadást? Ki ne szeretné látni a meglepetés örömét szeretteinek arcán, majd részt venni meghitt, ünnepi, családi és baráti közösségekben? De jó épülni és másokat építeni!

Kezdjünk el készülõdni, hogy elképzeléseink valóra váljanak. Ezen az úton legyen velünk Isten áldása, aki hozzánk készülõdik, mert mint mindig, most is õ lép elõször, õ jön elénk, tárt karokkal, hogy átöleljen. Mert tudja: igazából semmi másra nincs is szükségünk, csak arra, hogy átmelegítsen bennünket karjaiban, szótlanul, mint az álmából fölébredt gyermekét az anyja, hogy aztán szépen tegyük tovább a dolgunkat, ott, ahol vagyunk, azokkal, akikkel vagyunk…

Balog Eszter

::Nyomtatható változat::