Közlemények, nyilatkozatok

Hozzászólás a cikkhez

Ilyentájt szokott az Evangélikus Élet kiadójának vezetője azon kellemetlen feladat elé kerülni, hogy bejelentse, mennyivel drágul jövőre hetilapunk.

Idén „kicsit” más a helyzet. Azt az „örömteli” hírt oszthatom meg Olvasóinkkal, hogy 2010-ben nem változik az Evangélikus Élet ára. Ugyanúgy 250 forintért vehetünk meg egy példányt, és ugyanúgy 13000 forintért fizethetünk elő egy évre, mint 2009-ben.

Csak részben örömteli ez a hír, hiszen a jövő évi árak-díjak meghatározásának hátterében szinte kizárólag negatív tényezők állnak. A fogyasztói árak szinten maradása vagy csökkenése, az inflációval, az árak növekedésével szemben a defláció szinte mindig arról tanúskodik, hogy valami nagyon nincsen rendjén. Egy erősödő gazdaságban természetes módon növekszik az árakkal a vásárlók vásárlóereje is. És ha még a drágulás után is több marad mindenkinél, mert eleve több volt, akkor még a legszigorúbb mércével sem lehet semmi kifogásolnivalót találni az áremelkedés tényében. Egy jól működő rendszerben a gazdaság ezernyi szereplője – az egyéni és társas vállalkozások, az állam és az egyén – együttesen képesek befolyásolni, hogy nagyjából mindennek együtt mozogjon az ára.

Már több mint egy éve bebizonyosodott: a körülöttünk lévő rendszer nem működik jól. A fentebb vázolt „steril” elmélet jövőre biztosan nem lesz a mi gazdasági környezetünk meghatározója, és vélhetően úgy fognak emelkedni az árak – legalábbis azoké az áruké (energiahordozók, élelmiszerek, gyógyszerek) és szolgáltatásoké, amelyeknek a megvásárlásáról nem mondhat le senki –, hogy eleve kevesebből kell kifizetnünk értük a magasabb összeget. Így vélhetően sokaknak fel kell tenniük majd a kérdést: mi fontos igazán, és – ne adja Isten – újra pusztán a létünk, az egészségünk fenntartása érdekében kell majd lemondanunk egy-két olyan dologról, amelyek nélkül azért még élet az élet…

A milliónyi fontossági listán jövőre nagyon sokan akarnak előkelő helyen maradni. És nem tagadjuk: az Evangélikus Élet is – legalább annak a négy-öt ezer „vásárlónak” az életében, akik 2009-ben is áldoztak hetilapunkért.

Bízunk abban: nemcsak az tartja meg újságunkat a fontossági listán, hogy ez legalább nem drágul, hanem elsősorban az, hogy az olvasó úgy tekint hetilapunkra, mint ami róla szól, oly módon, ahogyan semmi más ebben az országban. Bízunk abban: Önnek, tisztelt Olvasónk, valóban fontos, hogy a lapszámok csütörtökön-pénteken ott legyenek a postaládájában vagy vasárnap a templomi iratterjesztésben. Hogy úgy gondolja, a lap hiányában valami „örökízűt” veszítene el, ami ugyan „lényegtelen” a gázhoz, az üzemanyaghoz, a kenyérhez, a gyógyszerhez képest, valójában azonban mérhetetlenül fontos, s hozzá képest az összes többi csak „ráadás”.

Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója

::Nyomtatható változat::