Cantate

Liturgikus műfajok

Hozzászólás a cikkhez

Az elmúlt hetekben sokat olvashattak a zsolozsma-istentiszteletek lényegéről, az imádságok felépítéséről, tételeiről. Ma a zsoltáros istentisztelet – eddig csak megemlített – fontos tételfajtájával, a himnusszal ismerkedünk meg részletesebben.

A mai, liturgikus értelemben használt himnusz megnevezés a kereszténység legősibb vallásos lírai alkotásait jelenti. Gyökerei az antik görög himnuszköltészetig nyúlnak vissza, azonban az átörökített formákat a kereszténység új tartalommal töltötte meg. Istent és az ő nagy tetteit dicsőítő énekek százai születtek a 4. századtól kezdve egészen a középkor végéig. Az ezredforduló után már a jelentősebb szentek tiszteletére is készültek himnuszok, de ezek nem váltak az általánosan elterjedt himnuszrepertoár részévé.

A legelső himnuszok születése Szent Ambrus nevéhez fűződik – őt tartják a keresztény himnuszköltészet atyjának; az általa használt versforma az ő neve után ambrozián strófa. Nyolc szótagból álló, jambikus sorokból négy alkot egy versszakot; ebben a népszerű, könnyen használható versformában íródott a himnuszok túlnyomó része.

Szent Ambrus püspök 386-ban vezette be a himnuszéneklést a nyugati egyházban, amikor Milánóban az ariánusok üldözése elől menekülő híveket ezek segítségével buzdította a kitartásra az éjszakai virrasztásban.

A himnuszköltészet virágzásának tág teret nyitott az eredetileg nem liturgikus alkalmakra szánt – nem bibliai eredetű, költött szövegű – énekelt istendicséretek elhelyezése az zsolozsmában (offíciumban). Minden imaórához hozzárendeltek egy himnuszt (hogy melyiket, az szerzetesrendenként és területenként is változott), így az egyházi év ünnepeinek tematikájával átszőtt költemények tucatjai kerültek immár liturgikus keretek közé.

A himnuszok dallamai – néhány kivételtől eltekintve – nem kapcsolódtak szorosan össze egy adott szöveggel. A versformák gyakori ismétlődése lehetővé tette, hogy egyes dallamok sokféle szöveget hordozzanak, illetve ennek fordítottját is: azonos szöveghez eltérő dallamokat illesztettek a különböző szerzetesi és világi tradíciókban.

A 15–16. században a protestáns tanok térhódításával a himnuszok jelentős szerepet kaptak az új, gyülekezeti éneklésre alkalmas énekrepertoár kialakításában. Luther többet is átdolgozott közülük: a Népek megváltó Istene (GyLK 655) himnuszból (advent első vasárnapja alkalmából ezt közöljük) lett a Jöjj, népek Megváltója (EÉ 131), a Jövel, teremtő Szentlélek (GyLK 665) himnuszból az Ó, jöjj, teremtő Szentlélek (EÉ 231). Az eredetileg is strofikus, költött szövegű himnuszok azonban változtatás vagy korálként való átdolgozás nélkül is egybevágtak a lutheri irányzat új igényeivel, hiszen eredetileg is egy teljes közösség együtt éneklésére készültek.

A reformáció korának protestáns gyülekezetei továbbra is végezték az imaórák közül a jelentősebbeket (elsősorban a reggeli és az esti imaórát), így a himnuszok legtöbbje liturgikus helyét és funkcióját megtartva került át protestáns használatba. A 16–17. századi graduálkönyvek szép számmal tartalmaznak himnuszokat magyar nyelvű fordításban az egyházi év különböző ünnepeire, valamint a hét minden napjára való reggeli és esti dicséreteket.

Ebből a gazdag gyűjteményből találhatunk válogatást a GyLK 655-től 667-ig számozott énekei között. A tizenhárom himnusz közül tizenkettő tartalmilag egy adott ünnephez vagy ünnepkörhöz kapcsolódik, az utolsó pedig általános használatra való reggeli dicséret. Bár ezeknek az énekeknek a fő rendeltetési helye a zsoltáros istentisztelet, a himnuszok méltó helyet kaphatnak más istentiszteleti alkalmakon is – különösen akkor, ha egy gyülekezetnek még nincs gyakorlata prima és vespera éneklésében.

A GyLK szerkesztői segítséget és bátorítást adnak azzal, hogy minden himnuszhoz az eredeti, gregorián dallama mellett egy ismert gyülekezeti ének dallamát is megadják. Ezek révén a lutheránus fülünknek talán szokatlan – a középkor gondolkodásmódjából fakadó, szimbólumokban gazdagabb – költői nyelvezet könnyebben birtokba vehetővé válik majd.

Barta-Gombos Arikán

::Nyomtatható változat::