Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 07
- Csak egy hétvégén nem szolgáltak…
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Csak egy hétvégén nem szolgáltak…
Második egyházfi-konferencia Révfülöpön
Valószínűleg kevés konferencián hangzik el a köszöntőbeszédben a résztvevők felé a komoly felszólítás: „Ha holnap reggelre leesik a hó, senki se kezdjen el lapátolni a ház körül!” Itt azonban helyénvaló volt a figyelmeztetés, hiszen ez alkalommal olyanok gyülekeztek össze az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban, akiknek otthon ez is a feladataik közé tartozik. Bár hóban tényleg nem volt hiány február 5. és 7. között Révfülöpön, a hólapátolás elmaradt, de akadt helyette bőséges programkínálat az egyházfik és gondnokok második országos találkozóján.
„Az egyház istentiszteletének szürke eminenciásai az egyházfik, harangozók és sekrestyések. Munkájuk sokszor »láthatatlan«, hiszen a háttérben zajlik. Nélkülük azonban elképzelhetetlen a rendszeres szolgálat” – volt olvasható a hétvégére szóló meghívón. S ennek igazolását valószínűleg azokban a gyülekezetekben tudnák leginkább megadni, ahonnan a konferencia résztvevői érkeztek, akiknek a hűséges szolgálatát február első hétvégéjén helyettesíteni kellett.
A péntek esti nyitóáhítat után, melyet Szabó Vilmos zalaegerszegi lelkész, a konferencia ötletadója tartott, a résztvevők dr. Hafenscher Károlynak, a konferencia házigazdájának – egyben a helyszínül szolgáló Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ igazgatójának – előadását hallgathatták meg.
Tartalomhoz a forma – az istentisztelet látható és láthatatlan háttere címet viselte a gondolatmenet, mely nemcsak a sokak számára egyértelmű „istentisztelet” fogalmát járta körbe, keresve a rá illő legjobb meghatározást, hanem hozzárendelte az egyházfi szolgálatának jellemzőit is. Az istentisztelet a legnagyobb találkozás – fogalmazott az előadó. – Találkozás a Teremtővel, akinek mindent köszönhetünk; a Gondviselővel, akinek a segítségével még válság idején is talpon vagyunk; a Megváltóval, aki életünket rendbe hozza; a Megtartóval, aki életünket biztonságban tartja; és az életünk célba juttatójával, hiszen mi nem a semmibe, hanem az örök istentiszteletbe készülünk. S ehhez a különleges találkozáshoz, az istentisztelethez kell az egyházfiknak a hátteret biztosítaniuk, ezt pedig csak alázattal, az Úrnak szolgálva és az emberek örömét segítve, összefüggésekben gondolkodva, megoldást keresve, csapatmunkában, imádságos és áldozatos szeretettel lehet és kell végezni – adott összegzést Hafenscher Károly.
Szombaton a résztvevők egymás gyülekezeteivel és a bennük végzett szolgálatokkal ismerkedhettek meg, illetve délelőtt két előadást is meghallgathattak. Fehér Károly nyugalmazott lelkész Szépség és harmónia az igényes Isten szolgálatában, illetve Szabó Vilmos Féltő szeretettel gondozom a templomom című referátuma hangzott el. A délutáni program témája a gyülekezet és az egyház istentisztelete volt, valamint szó esett arról, mit jelent az egyházfi és a lelkész munkatársi kapcsolata a szolgálatban. A mintegy harmincöt részvevőnek a konferencián többször is lehetősége nyílt – fórum-, illetve kötetlen beszélgetések keretében – megosztani egymással tapasztalataikat, örömeiket és kérdéseiket.
A vasárnapi záró, úrvacsorai istentiszteleten Hafenscher Károly hirdette Isten igéjét hatvanad vasárnapjának textusa alapján.
Boda Zsuzsa
::Nyomtatható változat::
|