Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Két vá­lasz­tás Ma­gyar­or­szá­gon – a Mik­száth Kál­mán­tól köl­csön­zött re­gény­cím­mel jel­le­mez­he­tők az idei tél­utó és ko­ra ta­vasz he­tei ha­zánk­ban, s az al­cím mind­két fe­le egy­szer­re va­ló­ság. Két olim­pia fél­ide­jé­ben a min­den­ko­ri köz­tár­sa­sá­gi el­nök hir­de­ti meg a vá­lasz­tá­si idő­sza­kot, ám az örök­ké­va­ló Is­ten né­hány ezer éve már meg­hir­det­te ezt vá­lasz­tott né­pé­nek, amit az­óta sem vont vissza: „Ta­nú­ul hí­vom ma el­le­ne­tek az eget és a föl­det, hogy elő­tök­be ad­tam az éle­tet és a ha­lált, az ál­dást és az át­kot. Vá­laszd hát az éle­tet, hogy él­hess te és utó­da­id is!” (5Móz 30,19)

Mind­ezek is­me­re­té­ben vizs­gál­juk meg a Szent­írás ki­je­len­té­sei alap­ján, hogy me­lyek Is­ten vá­lasz­tá­si ígé­re­tei, van­nak-e kam­pány­fo­gá­sai, s ha nem négy év­re ke­rül ura­lom­ra az éle­tünk­ben, mit tesz ér­tünk?

Né­hány vá­lasz­tá­si fel­hí­vás Is­ten óri­ás­pla­kát­já­ról: „Hagyd el a rosszat és vá­laszd a jót, ke­resd a bé­két és járj a nyo­má­ban!” (Zsolt 34,15; a Szent Ist­ván Tár­su­lat for­dí­tá­sa) „Vi­gyázz, ne for­dulj a go­nosz­ság­hoz, ne vá­laszd azt a nyo­mo­rú­ság he­lyett!” (Jób 36,21) „Ne irigy­kedj az erő­sza­kos em­ber­re, és egyik út­ját se vá­laszd!” (Péld 3,31) „Be­telt az idő, és el­kö­ze­lí­tett már az Is­ten or­szá­ga: tér­je­tek meg, és higgye­tek az evan­gé­li­um­ban.” (Mk 1,15)

Is­ten is vá­lasz­tott: „Még­is csak a te atyá­i­dat ked­vel­te meg az Úr, őket sze­ret­te, és az ő utó­da­i­kat, ti­te­ket vá­lasz­tott ki va­la­mennyi nép kö­zül. Így van ez ma is.” (5Móz 10,15) „Mert meg­bán­ha­tat­la­nok az Is­ten­nek aján­dé­kai és az ő el­hí­vá­sa.” (Róm 11,29; Ká­ro­li-for­dí­tás) „Ez az én szol­gám, akit tá­mo­ga­tok, az én vá­lasz­tot­tam, aki­ben gyö­nyör­kö­döm. Lel­kem­mel aján­dé­koz­tam meg, tör­vényt hir­det a né­pek­nek.” (Ézs 42,1)

Is­ten nem hagy min­ket bi­zony­ta­lan­ság­ban, nem árul zsák­ba­macs­kát, elő­re tud­hat­juk, mi­re is szá­mít­ha­tunk, ha őt vá­laszt­juk éle­tünk ki­rá­lyá­nak: „Az igaz utat vá­lasz­tot­tam, dön­té­se­i­det ma­gam előtt tar­tom.” (Zsolt 119,30)

S íme, né­hány „kor­tes­be­széd”: „Le­gye­tek te­hát Is­ten kö­ve­tői, mint sze­re­tett gyer­me­kei…” (Ef 5,1) „Akik pe­dig be­fo­gad­ták (Jé­zust), azo­kat fel­ha­tal­maz­ta ar­ra, hogy Is­ten gyer­me­ke­i­vé le­gye­nek; mind­azo­kat, akik hisz­nek az ő ne­vé­ben…” (Jn 1,12) „Sze­ret­te­im, most Is­ten gyer­me­kei va­gyunk, de még nem lett nyil­ván­va­ló, hogy mi­vé le­szünk. Tud­juk, hogy ami­kor ez nyil­ván­va­ló­vá lesz, ha­son­ló­vá le­szünk hoz­zá, és olyan­nak fog­juk őt lát­ni, ami­lyen va­ló­já­ban.” (1Jn 3,2) „Mi is hir­det­jük nek­tek, hogy azt az ígé­re­tet, ame­lyet az atyák­nak tett Is­ten, be­tel­je­sí­tet­te ne­künk, az ő gyer­me­ke­ik­nek, ami­kor fel­tá­masz­tot­ta Jé­zust.” (Ap­Csel 13,32) „Ab­ból tud­juk meg, hogy sze­ret­jük Is­ten gyer­me­ke­it, ha sze­ret­jük Is­tent, és meg­tart­juk az ő pa­ran­cso­la­ta­it.” (1Jn 5,2) „Gyer­me­ke­im, őriz­ked­je­tek a bál­vá­nyok­tól!” (1Jn 5,21) „…hir­det­jük, amint meg van ír­va: ťAmit szem nem lá­tott, fül nem hal­lott, és em­ber szí­ve meg sem sej­tettŤ, azt ké­szí­tet­te el az Is­ten az őt sze­re­tők­nek.” (1Kor 2,9) „Aki győz, örö­köl­ni fog­ja mind­ezt, és Is­te­ne le­szek an­nak, az pe­dig fi­am lesz.” (Jel 21,7) Csak a ke­resz­ten át ve­zet az út a győ­ze­lem­re!

„Én va­gyok a jó pász­tor, én is­me­rem az enyé­i­met, és az enyé­im is­mer­nek en­gem (…). „Én örök éle­tet adok ne­kik, és nem vesz­nek el so­ha, mert sen­ki sem ra­gad­hat­ja ki őket az én ke­zem­ből.” (Jn 10,14.28) Mind­ez nem üres kam­pány­fo­gás, mert a vá­lasz­tás pil­la­na­tá­ban azon­nal be­tel­je­se­dik. Urunk négy­szer is ki­je­len­ti ezt; hozz te­hát egy örök élet­re szó­ló dön­tést: „Aki hisz a Fi­ú­ban, an­nak örök éle­te van…” (Jn 3,36; lásd még Jn 5,24, Jn 6,47.54) Is­ten arany­evan­gé­li­u­ma (lásd Jn 3,16) reá a pe­csé­tes bi­zo­nyí­ték!

– Ga­rai –

::Nyomtatható változat::