Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Új kez­de­mé­nye­zés­ként, el­ső al­ka­lom­mal ren­dez­ték meg ja­nu­ár 28–31. kö­zött a Té­li be­rek – or­szá­gos evan­gé­li­kus hit­épí­tő tá­bort. A részt ve­vő 5–10. osz­tá­lyos gye­re­kek iga­zi té­li tá­bor­ban érez­het­ték ma­gu­kat ezen a hét­vé­gén, hi­szen ha­tal­mas fe­hér hó­ta­ka­ró bo­rí­tot­ta be a kör­nyé­ket. A sza­ka­dó hó­ és a hi­deg csíp­te, pi­ros­pozs­gás, mo­soly­gós gye­re­kek min­den­ki­vel el­fe­led­tet­ték a hét­köz­na­pok szür­ke­sé­gét, míg Nagy­bör­zsöny­ben a rop­pant ba­rát­sá­gos, meg­hitt és ter­mé­szet­kö­ze­li szál­lás biz­to­sí­tot­ta azt a bé­két és csen­det, amely a lel­ki el­mé­lyü­lés­hez szük­sé­ges.

A lel­ki­ség és a hit ere­jét eb­ben a té­li idő­szak­ban csak he­ti egy­sze­ri hit­tan­óra, is­ten­tisz­te­let biz­to­sít­ja. Az új­ra elő­bú­jó nap­su­gár­ra a gye­re­kek­nek még vár­ni­uk kel­lett vol­na ah­hoz, hogy vi­dám kö­zös­ség­ben tölt­hes­se­nek időt Jé­zus­sal és a tá­bo­rok­ból meg­is­mert ba­rá­ta­ik­kal. Már­pe­dig ép­pen ezek­ben a fa­gyos té­li hó­na­pok­ban van a leg­na­gyobb szük­ség Is­ten­től ka­pott me­leg­ség­re, út­mu­ta­tás­ra. Ezért a tá­bor té­má­ja így szólt: Lel­künk mé­lyén.

Pel­lio­nisz Pet­ra, a tá­bor ve­ze­tő­je a hosszú hét­vé­gé­re a ke­resz­tény hit mé­lyí­té­sét, a szív me­leg­sé­gé­nek meg­őr­zé­sét és az ed­di­gi tá­bo­rok­ban ki­ala­kult lel­ki kö­zös­ség épí­té­sét tűz­te ki cé­lul. Az áhí­ta­tok és a be­szél­ge­té­sek so­rán a tá­bo­ro­zók az­zal fog­lal­koz­hat­tak, mi rej­lik lel­kük mé­lyén, mi­lyen­nek lát­ják ma­gu­kat, mi­re kell tö­re­ked­ni­ük, és hogy Is­ten ho­gyan szól­hat hoz­zá­juk, ha el­té­ve­lyed­tek.

A kö­zös ének­lés és ze­né­lés, a gon­do­san fel­épí­tett áhí­ta­tok, a hi­tet és ön­is­me­re­tet el­mé­lyí­tő já­té­kok iga­zán ben­ső­sé­ges­sé tet­ték a tá­bort. A kis­cso­por­tos be­szél­ge­té­sek vé­gén min­den­ki sze­mély­re szó­ló igés lap­ot ka­pott, ame­lyet egy­más­nak ké­szí­tet­tek a gye­re­kek. Ez­ alatt a né­hány nap alatt va­ló­ban össze­ko­vá­cso­ló­dott, iga­zi nagy csa­lád­dá for­má­ló­dott a kö­zös­ség. A nagy­bör­zsö­nyi gyü­le­ke­zet is mé­lyen szí­vén vi­sel­te a tá­bor sor­sát, a szer­ve­zők és a kis tá­bor­la­kók ez­úton is kö­szö­nik a sok gon­dos­ko­dást és tö­rő­dést.

A prog­ram ré­szét ké­pez­te még egy ha­tal­mas ki­rán­du­lás is a fe­hér­be bur­ko­ló­zott er­dő csend­jé­ben. Té­li tá­bor lé­vén el­en­ged­he­tet­len volt a kö­zös mé­zes­ka­lács­sü­tés, a far­san­gi kéz­mű­ves­ke­dés és a far­san­gi né­pi já­té­kok. A részt­ve­vők lel­ki­leg fel­töl­tőd­ve, ren­ge­teg iz­gal­mas él­ménnyel tér­het­tek ha­za.

Hor­váth Már­ti

::Nyomtatható változat::