e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Mit te­gyünk, hogy meg­óv­juk há­zas­sá­gun­kat a kö­zös­sé­gi ol­da­lak ve­szé­lye­i­től?

Az in­ter­ne­tes kö­zös­sé­gi ol­da­lak össze­hoz­zák a ré­gi ba­rá­to­kat, ám a szak­em­be­rek sze­rint prob­lé­má­kat okoz­hat­nak a há­zas­ság­ban.

Az ame­ri­kai Krafs­ky há­zas­pár A Fa­ce­book és a há­zas­sá­god cí­mű, feb­ru­ár­ban meg­je­le­nő köny­vé­ben hat do­log­ra biz­tat­ja és hat do­log­tól óv­ja a há­zas­tár­sa­kat.

• Húz­zuk meg a ha­tá­ro­kat sa­ját ma­gunk, há­zas­tár­sunk és há­zas­sá­gunk vé­del­mé­ben! Be­szél­jük meg há­zas­tár­sunk­kal, mi az, amit mind­ket­ten el­fo­ga­dunk, és mi az, amit sze­ret­nénk el­ke­rül­ni! Ha elő­re meg­egye­zünk, sok né­zet­el­té­rés­től és fáj­da­lom­tól óv­juk meg ma­gun­kat.

• Csa­lá­di ál­la­po­tunk­nál je­löl­jük be, hogy há­zas, és hagy­juk is így! A kö­zös­sé­gi ol­da­lak fel­hasz­ná­lói egé­szen más­ként vi­szo­nyul­nak ah­hoz, aki há­zas, mint ah­hoz, aki nem. Ha há­zas­sá­gi prob­lé­mák­kal küz­dünk, ne vál­toz­tas­suk ál­la­po­tun­kat bo­nyo­lult­ra, mert ez­zel csak ne­he­zít­jük a hely­ze­tet!

• Min­dig mond­juk el egy­más­nak, ki­ket je­lö­lünk is­me­rős­nek, és ki akar min­ket is­me­rős­nek je­löl­ni! Az is­me­rő­sök sok­fé­lék le­het­nek: gye­rek­ko­ri ját­szó­tár­sak, osz­tály­tár­sak, je­len­le­gi mun­ka­tár­sak, a tá­gabb ke­resz­tény és más kö­zös­ség tag­jai. Mind­egyi­kük­nek meg­van a ma­ga tör­té­ne­te, ame­lyet a há­zas­tár­sunk nem fel­tét­le­nül is­mer. Be­szél­jünk egy­más­nak az is­me­rő­se­ink­ről!

• Mond­juk meg egy­más­nak a fel­hasz­ná­lói ne­vün­ket és a jel­sza­vun­kat! Az egy­más­nak adott élet­ben a bi­za­lom meg­őr­zé­se szem­pont­já­ból fon­tos, hogy min­dig át­tet­sző­ek le­gyünk. A be­lé­pé­si ada­tok meg­osz­tá­sa azt je­len­ti: nyílt la­pok­kal ját­szunk. Ez mind­két fél szá­má­ra ér­zel­mi biz­ton­sá­got nyújt.

• Fris­sí­tés­kor he­ten­te leg­alább egy­szer ír­junk va­la­mit a há­zas­tár­sunk­ról is! A hit­ve­si kap­cso­la­tot erő­sí­ti és vé­di, ha a kö­zös­sé­gi ol­dalt is fel­hasz­nál­juk ar­ra, hogy ki­fe­jez­zük, mennyi­re fon­tos szá­munk­ra a tár­sunk. (Per­sze túl­zás­ba sem sza­bad vin­ni egy­más di­csé­re­tét, mert má­sok­nak ide­ge­sí­tő le­het.)

• Be­szél­ges­sünk ar­ról, ami a kö­zös­sé­gi ol­da­lon tör­té­nik! Ami a kö­zös­sé­gi ol­da­lon tör­té­nik, nem ma­rad a lap­top­ba zár­va. Egy-egy fél­re­si­ke­rült mon­dat, vá­rat­lan be­jegy­zés gon­do­la­to­kat, kér­dé­se­ket vet fel, ame­lyek­ről ér­de­mes ott­hon ket­tes­ben el­be­szél­get­ni.

Mit ne te­gyünk, hogy meg­óv­juk há­zas­sá­gun­kat a kö­zös­sé­gi ol­da­lak ve­szé­lye­i­től?

• Ne te­gyünk csí­pős meg­jegy­zé­se­ket a há­zas­tár­sunk­ra, és ne ír­junk ró­la rosszat! Ha az ol­da­lon sze­re­pel is a kér­dés, hogy mi jár a fe­jünk­ben, nem biz­tos, hogy ez tény­leg min­den­kit ér­de­kel. Ha egy-egy be­jegy­zés­nél bi­zony­ta­la­nok va­gyunk, gon­dol­junk ar­ra, ho­gyan fo­gad­ná pél­dá­ul az anyó­sunk, a fő­nö­künk, a lel­ki­atyánk, s csak az­után küld­jük el!

• Ne je­löl­jük is­me­rős­nek a ré­gi sze­rel­me­in­ket vagy akik­kel va­la­ha bi­zal­mas kap­cso­lat­ban áll­tunk! Az ár­tat­lan „va­jon mi le­het ve­le” könnyen oda ve­zet­het: „Iga­zán nem akar­tam, hogy ez tör­tén­jen!” A ré­gi kap­cso­la­tok fel­ele­ve­ní­té­se fö­lös­le­ges ve­szélyt je­lent a há­zas­ság­ra. Bi­zony­ta­lan­sá­got, fél­té­keny­sé­get idéz­het elő a há­zas­társ­ban, súr­ló­dást, el­tá­vo­lo­dást a hit­ves­tár­sak kö­zött, va­ló­ság­tól el­ru­gasz­ko­dott, ér­tel­met­len gon­do­la­to­kat a fe­jünk­ben. Ha egy sza­kí­tás után két egye­dül ma­radt fél kö­zött nem ta­ná­csos a vir­tu­á­lis is­me­ret­ség ápo­lá­sa, mennyi­vel ke­vés­bé ta­ná­csos ak­kor, ha há­zas­ság­ban él­nek!

• Ne fe­led­kez­zünk meg az idő­ről! Min­den­ki­nek szük­sé­ge van a nap fo­lya­mán egy kis ki­kap­cso­ló­dás­ra. A kö­zös­sé­gi ol­da­lak jó le­he­tő­sé­get ad­nak er­re: pi­hen­te­tő az is­me­rő­sök, a já­té­kok, a cso­por­tok kö­zött ke­res­gél­ni. A fel­hasz­ná­lók át­lag na­pi 12-15 per­cet töl­te­nek a Fa­ce­boo­kon, ami még egész­sé­ges dó­zis­nak tű­nik. Ha azon­ban az in­ter­ne­tes idő kezd a há­zas­tár­si kap­cso­lat ro­vá­sá­ra men­ni, át kell gon­dol­nunk az idő­be­osz­tást, és vál­toz­tat­nunk kell! Ál­lít­suk be az órát 15 perc­re, és ha le­telt, lép­jünk ki, és kap­csol­juk ki a szá­mí­tó­gé­pet!

• Ne ír­juk ki az üze­nő­fal­ra, hogy el­uta­zunk vagy a há­zas­tár­sunk el­uta­zik! Ez el­ső­sor­ban biz­ton­sá­gi kér­dés. Egy ár­tat­lan be­jegy­zés, hogy egyi­künk tá­vol van, egy­út­tal jel­zi a rossz szán­dé­kú­ak­nak, hogy véd­te­le­nebb az ott­ho­nunk, a csa­lá­dunk. Ennyi­re jól is­mer­jük az összes vir­tu­á­lis is­me­rőst? És az ő is­me­rő­se­i­ket? Egy is­me­rős vá­la­sza – anél­kül, hogy tud­nánk ró­la – sok, szá­munk­ra is­me­ret­len em­ber­hez vi­he­ti el az üze­ne­tet: „A fér­jem el­uta­zott.”

• Ne cha­tel­jünk el­len­ke­ző ne­mű sze­mé­lyek­kel! A chat ket­tes­ben foly­ta­tott, élő üze­net­vál­tás, amely a ki­lé­pés­kor tör­lő­dik. Az ér­zel­mi kap­cso­lat­nak há­rom össze­te­vő­je van: a rej­tett­ség, a ké­mia és a bi­zal­mas köz­vet­len­ség. A cha­te­lés ki­vá­ló kö­rül­mé­nye­ket te­remt e há­rom össze­te­vő ke­ve­re­dé­sé­hez, ahon­nét a dol­gok szin­te „ad­ják ma­gu­kat”. Előz­zük meg a bajt: ne cha­tel­jünk!

• Ne en­ged­jük, hogy a kö­zös­sé­gi ol­dal el­von­ja a fi­gyel­mün­ket, ami­kor a há­zas­tár­sunk­kal va­gyunk! Nem csak a fris­sí­tés ve­he­ti el az időt a há­zas­társ­tól: az is el­von­hat­ja tő­le a fi­gyel­mün­ket, ha va­la­ki­ről rossz hírt ol­vas­tunk. Ügyel­jünk rá, hogy együtt­lé­te­ink, a kü­lön­le­ges pil­la­na­tok in­ter­net­men­te­sek le­gye­nek; se szá­mí­tó­gép, se mo­bil­te­le­fon ne za­var­ja az egy­más­nak aján­dé­ko­zott időt!

For­rás: Ma­gyar Ku­rír

::Nyomtatható változat::