Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

El­ső­ként ar­ra a kér­dés­re vá­la­szol­junk, hogy mi­ért fon­tos a Bib­lia ta­nul­má­nyo­zá­sa. Egy­részt azért, mert a bib­lia­ta­nul­má­nyo­zás ál­tal Is­ten ön­ma­gát je­len­ti ki ne­künk. Jé­zus azért jött, hogy ki­je­lent­se az Atyát, akit em­be­ri szem nem lá­tott: „Aki en­gem lá­tott, lát­ta az Atyát.” Ezért hív­ja fel a fi­gyel­met ar­ra, hogy „tu­da­koz­zá­tok az írá­so­kat…, ame­lyek bi­zony­sá­got tesz­nek ró­lam”. (Jn 5,39; Ká­ro­li-for­dí­tás)

To­váb­bá azért is fon­tos, mert ön­ma­gun­kat iga­zi ter­mé­sze­tünk­kel ál­lít­ja szem­be. Ro­bert P. Wil­der így fo­gal­maz a Misszi­ói el­hí­vás cí­mű köny­vé­ben: „A Bib­lia nem­csak fel­tár­ja előt­tünk az is­te­ni és az em­be­ri ter­mé­sze­tet, ha­nem meg is mu­tat­ja, hogy a tö­ké­let­len és bű­nös em­ber ho­gyan kap­cso­lód­hat be az is­te­ni élet­be.” Meg­jegy­zi: „A Szent­írás nem­csak har­cá­sza­ti ké­zi­könyv, ha­nem fegy­ver­tár is, ahon­nan fel­sze­rel­het­jük ma­gun­kat a lel­ki had­já­rat­hoz szük­sé­ges fegy­ve­rek­kel.”

Ho­gyan ké­szül­jünk fel

a Bib­lia ta­nul­má­nyo­zá­sá­ra?

Az­zal a ko­moly szán­dék­kal fog­junk hoz­zá, hogy min­den ki­je­len­tett igaz­sá­got gya­kor­lat­ban ér­vé­nye­sí­tünk, em­lé­kez­ve Jé­zus sza­va­i­ra: „Aki te­hát hall­ja tő­lem eze­ket a be­szé­de­ket, és cse­lek­szi azo­kat, ha­son­ló lesz az okos em­ber­hez…” (Mt 7,24) Alá­za­to­san em­lé­kez­zünk meg ar­ról is, hogy Is­ten az, aki en­nek a könyv­nek lap­ja­in ke­resz­tül szól hoz­zánk. Ép­pen ezért ta­nul­má­nyo­zá­sun­kat kezd­jük imád­ság­gal: „Nyisd meg az én sze­me­i­met, hogy szem­lél­jem a te tör­vé­nyed­nek cso­dá­la­tos vol­tát.”

Wil­der gya­kor­la­ti kér­dé­se­ket is fel­vet. Töb­bek kö­zött azt, hogy jó, ha a ta­nul­má­nyo­zás­hoz pa­pírt és ce­ru­zát te­szünk ma­gunk mel­lé, hogy azon­nal fel­je­gyez­zük ta­nul­má­nya­ink ered­mé­nyét. Így na­gyon sok hasz­nos igaz­ság bir­to­ká­ba jut­ha­tunk, ame­lyek se­gí­tik lel­ki éle­tünk he­lyes irá­nyú fej­lő­dé­sét, sőt eze­ket az igaz­sá­go­kat bát­ran ad­hat­juk to­vább má­sok­nak is.

Fel­ve­tő­dik a kér­dés, hasz­nál­junk-e lel­ki tar­tal­mú köny­vet is a csen­des­órá­in­kon. Wil­der er­re így vá­la­szol: „Na­gyon sok se­gít­sé­get és ösz­tön­zést nyer­tem ilyen köny­vek­ből, de csen­des­órá­mon nem sze­re­tek ma­gam előtt mást lát­ni, csak a Bib­li­át.” Egy­szer Lu­ther Már­ton azt kí­ván­ta – ír­ja Wil­der –, hogy bár­csak min­den el­mél­ke­dés, me­lyet írt, meg­sem­mi­sül­ne, mert úgy ta­lál­ta, hogy né­pe eze­ket a köny­ve­ket a Szent­írás mel­lő­zé­sé­vel ol­vas­sa.

Há­lá­sak va­gyunk, hogy Lu­ther kí­ván­sá­ga nem tel­je­sült, mert köny­vei kö­zül so­kat még ma is ál­dás­sal ol­va­sunk. Igaz, hogy az Is­ten­től nyert igaz­sá­gok sok­kal töb­bet ér­nek, mint a lel­ki köny­vek út­ján vett gon­do­la­tok. Cél­sze­rűbb ezek ol­va­sá­sát a csen­des­órán kí­vü­li idő­re hagy­ni.

Mi­kor le­gyen a ta­nul­má­nyo­zás ide­je? Leg­cél­sze­rűbb a na­pot ez­zel az órá­val kez­de­ni, mert oko­sabb a lel­ki fegy­ver­ze­tet fel­öl­te­ni, még mi­előtt a na­pi har­cok el­kez­dőd­né­nek, és a küz­de­lem­ben se­bet kap­nánk. E ko­rai idő­pont a leg­al­kal­ma­sabb az Is­ten­nel va­ló ta­lál­ko­zás­ra, mert ké­sőbb már ne­héz za­var­ta­lan időt biz­to­sí­ta­ni a lel­ki el­mé­lyü­lés­re. Gor­don kí­nai tá­bor­nok­ról azt mond­ták, hogy min­den­nap meg­ha­tá­ro­zott idő­ben Is­ten­nel volt egye­dül, és ez alatt sen­ki sem há­bor­gat­hat­ta.

Ho­gyan ta­nul­má­nyoz­zuk

a Bib­li­át?

Egyé­ni ta­nul­má­nyo­zá­sa­ink­ban sok­fé­le mód­szer le­het­sé­ges. Va­la­ki na­gyon he­lye­sen mond­ta: „A Bib­lia nem ke­zel­he­tő úgy, mint egy fa­ra­kás, ahon­nan va­la­ki el­vi­het egy cso­mót, de úgy sem, mint a szük­ség­ben va­ló fegy­ver­zet, ha­nem csak úgy, mint ami­nek bel­ső szer­ke­ze­te van.” Leg­cél­sze­rűbb te­hát a Bib­li­á­nak egé­szé­ben va­ló ta­nul­má­nyo­zá­sa.

Mind­ezek után ar­ról sze­ret­nék szól­ni, hogy én ho­gyan ta­nul­má­nyo­zom a Szent­írást. Ab­ban a ked­ve­ző hely­zet­ben va­gyok, hogy már hat­van év­vel ez­előtt, Is­ten gyer­me­ke­ként, di­a­kó­nu­si szol­gá­lat­ra ké­szül­tem a há­bo­rú utá­ni fel­vi­dé­ki éve­im alatt. E szol­gá­lat­ra va­ló fel­ké­szü­lés­hez Csu­kás Zsig­mond lel­ki­pász­tor­tól kap­tam se­gít­sé­get. Ta­ná­cso­kat adott, ho­gyan ké­szül­jek a fel­adat­ra, de meg­je­gyez­te: „Mind­ezek­nél per­sze sok­kal fon­to­sabb a sze­mé­lyes lel­ki élet.”

Ta­ná­csa­it és a kö­zölt prog­ram­ját el­fo­gad­va hű­ség­gel ké­szül­tem a lel­ki szol­gá­lat­ra. Már ek­kor meg­is­mer­ked­tem Ro­bert P. Wil­der fen­tebb em­lí­tett köny­vé­vel. Igye­kez­tem ala­po­san ta­nul­má­nyoz­ni. Mind­ezek ko­moly el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti út­ra­va­lót ad­tak lel­ki nö­ve­ke­dé­sem­hez. Ar­ra a meg­győ­ző­dés­re ju­tot­tam, hogy Is­ten gyer­me­ke­i­nek misszi­ói szol­gá­la­tot is kell vé­gez­ni­ük. Ezért a na­pi lel­ki har­cok meg­ví­vá­sához ala­pos el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti fel­ké­szült­ség­gel kell bír­ni. Na­pon­ként új­ra és új­ra szük­sé­gem van ar­ra a lel­ki erő­for­rás­ra, amely erőt ad, és se­gí­ti a csen­des­órá­i­mon Is­ten­től ka­pott fel­ada­tok meg­ér­té­sét és vég­re­haj­tá­sát.

To­váb­bi se­gít­sé­get nyúj­tot­tak Bal­la Re­be­ka di­a­ko­nissza test­vér har­minc­év­nyi szol­gá­la­tá­nak lel­ki ta­pasz­ta­la­ta­i­ról írott, A csen­des­órák gyön­gyei cí­mű nap­ló­jegy­ze­tei. Ezek na­pon­ként vi­lá­gít­ják meg az ol­va­sott igé­ket, és a gya­kor­la­ti ér­tel­me­zé­sü­ket is meg­ad­ják. Ez azt bi­zo­nyít­ja, hogy hasz­nos a múlt lel­ki ér­té­ke­i­vel is meg­is­mer­ked­nünk.

A bibliatanulmányozás áldásai

A csen­des­óra na­pon­kén­ti meg­tar­tá­sa mély lel­ki lé­leg­zet­vé­telt je­lent, ezért el­ha­laszt­ha­tat­lan. Ja­vas­lom min­den bib­lia­ol­va­só test­vé­rem szá­má­ra. Az, aki Is­ten­nel va­ló szo­ro­sabb kö­zel­ség­re vá­gyik, ala­po­sabb bib­lia­is­me­ret­re is vá­gyik. Ezért igyek­szik mi­nél job­ban meg­is­mer­ni mennyei Atyán­kat. Cso­dá­la­tos kö­zel­sé­gé­be jut­ha­tunk ezál­tal.

A na­pon­kén­ti bib­lia­ol­va­sás szem­be­sít em­be­ri ter­mé­sze­tünk­kel, bű­ne­ink­kel, de meg­vi­lá­gít­ja a ke­gye­lem út­ját is. Ez­ál­tal cso­dá­la­tos lel­ki bé­kes­ség­gel kezd­het­jük na­pun­kat. Meg­ta­pasz­tal­hat­juk, hogy a Szent­írás va­ló­ban olyan fegy­ver­tár, ahon­nan fel­sze­rel­het­jük ma­gun­kat a lel­ki had­já­rat­hoz szük­sé­ges fegy­ve­rek­kel. Az­zal a ko­moly szán­dék­kal ér­de­mes ta­nul­má­nyoz­nunk a Bib­li­át, hogy min­den ki­je­len­tett igaz­sá­gát gya­kor­lat­ban is ér­vé­nye­sít­sük. Az­zal a cél­lal ér­de­mes ta­nul­má­nyo­zá­sa­ink­ról fel­jegy­zé­se­ket ké­szí­te­ni, hogy csen­des­órá­ink ál­dá­sai meg­ma­rad­ja­nak utó­da­ink szá­má­ra.

A lel­ki tar­tal­mú köny­vek ol­va­sá­sa so­rán is sok ál­dást ka­punk, de ez ne szo­rít­sa hát­tér­be a Bib­lia ala­pos meg­is­me­ré­sét. A Bib­li­át egé­szé­ben ta­nul­má­nyoz­zuk, amely­hez se­gít­sé­get ad­nak a kü­lön­bö­ző ige­ma­gya­rá­za­tok. Ezek gyak­ran tesz­nek fel meg­vá­la­szo­lan­dó kér­dé­se­ket is. A na­pi igé­vel kap­cso­la­tos gon­dol­kod­ta­tó kér­dé­sek min­den bib­lia­ol­va­só­tól vá­laszt vár­nak. Nem sza­bad el­fe­lej­te­nünk, hogy ezek tu­laj­don­kép­pen Is­ten kér­dé­sei, ame­lyek­re ő vár­ja vá­la­szun­kat. Gyak­ran alá­zat­ra, gon­dol­ko­dás­ra vagy ép­pen el­ha­tá­ro­zás­ra ser­ken­te­nek. Ez­ál­tal meg­újul a lel­ki éle­tünk.

Több év­ti­ze­des ta­pasz­ta­la­tom alap­ján Is­ten előt­ti fe­le­lős­ség­gel ál­lít­ha­tom, hogy a ko­mo­lyan vett ige­ol­va­sás ál­dott na­pi út­ra­va­lót ad, és se­gí­ti lel­ki éle­tünk el­mé­lyü­lé­sét. Kí­vá­nom, hogy so­kan ta­pasz­tal­juk meg en­nek ál­dá­sa­it!

Szen­czi Lász­ló

::Nyomtatható változat::