Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

„Min­den kö­zös­ség éle­té­ben szim­bo­li­kus je­len­tő­sé­ge van a tér el­fog­la­lá­sá­nak, fon­tos, hogy mit épí­tünk egy vá­ros köz­pon­ti te­re kö­ré, fon­tos, hogy mi­lyen szob­rot eme­lünk oda, és fon­tos, hogy mi­kor rom­bol­juk le” – kezd­te kö­szön­tő­be­szé­dét Ko­ós Fe­renc, Ko­lozs­vár leg­újabb köny­ves­bolt­já­nak tu­laj­do­no­sa. A Kos­suth (21 De­­cemb­rie 1989) ut­ca 2. szám alat­ti Hon­te­rus könyv­üz­let feb­ru­ár 17. dél­utá­ni hi­va­ta­los meg­nyi­tó­ján a Lá­tó cí­mű ma­ros­vá­sár­he­lyi szép­iro­dal­mi fo­lyó­irat szer­kesz­tői ven­dé­ges­ked­tek, be­mu­tat­va a Lá­tó-ní­vó­dí­ja­sok szö­ve­ge­it tar­tal­ma­zó, A hi­bát­lan­ság vá­gya cí­mű an­to­ló­gi­át, fel­ol­va­sás­sal egy­be­köt­ve.

A rend­kí­vül nagy­szá­mú ér­dek­lő­dőt von­zó ese­mé­nyen Ko­ós Fe­renc hang­sú­lyoz­ta: el­ső­sor­ban a kul­tú­rá­nak, a ma­gyar kö­zös­ség­nek fog­lal­tak te­ret a vá­ros kö­ze­pén, és re­mé­nye­ik sze­rint so­kan lá­to­gat­ják majd a köny­ves­bol­tot, ahol a ter­vek sze­rint a kö­zön­ség, a köny­vek fel­fe­de­zé­se mel­lett, ta­lál­koz­hat majd írók­kal, tu­dó­sok­kal, köl­tők­kel, szí­né­szek­kel, de a gye­re­kek­ről sem fe­led­kez­nek meg, szá­mos prog­ra­mot szer­vez­nek a ki­seb­bek szá­má­ra is. „Fo­gad­ják ezt a köny­ves­bol­tot olyan sze­re­tet­tel, ami­lyen­nel mi meg­pró­bál­tuk be­ren­dez­ni az önök szá­má­ra” – aján­lot­ta Ko­ós Fe­renc, majd át­ad­ta a szót Ador­já­ni De­zső Zol­tán evan­gé­li­kus püs­pök­nek.

– Úgy vé­lem, hogy aki a mai vi­lág­ban szel­le­mi te­ret akar fog­lal­ni, az vagy na­gyon vak­me­rő, vagy na­gyon bá­tor. Azt gon­do­lom, Ko­ós Fe­ren­cék ez utób­bi ka­te­gó­ri­á­ba tar­toz­nak, mert szel­le­mi ér­té­ke­ket te­rem­te­ni, köny­ves üz­le­tet nyit­ni, ta­lán Is­tent ke­res­ni vagy a fi­lo­zó­fi­á­ról gon­dol­kod­ni ma­nap­ság elég ve­szé­lyes és ri­zi­kós ta­laj. De jó és biz­tos, úgy ér­zem – mond­ta a püs­pök. Hoz­zá­fűz­te: na­gyon örül an­nak, hogy a Ba­goly köny­ves­bolt és a Re­mé­nyik ga­lé­ria mel­lett im­már a Hon­te­rus könyv­üz­let is az egy­ház­hoz tar­to­zó épü­let­ben mű­kö­dik.

– A Hon­te­rus név ne­künk, evan­gé­li­ku­sok­nak na­gyon so­kat je­lent, hi­szen ő jel­ké­pes re­for­má­to­runk, aki­ben ta­lál­ko­zik a szász és a ma­gyar kul­tú­ra, egy sze­mély­ben kép­vi­se­li a re­for­má­ci­ót és a hu­ma­niz­must, a pe­da­gó­gi­át és a könyv­ki­adást, il­let­ve könyv­nyom­ta­tást – ma­gya­ráz­ta Ador­já­ni püs­pök, majd Pál apos­tol ko­rint­hus­be­li­ek­hez írt el­ső le­ve­lé­nek 13. fe­je­ze­tét, köz­is­mer­tebb ne­vén a sze­re­tet­him­nuszt aján­lot­ta az írók, iro­dal­má­rok, könyv­sze­re­tő em­be­rek fi­gyel­mé­be.

Ez­után a meg­hí­vott ven­dé­gek vet­ték át a szót. Ne­vük­ben Ko­vács And­rás Fe­renc, a Lá­tó fő­szer­kesz­tő­je üd­vö­zöl­te a kö­zön­sé­get, majd be­mu­tat­ta a tel­jes szám­ban je­len lé­vő szer­kesz­tő­sé­get: Sza­bó Ró­bert Csa­ba fő­szer­kesz­tő-he­lyet­test, va­la­mint a szer­kesz­tő­ket: Láng Zsol­tot (kri­ti­ka), De­mény Pé­tert (esszé) és Vi­da Gá­bort (pró­za).

– Fo­lyó­ira­tunk 1991 óta éven­te ní­vó­dí­ja­kat oszt, a hu­sza­dik év­for­du­lónk­ra je­len­tet­tük meg, a Boo­kart Könyv­ki­adó­val kö­zö­sen, a ní­vó­dí­ja­sa­ink írá­sa­i­ból szer­kesz­tett, A hi­bát­lan­ság vá­gya cí­mű an­to­ló­gi­át, amely­nek anya­gát két kol­lé­gám, Vi­da Gá­bor és Sza­bó Ró­bert Csa­ba vá­lo­gat­ta – aján­lot­ta az ol­va­sók fi­gyel­mé­be a kö­te­tet a fő­szer­kesz­tő. Vi­da Gá­bor ki­fej­tet­te: a Lá­tó-ní­vó­dí­jakat oda­ítél­ni vi­szony­lag egy­sze­rű fel­adat, so­ha sem­mi­lyen el­mé­le­ti ok­fej­tés nem hang­zott el ar­ról, mi az a bi­zo­nyos ní­vó. A szer­kesz­tő­ség­nek év­ről év­re meg­kö­ze­lí­tő­leg ezer­két­száz ol­dal áll a ren­del­ke­zé­sé­re, hogy el­dönt­se, me­lyek azok a szö­ve­gek, ame­lyek a má­ra már ha­gyo­má­nyos­nak szá­mí­tó, de ru­gal­ma­san ke­zelt ka­te­gó­ri­ák­ban a leg­job­bak­nak mi­nő­sül­nek.

A szer­kesz­tés­ről szól­va Sza­bó Ró­bert Csa­ba el­mond­ta: négy na­gyobb cik­lus­ra osz­tot­ták a ki­vá­lasz­tott írá­so­kat: Ár­nyék­tán­cok, Idő el­len, Ju­ta­lom­já­ték, Al­vó Vé­nusz. Mint mond­ta, mind­egyik cik­lus­cím va­la­me­lyik szö­veg­ben el van rejt­ve, ér­de­kes já­ték le­het az ol­va­só szá­má­ra fel­fe­dez­ni őket. A vas­kos kö­tet cím­lap­ja Bir­ta­lan Kö­lök Zsolt és Haj­dú Áron mun­ká­ja.

A ren­dez­vé­nyen fel­ol­va­sott né­hány, a szer­kesz­tő­ség ál­tal meg­hí­vott ní­vó­dí­jas al­ko­tó: Szi­lá­gyi Jú­lia, Se­lyem Zsu­zsa, Ki­rály Lász­ló, Ba­lázs Im­re Jó­zsef, De­mény Pé­ter és Ka­rá­cso­nyi Zsolt.

Köl­lő Ka­ta­lin

::Nyomtatható változat::