Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 17
- A választás és az internet szabadsága
e-világ
Hozzászólás a cikkhez
A választás és az internet szabadsága
A rendszerváltás utáni országgyűlési képviselőválasztások történetének legnagyobb arányú győzelme született meg április 11-én, és ez a nap egy szerencsétlen körülménynek köszönhetően a közösségi média nagy győzelmét is hozta a hagyományos tömegkommunikációs csatornák felett. A más körzetekben szavazók okozta késedelem miatt ugyanis az Országos Választási Bizottság (OVB) meghosszabbította a kampánycsendet, így a televíziók és rádiók este hét óra után sem adhattak tájékoztatást a részeredményekről…
Tavaly novemberben Kanada hasonlóan működő választási rendszerét már érte kritika. Az ottani helyzet még annyival bonyolultabb, hogy az ország hat időzónán keresztül húzódik, így a szavazás az ország nyugati és keleti széle között egy délutánnyi különbséggel ér véget. Márpedig ez azzal jár, hogy az állam egyik felén az esti zárás után éjfélig még nem lehetne részeredményeket közölni. Éppen ezért 2004-ben úgy változtatták meg a törvényt, hogy a helyi adók rögtön az urnazárás után már adhattak közzé információkat, csak az országos médiumok nem sugározhattak.
A tavalyi választások ezzel szemben már a twitteres adatmegosztás jegyében teltek. A kampánycsend intézményének elvi oka az, hogy a választások vége előtt közreadott eredmények esetleg befolyásolják a még nem szavazók preferenciáját. A Twitter ismeretségi hálózata azonban olyan vékony, de rendkívül jól működő információs hálóval fedi le az országot, hogy valójában rajta keresztül nehezebb az információhoz nem hozzájutni, mint megtudni valamit általa.
Így aztán amikor április 11-én este hétkor a magyar kampánycsend érvényben maradt, a hivatalos csatornák „elhallgattatása” miatt a közösségi média vette át a hírközlő feladatokat. És olyan áttörés következett be, amelyre kevesen számítottak.
Több kisebb oldal össze is omlott a sok látogatótól, de a tájékoztatás fő csapásirányába került blogok és site-ok hamar találtak áthidaló megoldást. A Mandiner politikai híroldal például a Tumblrre menekült, az amerikai blogszolgáltatónak ugyanis meg sem kottyant a százezres többletlátogatás. És az adatok áramlásában így csak apró szünet állt be.
A rendszer ilyen kijátszása nemcsak anakronisztikussá tette a kampánycsend fenntartását, de egyenesen gúny tárgyává is. A Facebookon például olyan felhasználói csoport is indult, amely már a nevében hordozta célját: „Előbb lesz ennek a csoportnak 10 000 tagja, mint választási eredmény! :D” A Twitteren a magyar tagok pedig a #voks2010 és a #valasztas2010 címkékkel ellátva fejezték ki markáns véleményüket az események alakulásával kapcsolatban.
Míg a tévénézők többsége vagy az OVB meddő tanácskozását vagy a kereskedelmi adók kényszerűen berakott filmjeit nézte, addig az internet nem szabályozható része biztosította az állampolgároknak a közérdekű adatok megismeréséhez való jogát. Nem csoda, hogy az OVB már jóval a választások következő fordulója előtt bejelentette, hogy ezúttal nem fogja meghosszabbítani a kampánycsendet.
Jelen rovat hasábjain gyakran lehet olvasni olyan technológiákról, amelyek kezdetben csak egy szűk réteg játékszerei. A geek, azaz gyík gúnynévvel illetett informatikusok kezéből kikerülve azonban egy idő után ezek a megoldások a hétköznapi emberek mindennapi „használati tárgyaivá” alakulnak át. A Twitter most bebizonyította, hogy mennyire jól használható kritikus helyzetben, ezért a palackból már egyszer kiengedett szellemet nem is lehet majd visszazárni, a következő kormánynak már minden bizonnyal nagyobb figyelmet kell fordítania a közösségi média figyelésére és megértésére, ha jól akarja kommunikálni reformjait.
Ha valaki eddig még nem próbálta volna ki a Twittert, akkor regisztrálhat rá a http://twitter.com vagy a http://yamm.hu címen. Az első információforrása pedig akár a http://twitter.com/lutheranhu címen található felhasználó is lehet, amely nem más, mint egyházunk központi oldala.
Nagy Bence
::Nyomtatható változat::
|