Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 19
- Zarándoklat Pappilanniemibe
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Zarándoklat Pappilanniemibe
Finnországba utazni – mindig ünnep. Nyelvrokon-látogatásra érkezik a Suomiban mindig szívesen látott magyar. Ezt még fokozza az a tény, hogy evangélikusként érkezünk evangélikusokhoz. Így történt ez a közelmúltban is, amikor a németországi Bensheim felekezetközi kutatóintézete konzultációra hívta az európai egyházak protestáns képviselőinek egy csoportját az ezer tó országába – közelebbről a Tamperétől mintegy húsz kilométerre található Pappilanniemibe –, a zarándoklat evangélikus teológiai értelmezésére és a turizmus hitbeli élményekkel való gazdagítására. A konferencia célja az volt, hogy egyházaink minél jobb lehetőséget biztosítsanak a gyalog, kerékpáron, autóval vagy szervezett turistaút keretében érkező vándoroknak a műemlék templomok és egyéb épületek, egyházi létesítményekben található művészi freskók vagy festmények megismerésére, s közben találkozzanak a ma élő gyülekezet szolgálatával, lelki életének kisugárzásával, esetleg még a hívek kisebb csoportjával is.
Az Ausztriai Evangélikus Egyház három kiadványban ajánl protestáns zarándokútvonalakat. Feltüntetik bennük a megállásra késztető állomásokat, ahol látnivalók – egyházi s világi értékek – és barátságos gyülekezet fogadják az érkezőket.
A konzultáció résztvevői egyetértettek abban, hogy az ilyen jellegű kirándulások nem hordoznak semmiféle, Isten előtt érdemszerző jó cselekedetet, de a 21. század nagyon is mobil, zarándokutakon szívesen részt vevő emberét szembesíthetik önmagával, Teremtőjével, az egyház lelki kincset továbbadni akaró missziójával és kulturális értékeket őrző küldetésével.
Előadónk, dr. Thorsten Latzel német egyházfőtanácsos számokkal is érzékeltette a zarándoklatok növekvő terjedését. Hannoverből például tizenhat utat szerveztek Santiagóba, a római katolikus dómot egy év alatt százhuszonötezren látogatták meg. A sokunk által ismert nürnbergi Szent Sebald evangélikus templom látogatóinak (évente több százezer turistának) lelkigondozására egészen a közelmúltig külön félállású lelkészséget tartott fenn a gyülekezet.
Amint az előadó hangsúlyozta, korunk embere felfedezte a lábát. A séta, a gyaloglás alkalmas arra, hogy szembeszálljunk a gyorsuló idő diktálta rohanó életformával, a lélegzetelállító sebesség szárnyalásával. A zarándok nyugodt életritmusa, elmélyülő meditációs készsége maga a megélt szabadság. Kikapcsolódás a mindennapok megszokott eseménysorozatából. Aki zarándokol, azt nem a televízió vonzza, nem csábítja a nagyvilág híreinek tarka kavalkádja. Gondolatai között csak az őt körülölelő természet nyugalma és szépsége rejtőzik. Esetleg útitársaival beszélget közös élményük öröméről. Belefeledkezik a Teremtő szépnek és harmonikusnak alkotott világába. Mindez nem menekülés, hanem feltöltekezés, a lényegre koncentrálás. Valójában nem sokra van szükségünk, csak egyre (Lk 10,42). – Íme, néhány gondolat a zarándoklat áldásairól.
Elisabeth Andersson asszony Svédországból az egyházi turizmussal kapcsolatban az ökumenikus szervezés lehetőségét villantotta fel. Örömmel szólt arról, hogy hazájában a kicsi katolikus egyház éppen a természet világában keres intenzív kapcsolatot a többmilliós evangélikusság közösségeivel.
Dr. Margit Leuthold lelkésznő az általa írt értékes könyveken keresztül mutatta be az osztrák evangélikusok példaértékű kezdeményezését.
Finn testvéreink is bekapcsolódtak e sajátos misszió végzésébe, s a gyülekezet közösségteremtő eszközét, továbbá a hazaszeretet ébresztésének eszközét fedezték fel az egyházi turizmus ösvényein. Minderről Tertu Etelaemaeki újságírónő beszélt a jelenlévőknek.
A zarándoklat nem maradt el a mi esetünkben sem. Mivel Finnország még hóval és csípős hideg széllel fogadott bennünket, csak rövid sétákra futotta, de Tamperét, Finnország második legnagyobb városát modern evangélikus templomaival, szép dómtemplomát festményeivel szívünkbe véstük.
A konzultáció egész ideje alatt dr. Matti Reppo helyi püspök gondoskodó szeretetében részesültünk, aki negyvenfőnyi csoportunkat fogadta a püspöki székházban, és feleségével együtt vendégül látta. Beszámolt a finn egyház, benne a tamperei egyházkerület örömeiről és gondjairól, az előttük álló feladatokról. (Érdekes módon finn testvéreinknél mindig többen konfirmálnak, mint ahányan csecsemőkorban a keresztség áldásában részesültek.) A finn lakosság nem fogy, így az evangélikusság sem. Gyakori a költözés, a lakosság mobilitása nagy. A lelki mozgalmak élnek, de hagyományaik egyre kevesbedő létszámú közösségekben válnak ismertté.
Konzultációnkat naponta igei elcsendesedéssel kezdtük, többek között e sorok írójának szolgálatával. Délutánonként minden résztvevő saját egyházának ökumenikus szolgálatáról és turisztikai tevékenységéről számolt be.
Hazánkból a református egyházat Gimesi Zsuzsanna lelkésznő képviselte, aki az Ökumenikus Tanulmányi Központ munkatársaként elsősorban Izraelbe, a Szentföldre szervez és vezet utakat. Erdélyi egyházunk képviseletében Mátéffy Ciprián teológiai hallgató volt jelen, aki Lipcsében ösztöndíjasként folytatja tanulmányait.
Konferenciánk vasárnap istentisztelettel zárult, amelyen Aline Looman-Graskamp holland protestáns lelkésznő prédikált Ézs 40,31 alapján.
Az isteni vezetés bölcs előrelátásának jele volt, hogy finnországi együttlétünket az izlandi vulkán kitörése előtti héten tarthattuk meg, így mindnyájan a tervezett időben érkezhettünk haza.
Finn testvéreinket újra szívünkbe zártuk, s talán e néhány sor is indíttatást ad ahhoz, hogy hazai egyházi, gyülekezeti útjainkon missziói szempontokat is érvényesítsünk.
D. Szebik Imre
::Nyomtatható változat::
|