Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 19
- Új nap – új kegyelem
Napról napra
Hozzászólás a cikkhez
Új nap – új kegyelem
Vasárnap
Az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos. 1Jn 3,11.15 (2Móz 20,13; Jn 16,23b–28/29–32/33; 1Tim 2,1–6a; Zsolt 95) A Szentírás két ember kapcsolatában nem beszél az arany középútról, az „élni és élni hagyni” elvéről, a közömbösségről. Két lehetőséget villant fel: szeretet vagy gyűlölet, élet vagy halál. A kettő között ott tátong az az áthidalhatatlanul mélynek tűnő szakadék, amelyen ember saját erejéből még nem kelt át soha. Jézus Krisztus hidat vert a mélység fölé, és átvisz a túlsó partra – halálból életre, a gyűlöletből a szeretetre.
Hétfő
Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását. Péld 16,9 (Jn 3,27;1Kir 3,5–15; Zsid 4,1–13) „Ember tervez, Isten végez” – közhelyszerűen és rezignáltan mondogatják ezt az emberek, amikor valaki idő előtt halt meg, vagy egy jó terv kudarcba fulladt. Mintha Isten valami kozmikus ünneprontó lenne, aki meghiúsítja mindazt a jót, amit az emberek kiterveltek. Isten igéje éppen az ellenkezőjére akar rámutatni. Az ember eredendően bűnös, és szándékai közvetlenül vagy közvetve önző és gonosz célokat szolgálnak, de az Úrnak van egy sokkal nagyobb, átfogó terve, amellyel az üdvösség irányába kormányozza a világot. Ennek a tervnek mi is a részei vagyunk – hála Istennek!
Kedd
Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait.” Lk 8,10 (Ézs 50,4b; 2Móz 17,8–13; Zsid 4,14–5,10) A tanítványság nem kevesebbet jelent, mint hogy betekintést nyerhetünk a legnagyobb titokba, Isten rejtélyes tervébe. Választ kapunk arra a legnehezebb kérdésre, hogy mi célból is élünk a földön. Jézus élete és tanításai megjelölik előttünk azt az utat, amelyet a föld legtöbb lakója hasztalanul keres. Sötét vallási praktikák, életre szóló fogadalmak, önsanyargatások és véres rituálék jellemzik azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel más világvallások hívei el akarják érni az üdvösséget. Jézus Krisztus által Isten megmutatta végtelen szeretetét: ingyen, kegyelemből ajánlja fel nekünk az örök életet.
Szerda
Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr! 4Móz 11,29 (Róm 12,4–5; Lk 11,1–4; Zsid 5,11–6,8) Az Úr parancsára Mózes kiválasztott a pusztában vándorló nép közül hetven vént, hogy vele osztozzanak a vezetés terheiben, és Isten akaratát közvetítsék. De Isten a kiválasztottakon kívül még másik kettőnek, Eldádnak és Médádnak is megadta a Szentlélek ajándékát, így azok is prófétálni kezdtek a táborban. Józsué meg akarta tiltani nekik a szolgálatot. Erre hangzik fel Mózes sóhajtása: bárcsak mindenki megkapná a prófétálás Lelkét! Isten Lelkének ma sem lehet határokat szabni. Hiszem, hogy a keresztény gyülekezetekben is számtalan lelki ajándék rejlik – sajnos többnyire kiaknázatlanul. A legtöbb helyen ugyanis még mindig úgy tekintenek a lelkészekre (és talán a lelkészek önmagukra is), mint magányos harcosokra, akik mai Mózesekként egyedül hordozzák a szolgálat minden terhét. Pedig tudom, hogy közösségeinkben vannak, akik megkapták a tanítás, a beteglátogatás, a lelkigondozás vagy a bizonyságtétel ajándékát, de a többiek elnémítják őket.
Csütörtök
Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom – így szól az Úr. Ézs 57,16 (Róm 8,34; Lk 24,/44–49/50–53; ApCsel 1,3–4/5–7/8–11; Zsolt 68,1–21) A próféta bizonyságot tesz arról a könyörülő Istenről, akit még nem ismerhetett úgy, ahogy Jézus Krisztusban megismertette (kinyilatkoztatta) magát, és szeretetét és kegyelmét sem foghatta fel a maga teljességében, ahogy Jézus Krisztusban testet öltött. Mert ő elhozta a szabadulást – minden emberi képzeletet felülmúló módon – nemcsak Izrael népének, de az egész emberiségnek. Az övé az egyetlen név az ég alatt, amelyben üdvösségünk van. Fölösleges másfelé keresgélnünk.
Péntek
Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz beszédet is elcsavarja. 2Móz 23,8 (1Jn 4,16; Jn 18,33–38; Zsid 6,9–20) Az elmúlt évek, évtizedek szomorú tapasztalata, hogy országunkban sok mindenki megvásárolható. De – bármennyire jólesne is – ezt az ősi intelmet nem alkalmazhatjuk pusztán korunk hatalmasaira. Minden emberhez szól, hiszen mindnyájan felelősséget hordozunk, döntéseinkkel egymás sorsát befolyásoljuk. Az ige figyelmeztet: ne a saját hasznunkat vagy az emberek tetszését keressük, hanem kérjük Isten bölcsességét és vezetését a mindennapjainkra.
Szombat
Ő az Úr. Tegye azt, amit jónak lát. 1Sám 3,18 (Jn 6,40; Ef 6,18–20/21–22/23–24; Zsid 7,1–10) Éli főpap ezekkel a rezignált szavakkal nyugtázta Isten üzenetét, amelyet az ifjú Sámuel tolmácsolt feléje. Neki és fiainak bűnhődniük kell majd az elkövetett visszaélésekért. Keserűen, de mégis elfogadja Isten akaratát, mert tudja, hogy az ő döntései szentek és mindenkor jók. Nekünk is Jézus keresztjére néző hittel kell Isten kezéből mindent elfogadnunk, amikor például a betegség, a gyász vagy a magány sötét árnyéka vetül életünkre. „Mit Isten tesz, mind jó nekem, és bölcs minden végzése.” Ez legyen a mai napunk (akár egész életünk) mottója.
Sághy Balázs
::Nyomtatható változat::
|