Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A Ma­mutt – így, ket­tő­zött t-vel – éven­te csak egy al­ka­lom­mal buk­kan elő, és min­dig más hely­szí­nen. Ak­kor vi­szont kon­fe­ren­ci­án le­het ta­lál­koz­ni ve­le. A mo­za­ik­szó ugyan­is a Ma­gyar Mú­ze­u­mi Tör­té­nész Tár­su­la­tot ta­kar­ja. A mú­ze­u­mok­ban dol­go­zó tör­té­nész mu­zeo­ló­gus szak­em­be­rek tíz éve min­den esz­ten­dő­ben meg­ren­de­zik szak­mai ta­nács­ko­zá­su­kat. A ven­dég­lá­tó in­téz­mé­nyek szá­má­ra ezek jó le­he­tő­sé­get ad­nak vá­ro­suk­nak és kör­nyé­ké­nek a be­mu­ta­tá­sá­ra. Eb­ben az év­ben jú­ni­us 23-tól 25-ig Ka­pos­vár volt a hely­szí­ne a Ma­mutt-kon­fe­ren­ci­á­nak, amely­nek kí­sé­rő prog­ram­ja ez­út­tal há­rom „fes­tő­fe­je­de­lem” em­lé­ké­nek adó­zott.

A részt ve­vő mint­egy ki­lenc­ven tör­té­nész több­sé­ge el­ső íz­ben for­dult meg eb­ben a gyö­nyö­rű, vi­rá­gos vá­ros­ban, ahol lép­ten-nyo­mon – fő­ként a te­le­pü­lés köz­pont­já­ban – szö­kő­ku­tak üdí­tik a lá­to­ga­tót.

A kon­fe­ren­ci­á­nak a Róth Mik­sa mű­vé­szi üveg­ab­la­ka­i­val dí­szí­tett, gyö­nyö­rű­sé­ges vá­ros­há­za nagy­ter­me adott ott­hont. El­ső­ként a Ma­gyar Nem­ze­ti Mú­ze­um igaz­ga­tó­ja, Csor­ba Lász­ló tar­tott elő­adást Kos­suth­ról és a du­a­lis­ta rend­szer­ről, majd – töb­bek kö­zött – az Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet, a Mű­sza­ki és Köz­le­ke­dé­si Mú­ze­um, a Ke­res­ke­del­mi és Ven­dég­lá­tó­ipa­ri Mú­ze­um, a sze­ge­di Mó­ra Fe­renc Mú­ze­um, az eg­ri Do­bó Ist­ván Vár­mú­ze­um és a Csí­ki Szé­kely Mú­ze­um, más­nap pe­dig a pé­csi Ja­nus Pan­no­ni­us Mú­ze­um, a szek­szár­di Wos­in­sky Mór Me­gyei Mú­ze­um, a za­la­eger­sze­gi Gö­cse­ji Mú­ze­um, a Nagy­atá­di Vá­ro­si Mú­ze­um és a Mar­ca­li Vá­ro­si Hely­tör­té­ne­ti Mú­ze­um kép­vi­se­lő­jé­nek ér­té­kes re­fe­rá­tu­mát hall­gat­hat­ták meg az egy­be­gyűl­tek.

Há­rom kör­nyék­be­li in­téz­mény lá­to­ga­tá­sa is sze­re­pelt a prog­ram­ban.

Elő­ször a so­mogy­tú­ri Kun­ffy La­jos Em­lék­mú­ze­um­mal is­mer­ked­het­tek a részt­ve­vők. Kun­ffy a szá­zad­for­du­ló és a 20. szá­zad el­ső fe­le ma­gyar fes­té­sze­té­nek je­len­tős alak­ja, mű­vé­sze­ti tö­rek­vé­se­i­ben ro­ko­na a ve­le egy idő­ben al­ko­tó nagy­bá­nyai fes­tők­nek. A mű­vész 1890-ben ment Mün­chen­be Hol­lósy Si­mon ot­ta­ni ma­gán­is­ko­lá­já­ba, majd ké­sőbb Pá­rizs­ba. Si­ke­res kul­túr­dip­lo­ma­ta is volt: a bu­da­pes­ti Kép­ző­mű­vé­sze­ti Tár­su­lat meg­bí­zá­sá­ból kor­társ fran­cia fes­té­sze­ti ki­ál­lí­tást szer­ve­zett Bu­da­pes­ten; ezért meg­kap­ta a fran­cia Be­csü­let­ren­det. Fő mű­ve, a So­mogy­tú­ri gyer­mek­te­me­tés 1907-ben ké­szült el.

A mu­zeo­ló­gus­ta­lál­ko­zó leg­tá­vo­lab­bi úti cél­ja Za­la köz­ség volt: itt ta­lál­ha­tó a Zi­chy Mi­hály Em­lék­mú­ze­um. A re­gé­nyes éle­tű fes­tő ugyan­is eb­ben a köz­ség­ben szü­le­tett. A ki­ter­jedt csa­lád egyik ágá­ból gró­fok let­tek, má­sik águk el­sze­gé­nye­dett. A fes­tő Zi­chy so­kat idő­zött a job­bá­gyok gyer­me­ke­i­vel, és rend­sze­re­sen raj­zol­ta az em­be­re­ket. 1847-ben Pé­ter­vár­ra ke­rült a cá­ri csa­lád­hoz, és Ka­ta­lin her­ceg­nő rajz­ta­ná­ra lett. A cá­ri csa­lád­dal eu­ró­pai kör­út­ra in­dult, ám a ma­gyar for­ra­da­lom el­tip­rá­sa mi­att el­hagy­ta őket, és egy szent­pé­ter­vá­ri fény­ké­pész­nél he­lyez­ke­dett el re­tus­őr­ként. Sza­bad­sá­ga ide­jén több­ször járt Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban, Pá­rizs­ban ta­lál­ko­zott Ma­da­rász Vik­tor­ral is, 1874-ben a fran­cia fő­vá­ros­ba is köl­tö­zött, és az iro­dal­mi, mű­vé­sze­ti élet ne­ves sze­mé­lyi­sé­ge­i­vel kö­tött ba­rát­sá­got.

Zi­chy Mi­hály leg­hí­re­sebb il­luszt­rá­ci­ói Arany Já­nos bal­la­dá­i­hoz, Az em­ber tra­gé­di­á­já­hoz és Rusz­ta­ve­li epo­szá­hoz ké­szül­tek. A grúz fő­vá­ros­ban, Tbi­li­szi­ben szob­ra van, ut­cát ne­vez­tek ró­la.

Rippl-Ró­nai Jó­zsef, a mo­dern ma­gyar fes­té­szet egyik ve­zér­egyé­ni­sé­ge Ka­pos­vá­ron szü­le­tett. Ta­nult a Mün­che­ni Aka­dé­mi­án, Pá­rizs­ban Mun­ká­csy a se­géd­jé­vé fo­gad­ta. 1908-ban vá­sá­rol­ta meg szü­lő­vá­ro­sá­ban az úgy­ne­ve­zett Ró­ma-vil­lát, amely az­tán az al­ko­tás, il­let­ve a tár­sa­sá­gi élet köz­pont­ja, írók, köl­tők és per­sze fő­ként fes­tők ked­velt ta­lál­ko­zó­he­lye lett. A vá­ros alig­ha­nem emi­att kap­ta a „fes­tők vá­ro­sa” ti­tu­lust. Mi sem ter­mé­sze­te­sebb, mint hogy a há­lás utó­kor Rippl-Ró­nai Jó­zsef­ről ne­vez­te el a so­mo­gyi me­gye­szék­hely mú­ze­u­mát.

Be­ré­nyi Zsu­zsan­na Ág­nes

::Nyomtatható változat::