Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Meg­il­le­tő­döt­ten néz­tünk kö­rül az egy­ko­ri Ágos­ton-ren­di ko­los­tor­ban, a wit­ten­ber­gi Lu­ther-ház eme­le­ti nagy­szo­bá­já­ban. Az ide­gen­ve­ze­tő meg­mu­tat­ta a re­for­má­tor és a töb­bi pro­fesszor he­lyét az asz­tal kö­rül. Meg­tud­tuk, hol fog­lal­tak he­lyet a be­szél­ge­té­sek­re meg­hí­vott di­á­kok, akik szor­gal­ma­san jegy­ze­tel­ték az el­hang­zotta­kat. A tu­dós fér­fi­ak csu­pán egyet­len asszonyt en­ged­tek ma­guk kö­zé – Bó­ra Ka­ta­lint, a há­zi­gaz­da fe­le­sé­gét. Ne­ki is meg­volt a ki­je­lölt he­lye. Ez a mi­liő ih­let­te az Asz­ta­li be­szél­ge­té­sek gyűj­te­mé­nyé­ben ol­vas­ha­tó, Az Úr­is­ten kár­tyá­ja cí­mű szel­le­mes szössze­netet: „Is­ten­nek szép­sé­ges, pom­pás és igen erős kár­tya­já­té­ka van, csu­pa ha­tal­mas­sá­gok­ból: csá­szár­ból, ki­rá­lyok­ból, fe­je­del­mek­ből van össze­sze­de­get­ve, s az egyi­ket a má­si­ká­val üti… Vé­gül az Úr­is­ten ki­oszt­ja a la­po­kat, s a pá­pát a Lu­ther­ral üti, mert Is­ten ke­zé­ben Lu­ther az ász.”

To­vább­ha­lad­va egy ki­sebb he­lyi­ség­be ér­kez­tünk, ahol Lu­ther há­zas­sá­ga volt a té­ma.

A re­for­má­tor és hit­ve­se ké­pé­vel szem­közt Jo­han­nes Bu­gen­ha­gent áb­rá­zol­ja egy fest­mény. Uta­zá­sunk né­met­or­szá­gi szer­ve­ző­je és ve­ze­tő­je, Man­fred Gre­in­ke un­ter­kat­zi evan­gé­li­kus lel­kész ma­gá­tól ér­tő­dő ter­mé­sze­tes­ség­gel mond­ja: „Itt lát­ha­tó Jo­han­nes Bu­gen­ha­gen wit­ten­ber­gi lel­kész ké­pe. Ő olyan kap­cso­lat­ban volt Lu­ther­rel, mint én a ti lel­ké­sze­tek­kel. Ami­kor Lu­ther Már­ton Bó­ra Ka­ta­lint kap­ta, Bu­gen­ha­gen es­ket­te meg őket. Ami­kor pe­dig én kap­tam ked­ves Ma­já­mat fe­le­sé­gül Ma­gyar­or­szág­ról, Ze­be­gény­ből, ben­nün­ket a ti lel­ké­sze­tek – Det­re Já­nos – es­ke­tett meg a szép vá­ci evan­gé­li­kus temp­lom­ban.” (Az em­lí­tett es­kü­vő négy éve, 2006. jú­li­us 2-án volt. Man­fred Gre­in­ke a né­met­or­szá­gi Mei­nin­ge­ni Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let Gusz­táv Adolf Se­gély­szer­ve­ze­té­nek – GAW – ma­gyar­or­szá­gi, hor­vát­or­szá­gi és szer­bi­ai meg­bí­zott­ja és pro­jekt­fe­le­lő­se. Ná­lunk leg­utóbb a Nóg­rád me­gyei Bo­kor köz­ség evan­gé­li­kus temp­lo­má­nak meg­úju­lá­sát tá­mo­gat­ták.)

Har­ma­dik al­ka­lom­mal meg­ren­de­zett jú­ni­us vé­gi gyü­le­ke­ze­ti ki­rán­du­lá­sunk iga­zi „hit­épí­tő za­rán­dok­út­ra” si­ke­re­dett. A kedd es­ti in­du­lás és az egész éj­sza­ka tar­tó uta­zás után más­nap reg­gel ki­lenc órá­ra ér­kez­tünk Tor­ga­u­ba. A vá­ros ha­tá­rá­ban ta­lál­koz­tunk Man­fred­dal. Meg­te­kin­tet­tük a Har­ten­fels-kas­télyt, ben­ne a hí­res tor­ga­ui csi­ga­lép­csőt és a kas­tély­temp­lo­mot, ame­lyet Lu­ther Már­ton szen­telt fel. A vá­ros­há­za ud­va­rán össze­szo­rult szív­vel áll­tunk a Ni­ko­lai-temp­lom­nál, ahol a fel­irat sze­rint az el­ső „evan­gé­li­kus ke­resz­te­lőt” tar­tot­ták 1519-ben. A 13. szá­zad­ban épült temp­lo­mot a Német De­mok­ratikus Köztársaság ide­jén fog­da­ként és val­la­tó­he­lyi­ség­ként hasz­nál­ták. A Gyö­ke­rek és szár­nyak in­ter­ak­tív ki­ál­lí­tás meg­te­kin­té­sé­re igye­kez­ve út­ba ej­tet­tük azt a há­zat is, ahol Bó­ra Ka­ta­lin 1552-ben meg­halt. Az el­ső nap prog­ram­ja a tor­ga­ui Szent Má­ria-temp­lom­ban ért vé­get, ahol Lu­ther Már­ton fe­le­sé­gé­nek a sír­ja, il­let­ve sír­em­lé­ke ta­lál­ha­tó.

Fe­led­he­tet­len él­mény volt a Bölcs Fri­gyes vá­lasz­tó­fe­je­de­lem ál­tal épít­te­tett wit­ten­ber­gi kas­tély if­jú­sá­gi szál­lá­sán el­töl­tött éj­sza­ka. Volt, aki leg­szí­ve­seb­ben a vár­temp­lom el­ke­rí­tett ol­dal­be­já­ra­ta előtt ver­te vol­na fel a szál­lá­sát. Töb­ben is szó­ba hoz­ták az egy­ko­ri hit­tan­órák és kon­fir­má­ci­ói órák em­lé­két. Ami ak­kor tá­vo­li tan­anyag volt, most itt van kar­nyúj­tás­nyi­ra. A fa­lak, az épü­le­tek, a szo­bák, az em­lék­tár­gyak, az ut­cák, az egész vá­ros és kör­nyék le­nyű­gö­zik a lá­to­ga­tót. Óri­á­si aján­dék az evan­gé­li­ku­sok csa­lád­já­hoz tar­toz­ni!…

A má­so­dik tel­jes nap a wit­ten­ber­gi Lu­ther-ház­ban, a volt Ágos­ton-ren­di ko­los­tor­ban kez­dő­dött. El­sé­tál­tunk az egy­ko­ri egye­tem épü­le­te előtt. Be­tér­tünk Phi­lipp Me­lancht­hon há­zá­ba. A kas­tély­temp­lom­ban sa­ját temp­lo­munk ké­pé­vel dí­szí­tett gyer­tyát gyúj­tot­tunk re­for­má­to­ra­ink sír­já­nál, és el­éne­kel­tünk evan­gé­li­kus him­nu­szun­kat, az Erős vár a mi Is­te­nünket. Wit­ten­ber­gi prog­ra­munk a vá­ros­temp­lom­ban zá­rult. Meg­cso­dál­tuk, és ve­ze­tőnk se­gít­sé­gé­vel ki­ele­mez­tük a Lu­cas Cra­nach ál­tal fes­tett „re­for­má­ci­ói fő­ol­tárt”. Ké­ső dél­után in­dul­tunk to­vább Er­furt vá­ro­sá­ba.

A má­so­dik na­pi szál­lás után utunk Eis­le­ben­be ve­ze­tett, ahol Lu­ther Már­ton szü­lő­há­zát, a vá­ro­si Szent And­rás-temp­lo­mot és mel­let­te azt a há­zat te­kin­tet­tük meg, ahol re­for­má­to­runk 1546-ban meg­halt. Er­furt­ba vissza­ér­kez­ve kö­vet­ke­zett az Ágos­ton-ren­di ko­los­tor és a hoz­zá tar­to­zó temp­lom meg­te­kin­té­se. Lu­ther Már­tont itt szen­tel­ték pap­pá, és az el­ső mi­sé­jét is itt tar­tot­ta.

Va­cso­ra után Kle­in­ru­des­tedt­be vol­tunk hi­va­ta­lo­sak. Ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let­re, mi­vel nap­ra négy­száz­nyolc­van éve (1530. jú­ni­us 25-én) fo­gad­ták el az augs­bur­gi bi­ro­dal­mi gyű­lé­sen az Ágos­tai hit­val­lást (Con­fes­sio Au­gus­ta­na). Ugyan­csak ezen az is­ten­tisz­te­le­ten ik­tat­ták be a kör­zet új GAW-kincs­tár­no­kát is. (A Gusz­táv Adolf Se­gély­szer­ve­ze­tet tör­té­ne­te­sen épp Klein­­ru­des­tedt­ben ala­pí­tot­ták.)

Az ige­hir­de­tő lel­kész kö­szö­ne­tet mon­dott a ma­gya­rok­nak az 1989-es ha­tár­nyi­tá­sért, ame­lyet ezen a vi­dé­ken sors­dön­tő ese­mény­nek tar­ta­nak. Ki­hang­sú­lyoz­ta a re­for­má­ció és az Ágos­tai hit­val­lás alap­ve­tő cél­ját. Biz­ta­tást kap­tunk, hogy hi­tün­ket, hi­tünk re­for­má­to­ri, hit­val­lá­sos igaz­sá­ga­it bát­ran és kö­vet­ke­ze­te­sen vé­del­mez­zük meg a kor­szel­lem ká­ros be­fo­lyá­sá­tól. Az is­ten­tisz­te­le­ten a vá­ci és rá­di ének­ka­ro­sok több kó­rus­mű­vel is szol­gál­hat­tak. Az ün­nep­ség a temp­lom­kert­ben sze­re­tet­ven­dég­ség­gel zá­rult.

A ne­gye­dik na­pot Ei­se­nach­ban, Wart­burg vá­rá­ban kezd­tük, ahol a 13. szá­zad­ban Ár­pád­-há­zi Szent Er­zsé­bet is élt. Lu­ther Már­ton a worm­si bi­ro­dal­mi gyű­lést kö­ve­tő­en – György lo­vag­ként, sza­kállt nö­veszt­ve – kény­sze­rült „Pat­mo­szá­ban” időz­ni, s e biz­ton­sá­gos wart­bur­gi me­ne­dék lett az a hely, ahol gö­rög nyelv­ből né­hány hó­nap alatt né­met­re for­dí­tot­ta a tel­jes Új­szö­vet­sé­get.

Utun­kat foly­tat­va meg­áll­tunk Möh­ra fa­lu­ban, ahon­nan Lu­ther Már­ton ősei szár­maz­nak. In­nen Stein­­bach­ba ve­ze­tett utunk. Rö­vid er­dei sé­ta után ér­kez­tünk ar­ra tisz­tás­ra, ahol em­lék­mű je­lö­li azt a he­lyet, ahol a Worms­ból ha­za­té­rő Lu­thert fegy­ve­re­sek fel­tar­tóz­tat­ták, és – Bölcs Fri­gyes pa­ran­csá­ra – Wart­burg vá­rá­ba vit­ték.

A nap utol­só ál­lo­má­sa Met­zels volt, ahol a he­lyi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet ven­dég­sze­re­te­té­ben ré­sze­sül­het­tünk. Ke­resz­te­lő Já­nos ün­ne­pe és az Ágos­tai hit­val­lás elfogadásának négy­száz­nyolc­va­na­dik év­for­du­ló­ja al­kal­mából a pa­ró­kia ud­va­rán tar­tot­tunk sza­bad­té­ri is­ten­tisz­te­le­tet, ame­lyen ének­ka­runk és a he­lyi gyü­le­ke­ze­ti kó­rus fel­vált­va szol­gált. Az al­kal­mat kö­zös va­cso­ra és Já­nos-na­pi tűz­gyúj­tás kö­vet­te. Ér­de­kes volt ta­lál­koz­ni egy ti­pi­kus „gaz­dál­ko­dó lel­késszel”, aki me­ző­gaz­da­ság­gal, er­dő- és föld­mű­ve­lés­sel is fog­lal­ko­zik. So­kak sze­me tág­ra nyílt a cso­dál­ko­zás­tól, ami­kor meg­lát­ták a ka­nyar­ban fel­buk­kan­ni a me­ző­ről ha­zat­rak­to­ro­zó pa­pi in­ges tisz­te­le­test.

Va­sár­nap reg­gel Schm­al­kal­den kö­vet­ke­zett. A vár és a vá­ros be­já­rá­sa után meg­te­kin­tet­tük a he­lyi temp­lo­mot. Jár­tunk ab­ban a temp­lo­mi szo­bá­ban, ahol Lu­ther a ve­se­kö­ve­i­től szen­ved­ve az ige­hir­de­té­se­ket hall­gat­ta. Az ab­lak­ból biz­tat­ta az ige­hir­de­tő­ket, hogy bát­ran, vi­lá­go­san és rö­vi­den pré­di­kál­ja­nak.

Az un­ter­kat­zi gyü­le­ke­zet fi­nom gu­lyás­sal és re­mek sü­te­mé­nyek­kel fe­jez­te ki ven­dég­sze­re­te­tét.

A dél­utá­ni órák­ban egy kö­zös cso­port­kép után el­bú­csúz­tunk. A he­lyi­ek in­dul­tak a te­le­ví­zi­ók elé, hogy szur­kol­ja­nak az Ang­lia el­len játszó „Na­ti­o­na­lelf­nek”, mi pe­dig a temp­lo­mi úti ál­dás után in­dul­tunk, mert előt­tünk állt a 980 ki­lo­mé­te­res – ha­za­fe­lé ve­ze­tő – au­tó­busz­út. Ven­dég­lá­tó­ink to­vább­jut­ni, mi pe­dig ha­za­jut­ni akar­tunk.

A „Na­ti­o­na­lelf” 4 : 1-re győ­zött, és – Is­ten se­gít­sé­gé­vel – mi is győz­tünk. Győz­tük a za­rán­dok­utat, rend­kí­vül so­kat gaz­da­god­tunk is­me­ret­ben lé­lek­ben, hit­ben, kö­zös­ség­ben, evan­gé­li­kus­sá­gunk­ban, de min­de­nek­fe­lett Jé­zus Krisz­tus­ban. Hét­főn reg­gel 7 óra­kor negy­ven­hat fá­radt, de lel­ki­leg fel­töl­tő­dött, győz­tes za­rán­dok ér­ke­zett ha­za.

Kö­szön­jük Man­fred Gre­in­ké­nek, aki szí­vét-lel­két be­le­ad­ta a ve­ze­tés­be. Könny­től csil­lo­gó szem­mel mond­ta: „Ti, ma­gya­rok ad­ta­tok ne­kem cso­dá­la­tos fe­le­sé­get, én pe­dig most Is­ten után nek­tek is meg aka­rom há­lál­ni!”

Kö­szön­jük a vá­ci Kocz­ka To­urs uta­zá­si iro­dá­nak – Kocz­ka Já­nos­né iro­da­ve­ze­tő­nek, Kocz­ka Já­nos és Kocz­ka Szi­lárd au­tó­busz-ve­ze­tő­nek – a pon­tos­sá­gát, meg­bíz­ha­tó­sá­gát és ked­ves­sé­gét! Bár­mi­lyen uta­zás­ra szí­ve­sen ajánl­juk őket.

Kö­szön­jük az igei szol­gá­la­to­kat. Lel­ké­szünk se­gí­tői vol­tak az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men ta­nu­ló fi­a­tal­ja­ink – Sin­kó Gá­bor lel­kész sza­kos és Saf­fa­rik Bog­lár­ka ka­te­ké­ta sza­kos hall­ga­tó –, akik gon­do­la­ta­ik­kal a reg­ge­li in­dí­tást ad­ták.

So­li Deo Glo­ria!

Det­re Já­nos

::Nyomtatható változat::