Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Kis- és nagy­lány­ko­rom­ban (te­hát leg­alább más­fél év­ti­ze­de) még nép­sze­rű volt tit­kos nap­lót ír­ni, az­az leg­fél­tet­tebb tit­ko­kat meg­osz­ta­ni „va­la­ki­vel” („Ked­ves Nap­lóm”-mal), ugyan­ak­kor ez­zel el­rej­te­ni éle­tünk egy sze­le­tét a vi­lág elől. Ma ta­lán a kis­lá­nyok még is­me­rik a tit­kos nap­ló hű­sé­ges „ba­rát­sá­gát”, de a na­gyok in­kább blo­go­kat ír­nak, és kö­zös­sé­gi ol­da­lak üze­nő­fa­la­in oszt­ják meg so­kak­kal gon­do­la­ta­i­kat, ér­zé­se­i­ket, éle­tük ese­mé­nye­it. Ez már az idő­sebb ge­ne­rá­ció kö­ré­ben is nép­sze­rű.

Olyan is elő­for­dul, hogy va­la­ki tit­kos nap­lót ve­zet, de az­tán leg­bel­sőbb ví­vó­dá­sai fel­ke­rül­nek az in­ter­net­re, eset­leg meg­je­len­nek könyv for­má­tum­ban is. Konk­ré­tan most ki­re is gon­do­lok? Egy Ra­chel Joy Scott ne­vű, ti­zen­hét éves ame­ri­kai lány­ra, aki­nek a nap­ló­fel­jegy­zé­se­it – tra­gi­kus hir­te­len­ség­gel be­kö­vet­ke­zett ha­lá­la után – szü­lei oly­annyi­ra nyil­vá­nos­ság­ra hoz­ták, hogy több in­ter­ne­tes ol­dalt is ké­szí­tet­tek, il­let­ve a fel­jegy­zé­se­ket Ra­chel könnyei cím­mel, ki­bő­vít­ve könyv alak­ban is ki­ad­ták. Ne­ki éle­té­ben még nem volt meg a le­he­tő­sé­ge, hogy blo­gol­jon vagy kö­zös­sé­gi ol­da­lak­hoz csat­la­koz­zon, így nem tud­juk, ő mit osz­tott vol­na meg ve­lünk… De mi vit­te rá Ra­chel szü­le­it, Beth Nim­mót és Dar­rell Scot­tot er­re a szo­kat­lan lé­pés­re?

Egy nap, amely fel­for­gat­ta sok ame­­ri­kai csa­lád éle­tét. 1999. áp­ri­lis 20-án az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok Col­ora­do ál­lamának Co­lum­bi­ne vá­ro­sá­ban a Co­lum­bi­ne Gim­ná­zi­um vé­re­s mé­szár­lá­s színhelye volt. Két ti­zen­éves di­ák fegy­ve­rrel támadt az iskolájára, meg­ölt ti­zen­két di­á­kot és egy ta­nárt, meg­se­be­sí­tett hu­szon­egy em­bert, majd ön­gyil­kos­sá­got kö­vet­ett el.

Ra­chel Joy Scott is a ha­lá­los ál­do­za­tok egyi­ke volt. A meg­bo­csá­tás­sal küz­dő szü­lők el­sőd­le­ges cél­ja az volt a könyv­írás­sal, hogy be­mu­tas­sák a jó és rossz va­lós és fáj­dal­mas küz­del­mét. Ugyan­azt az ag­resszi­ót, amely már nemcsak egy má­sik kon­ti­nens gond­ja vagy a csa­lá­dok­ban he­lyen­ként elő­for­du­ló je­len­ség, ha­nem a mai Ma­gyar­or­szág is­ko­lá­i­ban is egy­re in­kább el­ha­tal­ma­so­dó prob­lé­ma. És bár­me­lyik kö­zeg­ről, bár­me­lyik föld­rész­ről le­gyen szó, nem dug­hat­juk a fe­jün­ket ho­mok­ba.

A könyv – ma­gya­rul a Har­mat Ki­adó je­len­tet­te meg 2006-ban – ko­ránt­sem csak e prob­lé­ma fel­tá­rá­sa vagy ne­ta­lán élet­raj­zi re­gény, de nem is em­lék­könyv. Ra­chel hi­té­nek ala­ku­lá­sát, ví­vó­dá­sa­it, a tra­gé­dia kö­rü­li rész­le­te­ket is­mer­het­jük meg raj­zai, ver­sei, fény­ké­pei ré­vén. Mély ér­zé­sű, őszin­te, élet­vi­dám és a hi­té­ért, Krisz­tus­sal va­ló élő kap­cso­la­tá­ért meg­küz­dő és ezért a kor­tár­sa­i­tól a meg­ve­tést is vál­lal­ni me­rő ka­masz­lány volt.

De ki­de­rül az is: Ra­chel tud­ta, hogy ha­ma­ro­san meg fog hal­ni. No­ha utol­só sza­vai is Is­ten­be ve­tett hi­té­ről tet­tek bi­zony­sá­got, nem a klasszi­kus ér­te­lem­ben vett már­tír, in­kább misszi­o­ná­ri­us a sí­ron in­nen és túl. A tel­jes kép pe­dig a könyv vé­gé­re áll össze az ol­va­só­ban, de sem­mi­kép­pen nem el­fo­gult szü­lők lá­nyuk­ról al­ko­tott idil­li ké­pe raj­zo­ló­dik ki előt­tünk.

A könyv új­ra és új­ra gon­do­la­to­kat in­dít el, de egy rossz ér­zés azért mo­tosz­kál ben­nem. Ra­chel édes­any­ja és édes­ap­ja lá­nyuk­ról – a nap­ló­já­ból ki nem de­rü­lő – in­tim ma­gán­éle­ti rész­le­te­ket is meg­osz­ta­nak az ol­va­só­val. Azon­ban több he­lyen is ol­vas­hat­juk, hogy a szü­lők már rég­óta nem egy pár, még Ra­chel kis­gyer­mek­ko­rá­ban tönk­re­ment az öt kö­zös gye­re­ket ne­ve­lő szü­lők há­zas­sá­ga, de en­nek oká­ra, hát­te­ré­re csak ho­má­lyos fél­sza­vak utal­nak. Én úgy érez­ném tisz­tes­sé­ges­nek, hogy ha már annyi min­dent fel­tár­tak lá­nyuk éle­té­ből, a sa­ját éle­tük e meg­ha­tá­ro­zó ese­mé­nyét is tisz­táz­nák a nyil­vá­nos­ság előtt. Ez­ál­tal hi­te­le­seb­bé vál­hat­na bi­zony­ság­té­te­lük is.

Ki­nek ér­de­mes hát ke­zé­be ven­nie ezt a köny­vet? Hi­tük­kel küz­dő vagy azt fel­vál­lal­ni ne­he­zen me­rő, az ag­resszió­tól szen­ve­dő fi­a­tal lá­nyok­nak és fi­úk­nak, hogy meg­ért­sék és el­fo­gad­ják ma­gu­kat és egy­mást. Szü­lők­nek és nagy­szü­lők­nek is, hogy be­le­lás­sa­nak, ho­gyan zaj­lik – az övék­től el­té­rő kö­rül­mé­nyek kö­zött – a hit­ben és test­ben fel­nőt­té vá­lás fo­lya­ma­ta, lás­sák ennek öröm­te­li és árny­ol­da­la­it is, hi­szen mind­eb­be más nyil­vá­nos csa­tor­ná­kon nem na­gyon kap­hat­nak be­te­kin­tést.

Grend­orf-Ba­logh Me­lin­da

::Nyomtatható változat::