A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

1849. jú­ni­us 27-én Mar­cal­tő és Ihász kö­zött zaj­lott le a sza­bad­ság­harc egyet­len Veszp­rém me­gyei üt­kö­ze­te. A Mar­cal­tő meg­tá­ma­dá­sá­ra si­e­tő Schüt­te oszt­rák tá­bor­no­kot Kmety György tá­bor­nok az ihá­szi pusz­tán meg­tá­mad­ta, és két­órás he­ves ágyú­tűz­zel fel­tar­tóz­tat­ta, de vé­gül az oszt­rá­kok erős lo­vas­sá­ga vissza­nyom­ta a ma­gyar csa­pa­to­kat Pá­pa fe­lé.

Kmety hon­véd­jei hő­si­e­sen küz­döt­tek a csá­szá­ri csa­pa­tok el­len. A csa­ta hely­szí­nét em­lék­osz­lop őr­zi, évek óta ide gyűl­nek azok, akik­nek fon­tos az ihá­szi hő­sök em­lé­ke.

Az idei meg­em­lé­ke­zést jú­ni­us 26-án, szom­ba­ton ké­ső dél­után tar­tot­ták. Polczer Sán­dor pol­gár­mes­ter kö­szön­töt­te a szép szám­mal meg­je­lent fő­haj­tó­kat, majd fel­kér­te Ke­re­csé­nyi Zol­tánt, a pá­pai Hon­véd Baj­tár­si Klub tit­ká­rát em­lék­be­szé­dé­nek meg­tar­tá­sá­ra. Az ün­ne­pi szó­nok a száz­hat­van­egy esz­ten­dő­vel ez­előtt az ihá­szi csa­ta­me­zőn tör­tén­tek fel­ele­ve­ní­té­sén túl utalt a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság hon­vé­del­mi mi­nisz­te­ré­nek a ma­gyar hő­sök idei em­lék­ün­ne­pén el­hang­zott sza­va­i­ra, me­lyek­kel a ma­gyar zász­ló alatt küz­dött hő­sök tisz­te­le­té­re hí­vott fel.

A be­szé­det kö­vet­ve dr. Han­kovsz­ky Bé­la, a Honvédelmi Mi­nisz­té­ri­um Ka­to­nai Or­di­na­ri­á­tu­sá­nak ki­emelt tá­bo­ri lel­ké­sze és Welt­ler Sán­dor evan­gé­li­kus lel­kész tar­tott el­mél­ke­dést. A tá­bo­ri lel­kész a lel­ki­is­me­ret­re he­lyez­te a fő hang­súlyt; sze­rin­te a ‘48-as hő­sök egyek vol­tak sa­ját ma­guk­kal, vagy­is meg tud­ták hal­la­ni lel­ki­is­me­re­tük sza­vát, fel tud­ták is­mer­ni a jó és a rossz kö­zöt­ti kü­lönb­sé­get. Aki a lel­ki­is­me­re­te el­len cse­lek­szik, az ön­ma­gá­val ha­son­lik meg, a kö­zös­ség vé­del­mé­ről pe­dig sen­ki sem mond­hat le ma sem – emel­te ki a ka­to­li­kus tá­bo­ri püs­pök­ség lel­ké­sze.

Welt­ler Sán­dor pél­da­ként ál­lí­tot­ta a hall­ga­tó­ság elé a va­gyon­ta­lan evan­gé­li­kus lel­kész fi­a­ként szü­le­tett Kmety tá­bor­no­kot és a „nép fi­át”, az Ihász mel­let­ti Pá­pán di­á­kos­ko­dó, evan­gé­li­kus fe­le­ke­ze­tű Pe­tő­fi Sán­dort, aki nem­csak po­é­ta­ként, de ka­to­na­ként is mer­te szol­gál­ni ha­zá­ját.

A ké­kes­szür­ke már­vány­obe­liszk­nél ko­szo­rúz­tak az ön­kor­mány­zat, a Bajtársi Egyesületek Országos Szö­vet­sége – Hon­véd Baj­tár­si Klub, Pá­pa, a ha­gyo­mány­őr­ző Pá­pai Hu­szár­egye­sü­let, a Magyar Ellenállók és An­ti­fasiszták Szövetsége kép­vi­se­lői, majd a tö­meg a fa­lu vé­gé­re vo­nult. A név­te­len hős hon­véd­nak az út­test szé­lén ál­ló sír­já­nál Sza­bó Ár­pád­né nép­dal­éne­kes Kos­suth-nó­tá­kat adott elő, vé­gül a meg­em­lé­ke­zők ott is el­he­lyez­ték a ke­gye­let vi­rá­ga­it.

For­rás: hon­ve­de­lem.hu

::Nyomtatható változat::