Közlemények, nyilatkozatok

Hozzászólás a cikkhez

Az első karácsonyi betlehemállítás – amely szokás később világszerte elterjedt – Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik. Az itáliai Greccióban 1223-ban kérte meg egy barátját, hogy rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat, ökröt, és értesítse a pásztorokat. Így – „alkalmi színészekkel” – elevenítették fel a szent éjszaka eseményeit. A fáklyákkal messze földről érkező zarándokok egyike Ferenc beszéde után azt észlelte, hogy a jászolba fektetett baba megelevenedett – közölte a Ferences Sajtóközpont december 23-án a Magyar Távirati Irodával.

A betlehemállítás az egykori események átélését segíti, felhívva az emberek figyelmét arra, hogy Jézus „hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözést, vagyis egy lett velünk e szent éjszakán” – fogalmaztak.

Assisi Szent Ferenc azt is elrendelte, hogy karácsonykor bőséges alamizsnát adjanak a szegényeknek, és kérte a gazdákat, hogy „a Jézus jászlánál hűségesen szolgáló jószágok utódai e napon dupla adag takarmányt kapjanak”.

Közlésük szerint országosan is kiemelkedő a pécsi ferences templom betleheme, melynek több tucat életnagyságú figuráját ferences szerzetesek faragták több mint száz éve. Az egyik „háromkirály” élethű elefánton érkezik meg minden évben a templom szentélyébe, és nem hiányzik a ferences betlehemes elefánt a budai, Margit körúti templomból sem.

MTI

::Nyomtatható változat::