Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

Az esztendő első és egyben vízkereszt hetében az Útmutató reggeli és ünnepi igéi a világban megjelent Jézus Krisztus dicsőségét hirdetik; ő a világ Világossága! Az év igéjében pedig Pál a képmutatás nélküli szeretet alapján így int: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12,21) Alázattal hagyatkozzunk Isten vezetésére! „Aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül.” (Róm 10,13; LK) Ezt tették Jézus szülei is minden húsvétkor; ám a tizenkét éves Jézus ott maradt Jeruzsálemben, s csak három nap múlva találtak rá. „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lk 2,49) Akik már megtalálták őt, azoknak írja a szeretet apostola: „…akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van” őbenne (1Jn 5,13). A Szentírásban „beszélő” neveket találunk: Mózest anyja, „amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki” (2Móz 2,10). És „Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát”, amely név ezt jelenti: ő nevet. „Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja.” (1Móz 21,3.6) Az özönvíz után Nóénak ezt mondta az Úr: „…szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.” (1Móz 9,13) Epifánia, az Úr Jézus megjelenésének ünnepe hirdeti: „…múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” (1Jn 2,8) „…amely megvilágosít minden embert, jött el a világba.” (Jn 1,9; LK) „Három csodával megékesített, szent napot tisztelünk: e napon a csillag vezérlé a bölcseket Jézushoz; e napon a víz borrá változék a menyegzőben; e napon Krisztus Jánostól megkeresztelkedék, hogy minket üdvözítsen, alleluja.” (GyLK 722) Amikor a bátor bölcsek bent „meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, (…) leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2,11) Luther ezt tanácsolja a misszió ünnepén: „A bölcsekkel együtt tegyünk hitet róla a világ előtt, és szívből keresve, Megváltóként imádjuk! Úgyszintén pénzünkkel, javainkkal is azon legyünk, hogy az ő országa – melyet az ördög s a világ annyiféleképpen gátol és elnyomni igyekszik – terjedjen s gyarapodjék.” Ez a Krisztus titka Pál szerint: „…a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.” (Ef 3,6) S János szerint: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1) János óv is, hogy ne legyen bálványunkká a világ s a benne lévők, mert ezek elmúlnak; „de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2,17), ezért inkább hirdessük az evangéliumot e világban! „Benn a szívünk mélyén égjen / Küldő hangod: ťMenjetek!Ť / Hogy a drága hír elérjen / Végre minden népeket!” (EÉ 185,4)

Garai András

::Nyomtatható változat::