Közlemények, nyilatkozatok

Hozzászólás a cikkhez

Évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat a betlehemi csillag – üstökös, avagy szupernóva (a Napnál nagyobb tömegű csillag végső robbanása) jelezhette-e a napkeleti bölcseknek Jézus születését? Egy brit csillagász szerint viszont a Jupiterről van szó.

A bibliai leírásokban sok a bizonytalanság, így nehéz pontosan megállapítani, hogy mi is történt több mint két évezreddel ezelőtt, ám Mark Thompson egy jelentős csillagászati eseményt fedezett fel, amely megmagyarázhatja a jelenséget – olvasható a Discovery News (http://news.discovery.com) hírei között.

Történelmi feljegyzések, valamint a bolygók és a csillagok kétezer évvel ezelőtti helyzetének számítógépes szimulációja alapján a brit asztronómus úgy véli, hogy a betlehemi csillag történetét a Jupiter mozgása magyarázhatja meg.

A Kr. e. 3 szeptembere és Kr. e. 2 májusa közötti időszakban három olyan együttállás volt, amikor a Jupiter igen közel került az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillagához, a Regulushoz. Az események eme ritka sorozata igen furcsának tűnhetett azok szemében, akik jártasak voltak a csillagászat tudományában.

Mark Thompson kiderítette, hogy a gázóriás kelet felé haladva közelítette meg a Regulust, mielőtt irányt váltott volna, s nyugati irányban haladt el a csillag mellett. Ezt az irányváltást retrográd mozgásnak nevezik. Mivel a Föld és a Jupiter majdnem kör alakú pályán halad, ám bolygónk gyorsabban kering, úgy tűnhet, mintha „megelőznénk” a gázóriást. Látszólag mintha a Jupiter irányt váltott volna, majd ismét „tett egy fordulatot”, hogy újra kelet felé vegye az útját…

A három napkeleti bölcs – kiket sokan a zoroasztrizmus nevű vallás papjainak hisznek, s ha ez a feltételezés igaz, képzett csillagászok voltak – felfigyelhetett a Jupiter furcsa mozgására, amelyet égi jelnek véltek. „A retrográd mozgás azt jelentette, hogy a bolygó nyugati irányban haladt, s a három bölcs Perzsiából a Jupitert követte” – hangsúlyozta Mark Thompson.

Teveháton az út körülbelül három hónapot vehetett igénybe, s érdekes módon ez idő alatt haladt a Jupiter nyugat felé.

Az Indiana Egyetem kutatói 2003-ban állapították meg, hogy egy hónappal a Mark Thompson által kiszámított időpont után a Jupiter és a Vénusz látványos együttállása volt: a két bolygót Kr. e. 2 június 17-én szabad szemmel nem lehetett „elválasztani” egymástól az égen.

Elvezethette-e a bizarr irányváltásokat végrehajtó Jupiter, amely látványos együttállásba is került a Vénusszal, a három napkeleti bölcset Betlehembe? Ez lehetett véletlen egybeesés, de létezik egy sor más magyarázat is a betlehemi csillagra. Ám a Jupiter eme bizonyított együttállásai olyan látványos égi események voltak, amelyeket feljegyezhettek az ókori szövegekben.

MTI

::Nyomtatható változat::