Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A rendszerváltozás környékén váltak lehetővé és rendszeressé az élő istentisztelet-közvetítések a Magyar Rádióban, illetve a Televízióban, az egyházak pedig azóta is örömmel élnek ezzel a lehetőséggel. Ennek megfelelően az évek folyamán a Magyarországi Evangélikus Egyház számos gyülekezete egészülhetett már ki a rádióhallgatók, illetve televíziónézők közösségével. Az idei esztendő rádiós istentiszteleteinek igehirdetői január 5-én gyűltek össze Fabiny Tamás médiáért felelős püspök és Nagy László szerkesztő hívására, hogy előkészítsék a közvetítési alkalmakat. Az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában tartott megbeszélés meghívott vendégelőadója Szentesi Zöldi László újságíró, a Protestáns Újságírók Szövetségének (Prúsz) korábbi titkára, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese volt.

Az immár hagyománnyá vált előkészítő alkalom most is áhítattal kezdődött, amelyet a házigazda püspök Kol 3,7 alapján tartott.

Igei gondolatait képes összeállítás követte: a jelenlévők megtekinthették azt a képmeditációt, amely tavaly a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet szervezésében megtartott ökumenikus hálaadó istentiszteletre készült (október 27-én Fabiny Tamás képmeditációs igehirdetésében a Jelenések könyvének 8. fejezete alapján a néhány évvel ezelőtti cunami, a 2010-es nyári árvizek és a vörösiszap-katasztrófa képeit vetítette ki a szendrői templomban). Ez, valamint Steinbach József dunántúli református püspöknek a Magyar Református Szeretetszolgálat Ez nem mese című videós kampányához készült karácsonyi áhítata készítette elő Szentesi Zöldi László előadását.

A református médiaszemélyiség az Egyház és média összefüggései kommunikációs szempontból témacím köré csoportosította mondandóját. Arra kereste a választ, hogy miként lehet eljuttatni a számunkra fontos hírt az emberekhez. Egyáltalán: minek van hírértéke a világi és az egyházi médiában?

Napi szinten tapasztaljuk, hogy a rendszerváltás óta csak úgy ömlik ránk és gyerekeinkre az agresszió és a kilátástalanság üzenete még a hírműsorokból is. Keresztényként az a feladatunk – hangsúlyozta az előadó –, hogy a jó hírek terjesztésével próbáljuk meg ellensúlyozni a minket körülvevő „negatív klímát”.

Előadásában Szentesi Zöldi László ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a megváltozott technikai viszonyok között az egyházak tagjai sem maradhatnak le a modern eszközök kínálta lehetőségekről. A református zsinaton elhangzott szemléltető példát hozta fel érvként: tudomásul kell vennünk – mondta –, hogy a kereszténység bölcsőjeként számon tartott Európában a kereszténység már csak egy a sok árucikk között egy képzeletbeli áruház polcán. Mi hiába tudjuk, hogy ez a legértékesebb áru, ha nincs megfelelően „csomagolva”, akkor nagyon nehéz eljuttatni a célközönséghez. Magyarországon is megváltoztak a viszonyok. Ötven vagy száz évvel ezelőtt ismeretlen volt az, ami ma természetes: szinte lélektől lélekig haladva kell elvinni az evangéliumot és elmagyarázni Isten szavát. Ezt pedig csak úgy tehetjük, ha kellő alázattal fordulunk az emberek felé – tette hozzá az előadó. Befejező gondolataiban emlékeztetett rá: Luther vagy Kálvin követői a maguk idejében nagyon is modern felfogású emberek voltak. Mi is tartozunk azzal elődeinknek, hogy a magunk keretei között, a modern kor technikai eszközeit felhasználva visszük, terjesztjük a jó hírt, az evangéliumot – zárta témafelvezetőjét a szerkesztő-újságíró.

A bevezető előadást követő beszélgetés és rövid szünet után az alkalom másik házigazdája, az istentisztelet-közvetítésekért felelős szerkesztő, Nagy László látta el technikai és praktikus tanácsokkal a jelen lévő lelkészeket. (A televíziós istentisztelet-közvetítések időpontjai és helyszínei még szervezés alatt vannak.)

Annak a kilenc evangélikus gyülekezetnek a rövid bemutatkozó írásával, ahonnan rádiós istentiszteletet közvetítenek, a korábbi gyakorlathoz híven ez évben is találkozhatnak olvasóink a közvetítést megelőző lapszámunkban, a hanganyagok pedig – utólag – letölthetők lesznek egyházunk honlapjáról.

Boda Zsuzsa

::Nyomtatható változat::