Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.” (Jn 1,17)

Víz­ke­reszt ün­ne­pe után a má­so­dik hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi – mint egy ér­me két ol­da­la – Is­ten tör­vény­ben és evan­gé­li­um­ban meg­fo­gal­ma­zott ki­je­len­té­se­it hor­doz­zák. Jé­zus Krisz­tus­ban lát­ha­tó Is­ten aka­ra­ta, ő ki­nyi­lat­koz­tat­ta s en­ge­del­me­sen be is töl­töt­te Aty­ja aka­ra­tát e vi­lág­ban. „Jé­zus Krisz­tus a lát­ha­tat­lan Is­ten ké­pe: min­den őál­ta­la és őér­te te­rem­te­tett, és őben­ne áll fenn min­den.” (Kol 1,15–17; LK) „Ör­ven­dez­ze­tek Is­ten­nek, min­den föl­dek!” (GyLK 718) Krisz­tus di­cső­sé­ge meg­je­lent a ká­nai me­nyeg­zőn. „Ami­kor a nász­nagy meg­íz­lel­te a vi­zet, amely bor­rá lett,” ezt mond­ta a vő­le­gény­nek: „…te pe­dig ek­kor­ra tar­to­gat­tad a jó bort.” Jé­zus „így je­len­tet­te ki di­cső­sé­gét, és ta­nít­vá­nyai hit­tek ben­ne” (Jn 2,9–11). Lu­ther sze­rint „a víz bor­rá vál­toz­ta­tá­sa azt je­len­ti, hogy Jé­zus a tör­vény ér­tel­mét meg­éde­sí­tet­te. A tör­vény te­hát Krisz­tust kö­ve­te­li, és hoz­zá utal, hogy ke­gyel­me a hit­ben új­já­szül­jön, és iga­zi jó cse­le­ke­de­tek vég­zé­sé­re ké­pe­sít­sen.” Pál is a kép­mu­ta­tás nél­kü­li sze­re­tet cse­le­ke­de­te­i­re hív: „Örül­je­tek az örü­lők­kel (…). A szen­tek­kel vál­lal­ja­tok kö­zös­sé­get szük­sé­ge­ik­ben, gya­ko­rol­já­tok a ven­dég­sze­re­te­tet.” (Róm 12,15.13) És Mó­zes is a tör­vény meg­tar­tá­sá­ra in­ti né­pét; em­lé­kez­te­ti őket a Sí­nai-hegy­nél (az­az a Hó­re­ben) tör­tén­tek­re: „A tűz kö­ze­pé­ből az Úr be­szélt hoz­zá­tok. (…) Ki­je­len­tet­te nek­tek szö­vet­sé­gét, ami­kor meg­pa­ran­csol­ta, hogy tart­sá­tok meg a tíz igét, és fel­ír­ta azo­kat két kő­táb­lá­ra.” (5Móz 4,12–13) Jé­zus Urunk tör­vény­ér­tel­me­zé­se el­tért a fa­ri­ze­u­so­ké­tól; a nyu­ga­lom­na­pi ka­lász­té­pés – te­hát mun­ka­vég­zés – kap­csán így ta­ní­tott: „A szom­bat lett az em­be­rért, nem az em­ber a szom­ba­tért; te­hát az Em­ber­fia ura a szom­bat­nak is.” (Mk 2,27–28) Ugyan­ak­kor a tör­vény ér­vé­nyes­sé­gét és a vá­lás ti­lal­mát hang­sú­lyoz­ta; s nem­csak az ön­igaz fa­ri­ze­u­sok­nak! „A tör­vényt és a pró­fé­tá­kat Já­no­sig hir­det­ték, az­óta az Is­ten or­szá­gá­nak öröm­hí­rét hir­de­tik, és min­den­ki erő­nek ere­jé­vel tö­rek­szik fe­lé­je.” (Lk 16,16) Urunk e misszi­ói pa­ran­csá­nak ezért mi is en­ge­del­mes­ked­jünk: „…hir­des­sé­tek az evan­gé­li­u­mot min­den te­remt­mény­nek” (Mk 16,15); akár a vi­lá­gi­as vi­lág­há­lón is! A je­ru­zsá­le­mi apos­to­li gyű­lés­nek a Szent­lé­lek ve­ze­té­se alatt ho­zott ha­tá­ro­za­tát a ta­nít­vá­nyok le­vél­ben vit­ték el An­ti­ó­khi­ába, ahol elő­ször ne­vez­ték ke­resz­té­nyek­nek Jé­zus kö­ve­tő­it: „…hogy tar­tóz­kod­ja­tok a bál­vány­ál­do­za­ti hús­tól, a vér­től, a meg­ful­ladt ál­lat­tól és a pa­ráz­na­ság­tól. (…) Le­gye­tek egész­ség­ben!” (Ap­Csel 15,29) Mi­vel még nem jött el az ő órá­ja, Jé­zus csak ké­sőbb és ti­tok­ban ment fel Je­ru­zsá­lem­be a lomb­sá­tor-ün­nep­re, ahol né­me­lyek azt mond­ták ró­la, hogy jó, de má­sok sze­rint „nem az, sőt fél­re­ve­ze­ti a né­pet” (Jn 7,12). Nyil­vá­no­san mi mit mon­dunk ró­la? A tör­vény köz­ve­tí­tő­jé­ről ol­vas­suk: „Ez­zel az ál­dás­sal ál­dot­ta meg Iz­rá­el fi­a­it Mó­zes, az Is­ten em­be­re, mi­előtt meg­halt. (…) A Sí­nai­ról jött az Úr (…). Mennyi­re sze­re­ti né­pét!” (5Móz 33,1–3) „El­jött hoz­zánk az üd­vös­ség, / Mely ke­gye­lem­ből árad…” (lásd EÉ 320,1–6)

::Nyomtatható változat::