A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Ellentétben a témát feldolgozó darabok többségével, Az aranyműves boltja nem a humor eszközével kívánja bemutatni a párkapcsolatok természetét – II. János Pál pápának ez az oratorikus elmélkedése a házasság szentségéről szól. A kecskeméti Katona József Színház Kelemen László Kamaraszínházában 2010 adventjének első vasárnapján mutatták be a darabot, amelyről az előadás rendezőjével, Cseke Péter igazgatóval beszélgettünk.

Mekkora egy jegygyűrű súlya? Ezt a da­ra­bot Ka­rol Wojty­la 1960-ban krak­kói ér­sek­ként ír­ta, írta,Andr­zej Ja­wi­eń ál­né­ven. A mű­vé­sze­tek­kel még a város megszállása után, egyetemi tanulmányai idején köteleződött el; előadásokat rendezett, és színészként is „működött”. Verseket és színdarabokat is írt, melyeket egyáltalán nem prédikációknak vagy a térítés eszközének szánt. Nem papként, hanem művészként alkotott. Egy helyütt így ír: „A művészi alkotás mindig váratlanul születik. Az ihlet a lélek titka.”

– Mikor találkozott először Az aranyműves boltjával?

– Egy barátomtól, Balássy Pétertől – Wojtyla több alkotásának magyarra fordítójától – kaptam ajándékba a darabot, amikor a Szentatya először járt Magyarországon. Elkezdtem olvasni, és mélyen megérintettek a benne található gyönyörű gondolatok. Könyvtáram egyik becses helyére tettem, és tudtam, egyszer még dolgom lesz vele.

Később egy másik igen jó barátom, a Budapest-Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templom plébánosa, Vértesaljai László atya kikerült a Vatikánba. Tőle kaptam egy olyan kazettát, amelyen a Szentatya versei hallhatók a híres olasz színész, Vittorio Gassman tolmácsolásában. Annyira tetszett, hogy eldöntöttem: megpróbálom megszerezni a jogokat a magyar kiadáshoz. Az Útitársaknak című CD végül Magyarország apostoli nunciusának, Julius Janus atyának a közbenjárása nyomán készülhetett el.

Közben Az aranyműves boltjával is „házaltam”, de sehol nem fogadták tárt karokkal az ötletet. Miután kineveztek a kecskeméti színház igazgatójának, adott volt a lehetőség, hogy műsorra tűzzem. A Vatikán ezúttal is szigorúan megszabta, milyen feltételekkel járul hozzá a darab előadásához. Ragaszkodtak hozzá, hogy II. János Pál rendelkezésének megfelelően oratorikus formában vigyük színre, és eredetileg jelmezeket és díszleteket sem engedélyeztek. Végül némi dramatizálásra mégis lehetőségem nyílt.

– A tekintetben is voltak megkötések, hogy milyen zenei betétek lehetnek a darabban?

– A zeneválasztásban teljes szabadságot élvezhettem. Mióta Kecskeméten vagyok, vasárnapi misére legtöbbször a Szent Miklós-templomba vagy más néven a barátok templomába járok. Itt hallottam a Barátok zenekart, amely azokat a dalokat játssza, amelyeket fiatalabb koromban magam is gyakran énekeltem. Őket kértem fel, hogy működjenek közre az előadásokon, és hogy közösen találjuk ki, milyen számok illenének a darabba.

– A három idősíkon játszódó, egymásba fonódó monológokon keresztül három pár történetébe pillanthatnak be a nézők…

– A darab első, 1939-ben játszódó része Teréz és András jegyességéről szól. Régóta barátok már, amikor megbizonyosodnak arról, hogy az életük csak együtt folytatódhat. A szerelem érzéséhez gondolat, határozott szándék is társul. Házasságuk – a Szentírás példázatából vett hasonlattal élve – kősziklára épül.

Anna és István házassága ugyanakkor hirtelen jött érzelemből köttetett. Nincs igazi alapja, homokra épült. 1947-ben járunk; kapcsolatuk ekkorra már kezd végérvényesen szétszakadni. Az asszony, akinek szemszögéből a történetet megismerjük, csak vergődik a kapcsolatban.

A harmadik egységben – 1960-at írunk – a két korábban megismert házasságból született gyerekek, Kristóf és Mónika terveznek házasságot kötni. Közös életükre készülve azon gyötrődnek, vajon létezik-e egész életen át tartó szerelem. Mindketten más-más példát hoznak magukkal: Kristóf még egészen kicsi volt, amikor a háborúban elesett az édesapja; Anna azt látja, hogy szülei egy fedél alatt élnek ugyan, de lélekben külön utakat járnak.

A szereplők sorsát végigkíséri Ádám is. Ő az, aki az okos és a balga szüzekről szóló példázat (Mt 25,1–13) felidézésével arra figyelmeztet bennünket, hogy legtöbbször mi is alva járkálunk, és nem állunk készen a Vőlegény érkezésére. Az elkeseredett, házasságát felrúgni készülő Annának segít felismerni, mit is tegyen ebben a helyzetben. A darab végén pedig – talán még idejében – Anna férje, István is rádöbben, hogy milyen felelősséget is jelent a házasság: ha két ember valaha úgy döntött, hogy összekötik az életüket, akkor mindkettejüknek tenniük is kell azért, hogy működjön a kapcsolatuk.

– Mindhárom történetben fontos szerepe van az aranyműves boltjának.

– A darabban eredetileg András és Anna idézik fel az aranyműves szavait, aki az én rendezésemben sem jelenik meg a színpadon, viszont Bőzsöny Ferenc gyönyörű bariton hangján megszólal. Drámai pillanata a darabnak, amikor Anna elmegy hozzá, hogy eladja a jegygyűrűjét, ami már semmit nem jelent neki, és ő azt mondja: hiába teszi az ékszert a mérlegre, az nem jelez semmit. Mert a jegygyűrűk külön-külön mit sem érnek – csak párosával van „súlyuk”.

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::