A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

A budapesti Polaris Csillagvizsgálóban február 26-án e sorok írójának szervezésében tartják meg a hazai csillagászattörténészek éves seregszemléjét, a csillagászattörténeti találkozó 2011 elnevezésű rendezvényt.

A tavalyi összejövetel egyik legizgalmasabb előadását Farkas Gábor Farkas, az Országos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tárának osztályvezetője tartotta. Égre írt történelem – Létező és képzeletbeli égi jelenségek Magyarországon a XVI. században címmel a középkori Magyar- és Erdélyország csillagászati megfigyeléseit vette sorra: valós jelenségeket, valamint elképzelt vagy hibásan azonosított látnivalókat, az üstökösöktől kezdve a légköroptikai jelenségekig.

A prezentációban említett asztronómusok, kalendáriumírók, a jelenségeket megfigyelő és lejegyző vagy évtizedekkel későbbi krónikákban ezekről a közszájon forgó eseményekről írásban nyomot hagyó polgárok, tanítók és lelkészek többsége felvidéki és erdélyi evangélikus volt.

Egyikük a négyszázhetvenöt esztendeje született Massa Simon, aki egy 1549. január 14-i légköroptikai jelenségről tudósított. A megfigyelt esemény az úgynevezett halojelenségek csoportjába tartozik. Kialakulásukért a rossz időjárás előhírnökeként megjelenő cirruszfelhőkben lebegő apró jégszemcsék a felelősek. Fénytörő hatásuk révén a Nap és a Hold képe az égbolt más pontjain „égi délibábként” jelenhet meg. A szakirodalomban szereplő megnevezésük melléknap és mellékhold. A Nap és a Hold körül kialakulhatnak fényes körívek, naphalók és holdhalók is, illetve ezekhez kapcsolódó úgynevezett érintő ívek.

A Massa által leírt esetben három melléknap tűnt fel az égbolton. Mivel ekkoriban a légköri látványosság valódi fizikai hátterét nem ismerték, a jelenséget megfigyelő brassói polgárok – és több más krónikaíró is – a neves reformátor és humanista, Johannes Honterus kilenc nappal később bekövetkező halálával hozták összefüggésbe.

Massa Simon (Simeon) életéről részletesebb adatokat találhatunk Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című művében, illetve az Allgemeine Deutsche Biographie című munkában. Massa 1536-ban Brassóban született német eredetű családban. Apja, Keresztély a Brassó vármegyei Rozsnyó evangélikus lelkésze volt. Simon 1563-tól szülővárosa lutheránus gimnáziumának rektoraként működött. 1569-től ő is a lelkészi pályát választotta, és a szászhermányi erődtemplom gyülekezetében szolgált. 1580-ban édesapja egykori állomáshelyén, Rozsnyón folytatta papi pályafutását. 1591-ben Brassó városi lelkészévé választották.

Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy Massát lutheránus kortársai a kriptokálvinista irányzat képviselői között tartották számon. Életének hatvankilencedik évében, 1605. november 8-án szülővárosában hunyt el.

A Honterus halálához kapcsolt naphalo-leírásokat nevezetes krónikájában hagyta az utókorra. A Chronicon Transilvaniae kéziratos formában készült. Idővel többen bővítették és folytatták. Kiindulópontja az Úr 997. esztendeje. Massa kronológiáját Fuchs Márkus, Lupinus Keresztély nagyszebeni városi lelkész, Oltard János és végül Ziegler János látta el újabb és újabb kiegészítésekkel, egészen 1699-ig. Ebben a formájában látott napvilágot nyomtatásban: Joseph Trausch szerkesztésében jelent meg Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum… címmel 1847–48-ban Brassóban, két kötetben.

Bár a krónika eredeti szerzőjének emlékezete az évszázadok során majdhogynem feledésbe merült, reményeink szerint e rövid írással a 21. század számára is sikerült megidézni a szász krónikás-rektor-lelkész, Massa Simon alakját.

Rezsabek Nándor

::Nyomtatható változat::