Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Udvardi István legújabb mûvének – „Muzsikáló Podmanicz-kyak – Rekviem a város Atyjáért” címû könyvének a bemutatójára került sor október 1-jén a Pilvax történelmi termében. A szép kiállítású, Udvardi Erzsébet képeivel illusztrált, a veszprémi Kollázs Kiadó gondozásá- ban megjelent könyvet Czigány György ismertette, közremûködött Mohai Gábor. A bemutató díszvendége Schmitt Pál fõpolgármester-jelölt volt.

A szerzõ könyvét a tisztelgõ kettõs fõhajtás jegyében írta, és mint mondta, két úr szolgája szeretne lenni, „két igazi magyar úré, akik a 19. század végén polgárosodó fõvárosunknak egyazon idõben váltak alapítóivá, mindenkori politikusainknak példaértékû utat mutatva”.

A két úr nem más, mint Kamermayer Károly és az evangélikus Podmaniczky Frigyes, akik „máig ható, lelkes, önzetlen tevékenységgel alakították ki a három település – Óbuda, Buda, Pest – egyesülésébõl fejlõdött Nagy-Budapest mai arculatát”.

„Mindkettõjükre egy-egy belvárosi terecske meg párszavas szoborfelirat emlékezteti a háláját kifejezni rest utókorunkat.” Életükrõl, munkásságukról szól az emlékezés – külön-külön fejezetben. Eggyé kapcsolja õket a hit, az áldozatkészség, a tenni akarás – a hazájukért, a földért, ahol születtek, a városért, ahol éltek.

Podmaniczky Budapest szerelmese volt, akit kortársai Budapest võlegényé-nek neveztek, Kamermayer pedig a fõváros egymás után négyszer – közfelkiáltással megválasztott – polgármestere. A halálának 100. évfordulójára készült verses játék – „Rekviem a város atyjáért” – helyszíne Abbázia, a fiumei ferencesek által fenntartott ispotály betegszobája, 1897-ben. A betegágynál lévõk beszélgetésén keresztül tárulnak fel elõttünk a nagy tervek megálmodójának és megvalósítójának elõretekintõ elképzelései.

Mottóként is vehettem volna Podmaniczky öregkori emlékiratának néhány sorát, mely annyira jellemzõ gondolkodásukra: „Fõbajunk nekünk az, hogy bármi szépet alkotunk is, annak jó karban levõ fenntartásáról a legritkább esetekben tartjuk kötelességünknek gondoskodni.” Õk alkottak, és óvták is az értéket. A „Kockás báró” (ifjúkori pepita öltözete miatt így is emlegették) emlékiratait a Nemzeti Múzeumra hagyta azzal, hogy csak születésének 100. évfordulóján bontható fel. Podmaniczky írásait Krúdy Gyula bontotta fel, aki regényt is tervezett a „Kockás báróról”, de csak tárcák, hangulatos emlékezések kerültek ki tolla alól.

Szerencsére a naplótöredékek végül mégis életre keltek Steinert Ágota irodalomtörténész „Egy régi gavallér emlékei” címmel megjelent kiváló válogatásában. Most pedig nagyszerûen gazdagítja az öreg báró életrajzát a zenemûvész Udvardi István a „Muzsikáló Podmaniczkyak” bemutatásával.

Schelken Pálma

::Nyomtatható változat::