Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Csodálatosan szép, „angyalos” hete lehetett a Szentháromság ünnepe utáni 18. hét mindazok számára, akik a Szentírást az Útmutató szerint (is) rendszeresen olvassák.

A reggeli igék ugyanis minden napon az Úr angyalainak földi és mennyei szolgálatairól szóltak. Már a heti ige sem az erre a hétre általában megjelölt (1Jn 4,21) volt, hanem (talán, mert ez évben Mihály napja vasárnapra esett) ez: „Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” (Zsolt 34,8)

A héber angyal szó követet, küldöttet jelent. Az ÚR angyaláról lényegre törő és világos tanítást olvashatunk a magyarázó jegyzetekkel ellátott új fordítású Biblia 1539. oldalán. De a Szentírásban – a Zsidókhoz írt levél számunkra ismeretlen szerzője által – maga az Atya-Fiú Lelke ad egyértelmű kijelentést a teljes első részben és a 14. versben ekképpen: „Vajon ezek (az angyalok) nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?”

A kérdésben benne rejlik a válasz is, és az angyalokról csak ennek a teológiai alapvetésnek az ismeretében szólhatunk, nem veszíthetve szem elől az Ef 2,8–9 verseit!

Célszerű bibliatanulmányozásunkat mindig a heti ige fényében tennünk, hiszen a hét nap reggeli igéi ugyanazt a kijelentést világítják meg több oldalról. Hasznos dolog ilyen szemlélettel (is) olvasni a Szentírás napi igéit, mert ezáltal csodálatos összefüggéseket és kijelentéseket tár fel az ÚR az Őt egyre jobban megismerni akarók számára.

Hogyan is történt ez ezen az „angyalos” héten?

Vasárnap láthattuk, hogy Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és legyőzték őt a Bárány vérével. Hétfőn az ÚR angyala rátalált Hágárra a pusztában, és szavaival tanácsolta őt. Kedden János láthatta, hogy három angyal bejelenti az ítéletet, és egy másik angyal szavát is hallhattuk, amint az Emberfiának kiáltott hatalmas hangon. Szerdán a kicsinyek angyalairól kaptunk tanítást, akik a mennyben mindenkor látják a mennyei Atya arcát. Csütörtökön Péter vallomását olvashattuk: „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből.” Pénteken Pál bizonyságtételével szembesülhettünk: „Egy lélek sem vész el közületek, mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok.”

Végül szombaton a Szent Biblia utolsó lapjáról hallhattuk a hét angyal egyikének hangját, akit János imádni akart. Az angyal akkor hozzá, és most hozzánk is így szól: „Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: az Istent imádd!”

Itt el kell némulnia minden más földi szónak, mert „az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk”. S hogy mi ezt már itt e földön elkezdhessük, (méltatlan és erőtlen voltunk tudatában) szabad nekünk Luther szavaival (is) imádkoznunk minden reggel és este (hogy ne csak egy hetünk, de egész életünk ilyen csodálatosan szép „angyalos” lehessen): „Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. SZENT ANGYALOD LEGYEN VELEM, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Ámen.”

Garai András

::Nyomtatható változat::