A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

2001. április 22-e, a Charta aláírása után a magyar Duna Televízió kétszer is közvetített a strasbourgi konferenciáról. Később magam is írtam róla – két ízben is – az Evangélikus Élet Ökumenikus Figyelő rovatában, a Charta teljes szövege pedig megjelent az Evangélikus Élet augusztus 19-i számában, majd később a Theológiai Szemlében (2001/3.) dr. Békefi Lajos fordításában. (A szöveget Kránitz Mihály, Reuss András és Görög Tibor lektorálta.) A Charta aláírója Jeremiás metropolita, az Európai Egyházak Konferenciájának elnöke és Miloslav Vlk bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke volt.

1. Jelentős eseménynek tartjuk az európai Charta Oecumenicát, az európai egyházak elfogadott és megbeszélésre ajánlott iratát. Együtt szólaltatta meg Kelet és Nyugat egyházait, hiszen konszenzus alapján fogalmazták. Ortodox, anglikán, római katolikus, ókatolikus, református, evangélikus és ún. szabadegyházi résztvevők egyaránt jelen voltak, és így, ha szerényen is, de megszólalhatott Európa egészének keresztény hangja, hiszen nem csak az EU-tagországainak egyházai voltak jelen.
2. A Charta előzményének tekinthetjük az 1989-es bázeli tárgyalást, ahol a béke, az igazságosság és a teremtett világ megőrzésének kérdéseiről tanácskoztak a közreműködők. Az akkori európai események miatt a bázeli konferen- cia nem kapott elég figyelmet. 1997-ben azonban Grazban is lezajlott egy fontos nemzetközi és felekezetközi eszmecsere a kiengesztelésről – jelentős magyar részvétellel. Ezen több százan voltak jelen a határainkon túli magyarok közül is, jómagam a sajtóközpontban dolgoztam. E konferencia irányelveket fogalmazott meg a további együtt munkálkodáshoz. Kevesen tudják, hogy a Charta igazi kiváltó oka valószínűleg a Nizzában (2000 decemberében) kihirdetett Európai Charta volt. A politikusok ugyanis megakadályozták, hogy ebben az európai kereszténység gyökereiről, jelenlétéről és szerepéről akár csak egy szó is essék, noha azelőtt – főleg francia nyelvterületen – a kereszténységet Európa lelkének nevezték vezető politikusok is.
3. A Charta szerepét, hatását józanul kell értékelni. Tudnivaló, hogy jogilag nem kötelező az elfogadása (pl. a római katolikus vagy az ortodox kánonjog szerint), szövege csupán megvitatásra ajánlott. A Charta tulajdonképpen Kelet és Nyugat ernyője alá tartozik. Ezért szerepel egy ortodox és egy római katolikus főpap aláírójaként.
4. A Charta tartalmában kétségtelenül pozitív, konstruktív mondanivalót tartalmaz, teológiai alapvetéssel, hitvallásokra hivatkozva. A mai kérdésekről nem csupán véleményt nyilvánít, de mobilizál is. Nemcsak gondolkodásra, de cselekvésre is ösztönöz. A két aláíró személy garancia arra, hogy nem visszahúzódó egyházi emberek „steril” véleménynyilvánításáról van szó. A 200 hivatalos résztvevő fele lelkész jellegű, ún. ordinált elem, fele nem lelkész jellegű egyháztag volt. Életkor szerint 50 % harminc éven aluli, és csaknem fele női küldött. Így sem klerikusnak, sem laikusnak nem volt mondható a strasbourgi konferencia, hiszen az egyház egész népét igyekeztek reprezentálni. Noha globális kontextust is figyelembe vettek, elsősorban mégis Európára fókuszáltak, és a valóságos társadalmi, gazdasági, kulturális problémákat egyaránt szem előtt tartották. A felekezetközi kérdéseket és a más világvallásokhoz fűződő viszonyt együtt akarták megválaszolni. A jó szándék elvitathatatlan. Az egyházi életet nemzetközi viszonylatban ismerő szakértők előtt világos, hogy ilyen kérdésekről az egyházi világszervezetek eddig sem hallgattak. (1947: Lund, LVSZ; 1948: Amszterdam, EVT; 1962–65: II. vatikáni zsinat ezeket a kérdéseket mind érintették.) Az igazi újdonság a különböző szervezetek összefogása és az egész európai kontinens kereszténységének megszólalása volt. Mindebből következik, hogy sokan ismétléseket fedeztek fel, vagy közhelyeket olvastak ki az egyes tételekből, hiszen felekezetről felekezetre más és más hangsúlya volt eddig ezeknek a kérdésköröknek.
5. A konferencián egyházi szakértőkön kívül ún. világi szakértők is jelen lehettek.
6. Sajátos fordítási nehézség a szövegben például a „kötelező” szó, ami itt nem jogi kategória, hanem az elszánást, a konzekvens magatartást jelenti, a kognitív ismeretek után a mobilizáló jelleget, a reménység jegyében. Világos az is, hogy a politikai és a gazdasági kérdésekkel való foglalkozás nem jelent napi politikával viaskodó pártpolitizálást, csupán irányelveket. Magyarán: a Charta medret akar szabni, és dialógusra akar kényszeríteni mai világunkkal…

Dr. Hafenscher Károly

::Nyomtatható változat::