Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az evangélikus templom Lentiben

Ki hinné manapság, hogy a Zala megyei kisváros a reformáció századában anyagyülekezet volt. Kis Bertalan püspök 1632. május 17-én Molitoris Györgyöt avatta fel lelkésznek Lenti várában. A letűnt századok homályából ez az egyetlen adat maradt fenn az egyházközség történetéből. Ezután a gyülekezet híveivel, templomával, papjával együtt évszázadokra „eltűnt”. Mint azt tudósításunk címe jelzi: nem teljesen és nem mindenkorra…

A lenti evangélikus eklézsia neve akkor bukkant fel ismét a levéltári iratokban, amikor a 19–20. század fordulóján Zalaegerszegen és Alsólendván is önálló evangélikus gyülekezet szerveződött. Lenti és környéke hívei azonban 1922-ig – a trianoni diktátumig – a lendvai anyagyülekezethez tartoztak, s csak ezután kerültek Zalaegerszeghez. Ebben az időben istentiszteleteiket havonta tartották a szívességből átengedett gazdasági irodában, elhagyott csendőrségi laktanyában vagy éppen egy lépcsőházban. Érthető volt, hogy a misszió hívei vágyódtak egy igazi lelki otthon után. A mintegy 120 evangélikus lélek bizakodását fokozta, amikor az Eszterházy Hercegi Hitbizomány kétszáz négyszögöl területet ajándékozott a községben a missziónak. Ezután sorra érkeztek az adományok a hívektől, de segítséget kapott a gyülekezet a Gusztáv Adolf Gyámintézettől is.

Az egyházközség közgyűlése 1931 karácsonyán – Krenner Jenő hercegségi főmérnök, gyülekezeti felügyelő ajánlatát elfogadva – Tóth Ferenc építőmestert bízta meg a templomépítéssel. Alapkövét 1932. július 24-én helyezték el, és 1932. november 20-án Kapi Béla püspök már fel is szentelhette az épületet. Három évvel később pedig már harangszentelést ünnepelhették.

Lentiben ma mindössze 40 evangélikus él. A lelkészi szolgálatot a fíliát Zalaegerszegről gondozó Szabó Vilmos és felesége, Piri Zsuzsanna látja el. Templomukat a reformátusokkal közösen használják. A mostani évforduló alkalmából a zalaegerszegi anyagyülekezet segítségével megújították a templombelsőt, és parkosították a környezetet.

Az ünnepségre meghívott főpásztor, Ittzés János püspök ünnepi igehirdetését 5Móz 30,8–10 alapján tartotta. Rámutatott, hogy miközben a világ ma csodát vár Istentől, nem vesszük észre, hogy a legnagyobb csoda itt van előttünk. A csoda, hogy az Úr megszólít minket, hogy itt és most is szól hozzánk. A templom igazi ékessége az igehallgató gyülekezet.

Kósa Melinda ifjúsági tag gitáros éneke után Szilvás László felügyelő vezette le az ünnepi közgyűlést, amelyen elsőként Kozma Ivánné kért szót. A családjával 1971-ben Lentibe költözött asszony bizonyságot tett hitéről, és kifejezte reménységét a gyülekezet lelki megerősödését illetően. Nagy Dániel református lelkész arról az örömről szólt, amelyet tízéves szolgálata során az ökumenikus testvériségben tapasztalt meg itt. Szemerei János esperes pedig kifejtette, hogy Lenti az egyházmegye és az egyházkerület egyik legtávolabbi szórványa, amely arra „figyelmeztet” bennünket, hogy Istennél a kicsi mindig fontos. Ittzés János püspök is hasonló gondolatokkal zárta a hozzászólók sorát: Európában már szórványhelyzetbe került a kereszténység. A szórványhelyzet a kevésen való hűséget jelképezi. Ez felelősségre kötelez minket, misszióra. Nem csak Lentiben!

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés:

::Nyomtatható változat::