Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Hol késik Görgey? - jelenet az előadásból (a kép bal szélén a Kossuthot alakító Körtvélyessy Zsolt)

Kossuth Lajos születésének 200. és a költő-író Illyés Gyula születésének 100. évfordulójára a „Fáklyaláng” című dráma újbóli felélesztésével emlékezik Udvaros Béla rendező és küldetést teljesítő, lelkes társulata a buda- pesti Duna Palotában. A bemutató előadásra – melyen a Magyar Írószövetség is képviseltette magát – november 1-jén került sor.

A szellemi kincset, maradandó értéket kereső nagyközönség 1953 és 1983 után immár harmadszor láthatja Illyés Gyula elévülhetetlen drámáját 1848 „peréről”, mely – közös belenyugvással – máig nem fejeződött be. Azért is vannak még nyitott kérdések, mert a hazai politikai irányzatok alkalmanként – utólag – a világosi fegyverletételt másként ítélik meg.

Amikor az író, a XX. századi magyar irodalom kiemelkedő alakja az ötvenes években elhatározta, hogy tervezett drámáiban bemutatja az új fogalmú magyar hazafiság példaadó, nagy egyéniségeit, akkor – 1514, 1849, 1861 sorsfordító, vitatható eseményeire is gondolva – a nemzeti öntudat erősítésére is törekedett. Érezte, hogy egy kis nemzet irodalmának más a küldetése, mint a nagyoké.

„Illyés Gyula egész pályafutása és életműve azt bizonyítja, hogy a személyiség gondja, a nemzet gondja, a világ, a létezés gondja megfér egyetlen írói vállalkozáson belül, ha olyan ihletett szándék és tehetség igazolja, mint az övé, mert mindez nem puszta tartalmi kérdés, hanem az írói szemléletmód és a művészi kifejezés függvényében jelentkező minőség megvalósulásának a módja” – idézett Domokos Mátyás Adósságlevél című esszéjéből Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke a bemutató előadást megnyitó, Illyés életét, pályafutását, munkásságát idéző ünnepi beszédében.

Illyés nemzeti és európai költő-író akart lenni. Ezt érezzük „A reformáció genfi emlékműve előtt” című hatalmas – valójában filozófiai tartalmú – költeményét olvasva, melyből a belső küzdelem helyenként drámai megformálása mellett az egyértelmű magatartás igazának hirdetése is kitűnik. Ez viszi a drámaiság felé. És ez a drámaiság jelentkezik a „Fáklyalángban”, a két nagy egyéniség, Kossuth és Görgey egyre fokozódó, mind magasabb hőfokú összecsapásában.

Kitűnő a művészek játéka, mélységesen átérzett szerepvállalása. Kossuth Lajost Körtvélyessy Zsolt Jászai-díjas művész, Görgey Artúrt Mucsi Sándor alakítja. Megrázó az a párbeszéd, amelyben Görgeyvel, a vesztésre álló forradalom hadvezérével – nehéz belső harcok árán – ismerteti fel Kossuth a bukás okait... A dráma az aradi (1849. augusztus 10.) beszélgetés után negyven esztendővel Turinban, Kossuth otthonában fejeződik be, Kossuth és Józsa András (O. Szabó István Jászai-díjas) sok mindenre fényt derítő és a jövő felé mutató párbeszédével.

Az Evangélium Színház ismét szép előadással örvendezteti meg a nézőket. A művészek közül – a maga szerepében – mindenki a maximumot nyújtja. A szereplők: Forgács Szilvia, Benkő Péter Jászai-díjas, Lénárt László, Horváth Ferenc, Farkas Tamás, Zsolnay András, Rácz Géza, Gyurin Zsolt, Bicskei Kiss László. Látványtervező: Huros Anna Mária. Zene: Pacher Gréti.

Schelken Pálma

::Nyomtatható változat::