Evangélikusok

November 11. – MÁRTON NAPJA

Hozzászólás a cikkhez

„Reformátorunk atyja, Luther János, földmíves volt s egyszersmind bányász az Eisenach melletti Möhra faluban, de 1483-ban fiatal feleségével, Ziegler Margittal a mansfeldi grófságba, Eisenachba költözött, ahol a bányászat jövedelmezőbb volt; mert szegény létükre nehéz és kemény munkával kellett a mindennapi kenyérért tusakodniok.

Midőn új hazájokban nemsokára, azaz 1483. november 10-én, első gyermekük megszületett, a fiúcskát akkori szokás szerint már másnap keresztvíz alá tartották a Péterről elnevezett templomban. Mert a régi jó időben nem a nagy keresztelői lakomát tekintették fődolognak, hanem azt, hogy az ifjú emberéletet Istennek felajánlják. Mi, korunk bölcsei, ebben a tekintetben, mint sok egyébben is, a jó régiektől tanulhatnánk!

Nem éppoly követésre méltónak látszik minden esetben az akkori szokása a névadásnak, amely csaknem kivétel nélkül a keresztelő napjára eső naptári szent nevéhez alkalmazkodott. A bányászfiúcskánál persze nem rossz öszszetalálkozása volt a körülményeknek, hogy a tours-i kegyes püspök után a Márton nevet kapta. Ama szent a régi legenda szerint köpönyegét kardjával kettéhasította, hogy felét az útfélen egy szegénynek odaadhassa.

Csaknem olybá tűnik, mintha a nagy védszentnek bőkezű kegyességéből és jótékonyságából valami átszármazott volna az ifjú névrokonra; mert Luther Mártont későbbi életében oly mértékben készen találjuk a kegyes cselekedetekre és az adakozásra, hogy gondos élete párja gyakran kénytelen volt erre való hajlamát korlátozni. Máskülönben utolsó vagy legjobb darab ruháját is odaadta volna bármely koldusnak.”

Az idézet forrása: D. Luther Márton élete az ifjúság és a nép számára. Írta: Gründler Ad. Fordította: Szabadi Béla. Kiadja: a „Londoni Vallásos Iratokat Terjesztő Társulat”, Budapest (évszámjelzés nélkül).

Garai András

::Nyomtatható változat::