Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Nagy Lajos emléktáblájának koszorúzása

Október 25-e ünnepnap volt az Újkéri Általános Iskolában. A Győr-Moson-Sopron megyei község és tanintézete iskolanap keretében emlékezett nagy tiszteletnek örvendő egykori tanítójára, a „Kiváló tanító” címmel is kitüntetett Nagy Lajosra (1902–1971), születésének 100. évfordulója alkalmából. Ünnepe volt az emlékezés a helybeli evangélikusságnak is.

A mai Újkér három kisközség (Al- és Felszopor, valamint Újkér) egyesítése révén jött létre 1950-ben. Nagy Lajos 1921-től 1948-ig, az iskolák államosításáig az Alszopori Evangélikus Népiskola tanítója, az ottani leányegyházközség vezetője és a nemeskéri templom kántora volt. Az alszopori iskola körzeti szerepet is betöltött: ott tanultak a szomszéd községek (Felszopor, Simaság, Simaháza) evangélikus tanulói is; általában 60-70 fő volt az osztatlan iskola gyereklétszáma. A községegyesítés természetesen együtt járt az iskolaegyesítéssel, így azután Nagy Lajos 1950-től nyugdíjba vonulásáig az újkéri iskola magyartanáraként dolgozott tovább.

Az iskola szülői munkaközössége és az ünnepelt fia 1998-ban alapítványt létesített „Nagy Lajos tanító szellemében az újkéri gyermekekért” néven, s az alapítvány kuratóriuma volt az iskolanap rendezője.

Jelen volt a rendezvényen a község polgármestere, Potyondi Gyula, Magassy Zoltán nemeskéri evangélikus lelkész, Morgos Ferenc római katolikus plébános és Giczi Miklós ny. iskolaigazgató, akinek a vezetése idején az alapítvány létrejött. (Az utóbbi két személy Nagy Lajos tanítványa volt.) Feleségével együtt vett részt a programon, és felszólalásában édesapja sokoldalú néptanítói tevékenységét idézte föl az ünnepelt fia, Szopori Nagy Lajos. A rokonságot Weltler Ödönné és Nobovátzkyné dr. Nagy Paula képviselte; régi újkéri kollégái közül Eső Jánosné, Németh Mária és Varga László jött el. Szép számban voltak jelen az egykori al- és felszopori tanítványok is.

A tanulók műsorával színesített ünnepélyt Fodor János tanár nyitotta meg, szimbolizálva ezzel mintegy a folytonosságot is. Az ő nagyapja, Fodor Miklós vezette ugyanis Nagy Lajos előtt az alszopori iskolát, ő maga pedig előbb tanítványa volt, majd kollégája lett nagyapja utódjának. Galavicsné Lázár Magdolna, az alapítvány kuratóriumának elnöke Sinkovits Imrétől vett idézettel indította ünnepi beszédét: „A kultúra nem más, mint az az örökség, amit utódainkra hagyhatunk.” „Meg tudjuk-e fogalmazni – folytatta –, hogy alapítványunk névadója, Nagy Lajos tanár úr mit hagyott ránk örökül? Talán azt, hogy az emberiséget két alappillér tartja: a szeretet és a tudás… Néha álljatok meg emlékezni a múltra, hogy biztos és boldog legyen a jövőtök.”

Az ünnepély befejező aktusaként Kontorné Németh Márta igazgatóhelyettes leleplezte az évfordulóra készült emléktáblát, amelynél az alapítvány kuratóriuma, a Nagy Lajos-díjjal eddig jutalmazott hat volt tanuló és Szopori Nagy Lajos helyezte el koszorúját. Ezt követően a vendégek megtekintették a Nagy Lajos-emlékkiállítást. Gazdag, egy iskolamúzeumhoz is elegendő tárgyi dokumentum-, irat- és fényképanyag kapott helyet a teremben, elsősorban az alszopori iskola múltjából. A volt kollégák és a régi, 60–80 év közötti tanítványok hosszan elidőztek az emlékébresztő dokumentumok között, és tisztelő szeretettel, bölcs derűvel idézték meg kollégájuk, tanítójuk alakját, emberségét, igényességét – és utolérhetetlenül szép írását.

A tanulók eközben tanáraik vezetésével „munkával” emlékeztek az ünnepeltre: helyes- és szépírási, illetve versmondó versenyen vagy a helytörténeti vetélkedőn vettek részt. Most bírálta el az alkalmi zsűri azokat az interjúkat is, amelyeket vállalkozó felső tagozatosok a tanítójukról őrzött emlékekről készítettek Nagy Lajos egykori tanítványaival. A versenyek győzteseinek ünnepélyes díjazásával kora délután ért véget az élményt adó iskolanap.

::Nyomtatható változat::