Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

...A jól bevált alkalmakon túl az újat keresés jellemzi több gyülekezetünk dicséretes törekvését. Általános tapasztalat, hogy legtöbb egyházközségünk nyilvántartott híveinek létszáma csökken. A keresztelések és temetések aránya is kedvezőtlen az országos felméréseink szerint. (Megkereszteltük 3260 testvérünket, eltemettünk 4880-at.)

Egyházunk lelki élete

A többi statisztikai mutató sem kínál örvendetes számokat. Konfirmáltak száma: 2349. Az egyházi esküvőké: 1085. Az egyház azonban nem a számok bűvöletében él, hanem gyülekezeteiben. Ott, ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az Ő nevében. Ezért döntő, hogy minél többen együtt legyenek istentiszteleteinken, bibliaóráinkon, hittanóráinkon. A jól pásztorolt gyülekezet bizonnyal növekszik. Egyfelől vonzása megjelenik a pásztor szeretetében, másfelől maguk a gyülekezeti tagok is aktivizálódnak.

Nemcsak jó hírét költik a gyülekezetnek, de szívesen hívogatnak közösségükbe. A már említett Klaus Douglas „Az új reformáció, 96 tétel az egyház jövőjéről” című könyve éppen arról győzhet meg minden olvasót, hogy a reformációban felismert egyetemes papság elve milyen gyakorlati következménnyel kell, hogy járjon a hívő ember életében. A minden testvérünknek kötelező olvasmányként ajánlott könyvet egy-egy tézisében lehet vitatni, de összességében aligha lehet kétségbe vonni – jó szándékán túl – jövőbe mutató megállapításait és feladatmegjelöléseit. (...) Jelentem az Országos Presbitériumnak, hogy Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójáról Tállyán, Nyíregyházán és Bu-dapest-Deák téren emlékeztünk meg. Tállyán egyházkerületi szórványnap keretében, Nyíregyházán és Budapest-Deák téren az istentisztelethez tudományos szim- pózium is csatlakozott. E helyen is köszönet a szervezőmunkáért. Evangélikus Hittudományi Egyetemünkön 2001-ben végeztek az első hatodéves hallgatók. Az egyesztendős hospitálási idő, az úgynevezett „cselédkönyves” gyakorlat nagyon jól bevált az első végzett évfolyam hallgatói között. Gyülekezeteink és lelkészeink is jól teljesítették a tőlük elvárt szolgálatot.

(...)

Feladataink

Ez alkalommal csak gondolatszilánkok megfogalmazásával, jelzésszerűen tárom az Országos Presbitérium elé sürgős tennivalóinkat, úgymint: – rejtőzködő evangélikusaink felkutatása, meghatározott helyeken missziói gyülekezetek létrehozása, – gyülekezeti munkatársak toborzása és képzése megyei, kerületi, országos szinten, – a gyülekezeti belső mag erősítése az igehirdetés, bibliaóra s egyéb közösségi alkalmak útján, – a hitoktatás gondjainak számbavétele és a résztvevők számának növelése, – a gyülekezetek anyagi bázisának növelése, felkészülés az EU-ra, – szoros és hatékony egyházmegyei, kerületi és országos együttműködés, – az egymás szolgálataiért való imádság gyakorlása, mert lehet, hogy ez a leggyengébb láncszem közös munkánkban, pedig ennek kellene a legerősebbnek lennie.

„Fokozni kell az egyház belső erejét. Hitvalló egyházzá kell átalakulnia minden keresztény egyháznak. Hitvalló pásztorokat, tanárokat, tanítókat és világi vezetőket kell sorompóba állítania. Hívő egyháztagokat kell nevelnie, akik a vallást és egyházat nem tekintik a kultúra avult függvényének, amelyet egy új kultúra vagy új államberendezkedés feleslegessé tehet.” Ki hinné, hogy e sorokat D. Kapi Béla püspök írta 1939-ben?

Krisztustól érintett emberek kerestetnek!

Végezetül Istennek adok hálát, hogy megőrizte egyházunkat, elfogadta szolgálatunkat, engedte hirdetni Igéjét, és élhettünk szentségeinek áldásaiban. Köszönetet mondok minden elhangzott igehirdetésért, megtartott bibliaóráért, a hitoktatás olykor nehéz munkáját végzők helytállásáért, lelkészi és nem lelkészi szolgálattevők lelkiismeretes áldozatvállalásáért…

D. Szebik Imre

::Nyomtatható változat::