evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Tegnapelőtt a Farkasréti temető felé igyekeztem szüleim és testvéreim sírját felkeresni. Az 59-es villamos épp megállt az Istenhegyi úti megállónál, amikor láttam, hogy egy súlyosan mozgáskorlátozott öregember lép le az útszéli járdáról, és a járdasziget felé igyekszik.

Láthatóan fel akart szállni, de minden igyekezete ellenére is csak vánszorogni tudott. Átvillant rajtam, hogy oda kellene menni és segíteni neki, de akkor eszembe jutott, hogy hátha nem vár meg a villamos, és mindketten ott maradunk.

Egyszerre kinyílt a vezetőfülke ajtaja, kiszállt a vezetőnő, odavezette a szerencsétlen embert, felsegítette, és azután indított.

A szégyen és a hála kettős érzése ébredt bennem.

Dr. Molnár Gyula

::Nyomtatható változat::