Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Örök élet vasárnapján hálaadó istentiszteletre szólt a meghívás Tatabányára. A gyülekezet vezetősége nem látványos ünnepséget tervezett, hanem az egyházi esztendő utolsó vasárnapján egyszerűen csak hálát adott a megújult parókiáért, áldást kért jövőbeli terveire, és megemlékezett elhunyt szeretteiről.

Az istentisztelet szolgálatát Ittzés János püspök végezte, aki igehirdetésében a talentumokról szóló példázat (Mt 25,14–30) jelentéséről beszélt. Kifejtette, hogy a szolgákhoz hasonlóan mi is megajándékozottak vagyunk. Ha nem is találunk magunkban rendkívüli tehetséget, gondoljunk csak arra, hogy szeretteinket, hivatásunkat, fizikai képességünket kaptuk ajándékba. De önmagában már az is elég az üdvösséghez, hogy az élettel és az Istenre figyelés alkalmával ajándékoztattunk meg. Időnk egyszer lejár, és el kell számolnunk kapott talentumainkkal. Ha tudatában is vagyunk megajándékozottságunknak, a felelősségünket mégis elfelejtjük. Lehetünk sikeresek az életben, társadalmilag is elismerhetnek minket, de az embert a kegyelem teszi jó emberré. Tudatosul-e bennünk, hogy a globalizálódott világban már egy ember mulasztása is az egész világ arcát csúfítja? Az ajándékkiosztás és a számadás közötti időben vagyunk valahol. Aki úgy él, hogy tudja, Istennek tartozik számadással, annak szól az ígéret. Hű szolga volt, aki bemehet ura ünnepi lakomájára, az üdvözültek seregébe.

Megható pillanatai voltak az istentiszteletnek, amikor név szerint, egy-egy gyertyát gyújtva emlékeztek meg azokról, akik ebben az egyházi esztendőben hunytak el. Hét gyertya és név felett hangzott el nekrológ. Közöttük volt egy csecsemő, akinek egy hónapig tartott az életútja, és Labossa Lajos, aki közel fél évszázadon keresztül pásztorolta a tatabányai gyülekezetet. Hangzott a vigasztalás evangéliuma az előrementek nevei felett…

Az elhunytak nevei után Szigethy Szilárd segédlelkész ismertette a megkereszteltek, konfirmáltak és eskettek örömteli statisztikáit. Fogyatkozó gyülekezeteinket látva jó volt hallani, hogy Tatabányán közel kétszer annyi keresztelő volt, mint temetés az elmúlt egyházi esztendőben. A hála szava szólalhatott meg a megújult parókiára gondolva is.

Az istentisztelet utáni közgyűlésen a püspök az aktuális egyházi és egyházpolitikai helyzetet ismertette a testvérekkel, valamint szó esett a gyülekezet további terveiről is. Bízunk benne, hogy ezek megvalósulásáról is hírt adhatunk a közeljövőben.

Menyes Gyula

::Nyomtatható változat::