Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Érmindszenten, 1877. november 24-én született a magyar irodalom egyik legnagyobb személyisége, Ady Endre. Ebből az alkalomból a Petőfi Irodalmi Múzeum – Hegyi Katalin rendezésé-ben – életmű-kiállítással emlékezik a halhatatlan költőre.

A megnyitón Őze Áron színművész több Ady-verset adott elő: elsőként a „Ki látott engem?” című költeményt, a kiállítás címadó versét szavalta el, majd a „A Szajna partján”, „Az eltévedt lovas” és más költemények következtek. Ezután Berki Márta zongorán és Berki Sándor hegedűn játszotta el Massenet, Dvořák és Brahms egy-egy művét, majd Kemény István költő Adyról mint kortársunkról mondott filozofikus, ihletett szavakat. Rámutatott arra, hogy Petőfi és Ady is akkor halt meg – idő előtt –, amikor az ország idegen megszállás alá került.

A kiállítás egyetlen teremben, időrendi sorrendben emlékezik meg Ady Endre életútjáról. Szüleinek, Ady Lőrincnek és feleségének a képe után az ifjú költő szép, egyenletes, nagybetűs írásával a kor szokásának megfelelő – emlékkönyvbe írt – költeményét olvashatjuk. „A hepehupás, vén Szilágyban” a szülői ház meghatározó szerepet játszott a költő életében.

Az egyik tárló a Zilahi Református Wesselényi Kollégium nagynevű tanárait idézi fel: dr. Both István magyar– görög–latin–filozófia szakos tanárt, akit a Kisújszállási Református Gimnáziumból hívtak meg Zilahra, és Kincs Gyulát, a történelem, valamint a görög és a latin nyelv tanárát, az iskola későbbi igazgatóját, a „Szilágyság” című lap szerkesztőjét, Ady legkedvesebb nevelőjét. Elsőként ő fedezte fel a költő tehetségét, lapjában közölte első költeményét is. Ady később is gyakran felkereste Zilahot, főként régi kedves iskolája miatt. Kincs Gyulát is minden alkalommal meglátogatta. A „Kincs Gyula halálára” című verse sokat elárul abból a szeretetből és tiszteletből, amelyet a kiváló pedagógus iránt érzett. A szeretett tanár temetésekor – szemtanúk szerint – Ady azt kiáltotta: „Második apámat vesztettem el benne.”

A Zilahi Református Wesselényi Kollégiumban a Bibliát, a tudományosságot, az emberséget állították az oktatás és nevelés középpontjába. Nyitottságra buzdították a diákokat. A természettudományos ismereteket – az akkor még szokat- lan – kísérletező-szemléltető módszerrel oktatták, a természet ismeretére és szeretetére nevelték a diákokat. A kiállítás bemutatja az iskola régi épületét, amelyen ma emléktábla hirdeti, hogy valaha ide járt Ady Endre. A szép, magyaros homlokzattal ékesített új épület ma is Zilah egyik legszebb műemléke.

A kiállításon fényképek mutatják be Ady verseinek, prózai alkotásainak ihletőit, valamint a közeli barátok fotójára is vethetünk egy pillantást. A kiállítás további erényei közé tartozik az is, hogy – a gazdag kézirattárnak köszönhetően – több eredeti Ady-kéziratot is megtekinthetünk.

Talán kevesen tudják, hogy a költő szabadkőműves volt. Külön tárló mutatja be szabadkőműves bőrtáskáját, „Martinovics-páholy” felirattal. Ebben tartották szabadkőműves tárgyait, de ma már csak fehér kesztyűje található benne. Ilyen kesztyűt minden szabadkőműves kapott a páholyba történő felvételekor, amit aztán a szertartásos összejövetelek alkalmából viselt. Ady Endre 1912-ben lett a „Martinovics-páholy” tagja. Magyarázatra vár azonban, hogy Ady hagyatékában e páholy érme helyett miért a „Könyves Kálmán, az Előítéletek Legyőzéséhez” páholy érmét találjuk. Ennek a páholynak a költő sem rendes, sem tiszteletbeli tagja nem volt. A „Martinovics-páholy” zászlajára a költő eszméit írta: a haladást, a magyarságot, a kultúra felemelését, a társadalmi igazság kiharcolását.

Az Ady-kötetek első kiadásait is megtekintheti a látogató: Az „Új versek”, az „Üdvözlet a győzőnek”, a „Menekülő élet”, a „Halottak élén”, a „Magunk szerelme”, a „Szeretném, ha szeretnének”, „Az utolsó hajók”, a „Margita élni akar”, a „Vér és arany”, a „Holnap”-antológia és több más kötet is szerepel a listán, amely megjelenésekor hatalmas változást hozott költészetünkben. A versekből papírszalagokra felfüggesztett idézetek olvashatók.

Ady Endre életútját követve Érmindszent, Nagyvárad, Budapest, Párizs Ady-korabeli utcaképét nézheti meg a látogató hiteles fényképek segítségével, Ady szállásainak bemutatásával. Az egyes helyek mellett a költő vallomásai olvashatók, amelyek a megjelölt tájra vagy személyekre vonatkoznak.

Versein kívül legfontosabb prózai megnyilatkozásaiból is kiállítottak egy-egy részletet. „Egy ismeretlen Korvin-kódex margójára”, „A magyar Pimodán”, „Poéta s publikum”, „Félelem és írás” – és még számos más jelentős írása található még a gazdag kiállításon.

Ady múzsáinak fényképei külön tárlóban kaptak helyet: itt van Dénes Zsófia, Csinszka, vagyis Boncza Berta, valamint Léda, azaz Diósiné Brüll Adél több képe. Olvashatjuk Csinszkának Ady Endréhez írt költeményét is.

Asztalokra kitéve dokumentumokat láthatunk Ady Endréről – kávéházi lapozó formájában elkészítve.

Az egész kiállítási termen uralkodik a középpontba, mesterséges zöld dombra állított eredeti kopjafa. Ezzel jelölték meg a költő nyughelyét temetésekor. A kopjafát Karacs Márton faragta Zoltai Lajos terve alapján, s amely 1919-ben, a költő halálakor került a Kerepesi temetőbe. Később a szép mívű csónakos fejfát felváltotta a hatalmas, művészi fehér szobor, és a faragott fát a múzeum őrizetére bízták. A csónakos fejfa elé kicsiny televízió-képernyőt tettek. Ennek segítségével eredeti filmfelvételeket lehet megtekinteni Ady Endre búcsúztatásáról. A költőt a Magyar Nemzeti Múzeum előterében ravatalozták fel. Több tízezres tömeg lepte el a múzeumkertet, még Arany János szobrára is felmásztak, hogy jobban láthassanak. A búcsúztató beszédet Móricz Zsigmond írta meg. A magnófelvételen ezt Őze Áron mondja el, de – fülhallgató segítségével – több Ady verset is meghallgathatunk, Latinovits Zoltán művészi tolmácsolásában.

A megnyitó ünnepség záróakkordjaként az „Ides” (Ady Endre édesanyja) receptje szerint készült édességekkel, a költő kedvenc süteményeivel kínálták a látogatókat.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::