Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Szabó Gábor

Ausztráliából kaptuk a hírt, hogy múlt vasárnap, december 8-án – Szabó Gábor személyében – magyar lelkészt indítottak szolgálatba Adelaide-ben. Az avatást az Ausztrál Lutheránus Egyház (LCA) püspöke, Michael Semmler végezte. Az ausztráliai magyar evangélikusok képviseletében két lelkésztárs – Breglecz Árpád (Sydney) és Dabasy János (Melbourne-Adelaide) – vett részt az ünnepi eseményen. Az új lelkész teológiai tanulmányait Budapesten, Sydneyben és Adelaide-ben végezte. Elsősorban ausztrál gyülekezeteket fog pásztorolni, de gondja lesz Dél-Ausztrália fővárosában élő honfitársaira is.

Szabó Gábor 1987-ben érkezett feleségével, Annamáriával, hűséges támaszával, a Dél Keresztje alá. (A Dél Keresztje a déli félteke emblematikus csillagképe – a szerk.) Azóta két kisfiuk született, Gellért (6 éves) és Domonkos (4 éves). A z Evangélikus Élet kérdésére Szabó Gábor – egyebek mellett – a következőket mondotta: „Bizony nagy utat tettem meg Magyarországról, s azon belül szeretett Tabánomból, ahol születtem és nevelkedtem. Valóban igaz, hogy az Úr útjai kifürkészhetetlenek. Ő az, aki lépteinket irányítja, aki életünknek értelemet és hivatást ad. Az évek hosszú során át nyilvánvalóvá vált, hogy a mi Urunk arra hívott el engem, hogy Isten népét lelkipásztorként szolgáljam. De nem a római katolikus tradíció szerint, amelyben megkereszteltek és felnőttem, hanem az evangélikus vallás követőjeként. Igaznak érzem magamra nézve Ézsaiás próféta szavait: „Már anyám méhében elhívott engem az Úr, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevemet.” (Ézs 49,1b) Tisztában vagyok vele, hogy a szolgálatra való elhívás nem az egyén erőfeszítésétől függ, hanem a Meghívótól, vagyis az Istentől. A szolgálatra való kiválasztottság nem személyes érdem, hanem a Teremtő Isten szabad döntése, amelyre lehet igent vagy nemet mondani.

Felavatásom nagy örömmel és várakozással, de még inkább alázattal tölt el, hiszen csak úgy tudok népének pásztora lenni, ha hűségesen követem azt, aki mindnyájunk Pásztora.

Köszönöm a kegyelmet, hogy igéjének hirdetője és szentségeinek kiszolgáltatója lehetek.”

Mit is tehetnénk még ehhez hozzá? Talán csak annyit, hogy imádságban fordulunk Istenhez: adjon Gábornak hitet, erőt és kitartást a szolgálatban.

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!” (Ézs 41,10)

D.J.

::Nyomtatható változat::