Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2002
- 50
- Kell-e nekünk a jó hír?
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Kell-e nekünk a jó hír?
Két némileg sokkoló élmény provokálta ki belőlem a fenti kérdést.
November 29., Evangélikus Hittudományi Egyetem: Fórum az Evangélikus Életről
Lehangolóan gyér érdeklődés. Szinte többen vagyunk mi, a maroknyi munkatársi gárda, a „hivatalosak”, mint a meghívottak, a várva várt, de hiába remélt Olvasók… Pedig túlzás nélkül mondható, hogy „történelemi” bejelentésekkel indul a fórum: lapunk már olvasható a világhálón is, hamarosan ötven százalékkal bővül terjedelmében, és formájában, tipográfiájában is megújul. Mindez – többek között – azért lehetséges, mert nagyszerű új, szakképzett munkatársak álltak szolgálatba...
De jön az újabb hideg zuhany. A jövőt célzó bejelentéseket követő fórumbeszélgetés döntő részében csak a múlt kísért: vélt vagy valós sérelmeire keres elégtételt valaki… Ennyire nincsen antennánk a jó hírek meghallására? Ennyire csak magunk körül forgunk? Ennyire meg tud bénítani a múlt?
December 5., Országos Egyház: Sajtótájékoztató a megújuló Evangélikus Életről és a megnyíló Evangélikus Ökocentrumról
Újabb kísérlet, újabb remények: a világi médiumok talán rámozdulnak arra is, ha valami pozitívum történik az egyházban. 80 meghívó ment ki, és mintegy 30 tartalmas mappa várta az újságírókat, benne minden szükséges információ nyomtatott és digitális verzióban. S akik végül minderre igényt tartottak – könynyen megjegyezhető névsor: MTI, Magyar Nemzet, Magyar Katolikus Rádió...
No comment – csupán egy csöndes kérdés: manapság már tényleg csak a rossz hír a jó hír a hazai médiában?!
Játszom a kissé bizarr gondolattal: mi lenne ma, ha kétezer éve is ilyen dermesztő közönnyel viszonyultak volna az akkori „médiások” és az egykori megszólítottak a jóhírhez?! Ha az angyalok is szabotálták volna az evangélium továbbadását? Ha a pásztorok se néztek volna utána, hogy mi is történt valójában a betlehemi „ökocentrumban”?
De – hála Istennek! – ők vették az „adást”: megmozdultak és megszólaltak.
Ezért lehet – még 2002-ben is – igazi adventünk és karácsonyunk…
Gáncs Péter
Regionális hozzárendelés:
Evangélikus Élet
::Nyomtatható változat::
|