Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Azt hiszem, mindenkinek van kedves temploma, ahova gyermekkora, konfirmációja, esküvője, talán szülei, nagyszülei emléke is köti. Visszavágyik oda, ott érzi igazán az Istennel és az embertársaival való közösséget. Ott észreveszik, ha hiányzik, ott „helye” van. Talán egy megszólító oltárkép vagy az orgona hangja, egy szép, színes templomablak is vonzóvá tehet egy istenhajlékot.

Bajorországban jártam papné testvéremmel, Görög Zoltánné Hajnalkával, ki ottlétünkről már beszámolt az Ev. Élet hasábjain (dec. 1.). Számomra eddig ismeretlen ottani templomok váltak kedvessé, üzenethordozóvá.

Neuendettelsauban, a német diakóniaszolgálat fővárosában a Laurentius-templom négy éve készült, nagy, színes mozaikfala ragadott meg. Tudom, ezt látni kell, most mégis megpróbálom láttatni. Lőrincet a pápa diakónussá szenteli. Rábízza a szegények, árvák, betegek gondozását: „Menj, oszd szét a kincseket közöttük!” – biztatja őt. Majd a pogány császár számonkérése következik: „Hol az egyház kincse?” Válaszként Lőrinc elővezeti a gyermekeket, öregeket, szegényeket, nyomorékokat. Szívükben a hit világossága az aranynál is fényesebben ragyog. A császár becsapottnak, kigúnyoltnak érzi magát, Lőrinctől hite elhagyását és a pogány istenek imádását követeli. Mivel ő ezt megtagadja, tűzhalálra ítéli. A kép elején látható gyümölcsöt hozó fának meghosszabbított ágai a kép végén felcsapó lángnyelvekkel fonódnak össze. A szeretetszolgálat, a hit ívsugara ez.

Ennek az istenhajléknak a szentélyében hatalmas angyalkórus szolgál, gyertyájuk meggyújtva. Istenünk követei ők. Lutherrel együtt mi is így kérhetjük Urunkat: „Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam!” Az adventi-karácsonyi időszakban különösen is vár mindannyiunkra a látható és láthatatlan angyal-követ szolgálat. Szeretetet, békességet kell sugároznunk a mellettünk, körülöttünk lévőknek. Ez a templom is ezt az üzenetet hordozza, és több mint száz éve jelent erőforrást a diakóniai munkában dolgozók számára.

Az augsburgi Szent Anna-templom és környéke egyháztörténeti levegőt áraszt. Luther és Melancht-hon munkássága, az Ágostai hitvallás, valamint az evangélikus és a katolikus egyház által 1999-ben kiadott „Közös Nyilatkozat” is jelentős történelmi események. A „Közös Nyilatkozatot” ökumenikus istentisztelet keretében írták alá, amelyet a Magyar Televízió egyenes adásban közvetített. A hatalmas templom karzatáról boldogan énekeltük: „Erős vár a mi Istenünk!” A templom ma is üzen: fogadjuk el a másként hívő, másként gondolkodó embert. A megbékélésen munkálkodjunk, hogy áldását adja ránk Urunk.

Augsburgi vendéglátóink Szent Pál-templomának rozettaablaka úgy szórta ránk fénysugarait, mint ahogy a mi budavári templomunké szokta. A kívülről sokszor pókhálósnak, színtelennek látszó ablakok belülről másként festenek. Dsida Jenő versét juttatták eszembe: „Színek zengése, fények zúgása!” A vers kérve kéri: „belülről nézzen mindenki mindent, szemet és szívet és harcot és békét! Áldja meg az Isten a belülről nézők fényességét!”

A templomok ma is üzennek: elcsendesedésre és szeretetszolgálatra hívnak, kezünk, lábunk és szívünk megindulására.

Szebik Imréné

::Nyomtatható változat::