Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Ismét ünnepi alkalomra gyűlhettek egybe a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház tagjai. Július 5-én, szombaton arról emlékeztek meg, hogy a nagyváradi templomot éppen száz évvel ezelőtt, 1903. július 5-én szentelték fel.

A nagyváradi evangélikus gyülekezet történetének kezdete a 18. század végére tehető. Eleinte magánházaknál gyűltek össze Isten igéjének hallgatására, majd a templom megépítéséig az egyházi telken lévő kis imaházban tartották az istentiszteleteket. A neogótikus templom alapkövét 1902. május 23-án tették le. A terveket Pecz Samu budapesti műegyetemi professzor készítette, a kivitelezést pedig ifj. Rimanóczy Kálmán vállalta el. Az 1902-es év végére már tető fedte a templomot. Materny Imre néhai nagyváradi lelkipásztor így ír az épületről: „1903. május 16-án pedig a teljesen tégla toronyra is fel volt tehető az aranyozott góthikus rosetta a hívek nagy számának jelenlétében, kellő ünnepségek között.” 1903. július 5-én Zelenka Pál evangélikus püspök szentelte fel a háromtornyú evangélikus templomot.

Száz év alatt a hajlékot többször kellett tatarozni. Legutóbb a templombelső egy részét restaurálták Mátyás Attila evangélikus lelkész vezetésével, mellyel a centenáriumi ünnepségre készültek el.

A hálaadó istentiszteleten közel 200 ember vett részt. Az alkalom Stefán Tünde kántor prelúdiumával kezdődött, majd az első oltári szolgálatot Köncze G. Árpád esperes-lelkész és Mátyás Attila, a nagyváradi egyházközség lelkipásztora végezte. Az igehirdetés szolgálatát Mózes Árpád evangélikus püspök látta el. Ezt követően a nagyváradi evangélikus kórus előadásában Bach „Jesus bleibt meine Freude” című művét hallgathatták a jelenlévők Purje Krisztina, Bozsódi Beáta és Fazekas Mónika zeneművészek közreműködésével. Meleg Vilmos színművész Jókai Anna „Ima Magyarországért” és Wass Albert „Üzenet haza” című verseinek elszavalásával emelte a jubileumi istentisztelet fényét.

A második oltári szolgálatot Mózes Árpád végezte, majd felszentelte a felújított evangélikus templomot. Mátyás Attila lelkész röviden beszámolt a templom építéséről, ezt követően pedig a külföldi meghívottak és a történelmi egyházak képviselői mondtak köszöntőt. Az istentisztelet végén Gárdonyi Zoltán „Mondjatok dicséretet” című darabját szólaltatta meg a kórus, végül nemzeti imádságunk eléneklésével zárult az istentisztelet.

A templomból való kimenetelkor a résztvevők a jeles eseményt egy fenyőfa ültetésével örökítették meg az utókor számára.

Hála legyen Istennek ezért az ünnepi alkalomért, hiszen nagy büszkeség nekünk, romániai magyar evangélikusoknak, hogy szabadon emlékezhettünk meg egyik templomunk centenáriumáról.

Fehér Attila

::Nyomtatható változat::