Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Kollár Zsolt

Mosolygós, vidám arcok tekintettek reánk, amikor mi, Kollár Zsolt avatásán megjelent lelkészek július 6-án délután 3-kor bevonultunk a zsúfolásig megtelt vanyarci evangélikus templomba: 16 kolléga az egyházmegye és az ország különböző gyülekezeteiből (egy közülünk a katolikus egyház „színeiben”), a három szolgálattevő – Szebik Imre püspök, Reuss András teológiai professzor, Szabó András esperes, a gyülekezet lelkésze – és természetesen maga az „ünnepelt”.

Először Szabó András térdelt az oltár elé, és az énekeskönyvünk 22. száma alatt található 71. zsoltárt énekelte felváltva a lelkész és gyülekezet. Szebik Imre püspök a lelkészavatás meghívóján szereplő 103. zsoltár első két verse alapján szólt a lelkészjelölthöz, illetve az ünneplő gyülekezethez. Aki esetleg eddig nem ismerte Kollár Zsoltot közelebbről, a püspöki igehirdetés személyes vonatkozásainak köszönhetően sok mindent megtudhatott róla.

Zsolt édesapja Vanyarc polgármestere, aki a „törvény pallosát” tartja kezében – fogalmazott a püspök, a fiú kezében pedig a Szentírásra mutatott rá. A kettő összetartozik, hogy rend és béke legyen ott, ahol élünk. Az idézett zsoltár vallomás, hitvallás a zsoltáros szíve mélyéről fakad fel, s minden bizonynyal a lelkészjelölt is ebben találta meg saját hitvallását. A két igevers ugyanakkor önbiztatás is, amelyben a zsoltár írója – talán egy nehéz élethelyzetben, amikor mástól nem várhat segítséget – önmagát emlékezteti az életében hűségesen mellette álló Isten szeretetére. A lelkészi pálya sajátossága, hogy bizony megtörténhet velünk: egy gyülekezet lelki életének terheit hordozva nem kapunk másoktól bátorítást, ezért a 103. zsoltár a lelkész gyakran mondott imádsága lehet.

Isten hűséges szeretetét Zsolt is megtapasztalhatta már eddigi életének számos pontján. A szülői háttér, a vanyarci hittanórák és a konfirmáció gyermekkorában, a Fasori Evangélikus Gimnázium, a teológia, a nyáregyházi gyülekezetben végzett 20 hónapos gyülekezeti munkatársi szolgálat és végül, de nem utolsósorban a mai ünnep mind-mind egy Isten által vezetett és kísért út fontosabb állomásai. Szebik püspök prédikációjában a lelkészi szolgálat három alappillérét vázolta fel: az első, a legfontosabb, ami nélkül ebbe a munkába bele sem lehet kezdeni, a Krisztus szeretete által való személyes érintettség; a második a teológia művelése; a harmadik pedig a reánk bízottak forró, hűséges szeretete. Az igehirdetés után a helyi gyülekezet énekkara „vette át a szót”, esperesünk feleségének vezényletével.

A lelkészavatás szertartásának számos felemelő pillanata van. Átélhettük ezt most is, amikor például Zsolt a gyülekezet felé fordulva elmondta az Apostoli hitvallást, az oltár elé térdelve pedig a lelkészi fogadalmat, amikor mosolygó arccal, szemükbe nézve fogadta a sorban egymás után hozzá lépő kollégák áldásait, amikor körbevéve őt áldásra emelt kézzel elénekeltük a Confirmát. Az úrvacsoraosztásban már a frissen avatott is részt vett.

Az ünnep a vanyarciak szép, új gyülekezeti házában, gazdagon terített asztalok mellett folytatódott tovább, ahol szót kért a püspök, és felolvasta a lelkészi oklevél veretes szövegét, majd Reuss András a hittudományi egyetem nevében kívánt áldást. Szabó András megköszönte Zsoltnak, hogy teológusévei alatt segítőként számíthatott rá, és örömét fejezte ki afelett, hogy Zsolt egyházmegyénkben maradva, Kétbodonyban végzi majd szolgálatát. Táborszki László vanyarci születésű nyugalmazott esperestől megtudhattuk, hogy legutóbb 54 évvel ezelőtt, az ő lelkészavatása alkalmával volt a maihoz hasonló ünnep ebben a gyülekezetben, ugyanakkor annak a reménységének adott hangot, hogy a következő vanyarci lelkészavatásig nem kell újabb 54 évnek eltelnie. Végül Koczor Tamás, a dél-pesti egyházmegye esperese, Zsolt korábbi „főnöke” zárta a köszöntők sorát.

A mozgalmas délután egy nyugodtabb pillanatában arra a kérdésre, hogy hit dolgában mi volt élete során számára különösen is meghatározó, Zsolt azt válaszolta: itt, Vanyarcon, annak idején a konfirmáció. Jó hallani, hogy ilyen is van. Hogy az egyházból nem csak „ki-”, hanem abba „belekonfirmálkodni” is lehet. Kívánjuk Zsoltnak, hogy szolgálata által sokakkal megtörténjék az, ami vele megtörténhetett.

– néz –

::Nyomtatható változat::